GK BH 1994/41
GK BH 1994/41
1994.01.01.
Raktári beszerzés esetén az ajánlati kötöttségi idő számítására a polgári jog általános szabályai az irányadók, ezért — külön megállapodás hiányában — az ajánlattevő addig marad kötöttségben, amíg az ajánlatára adott válasz megérkezése rendes körülmények között várható [Ptk. 211. § (1)—(2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT r. 22. §].
Az alperes 1991-ben különböző szigetelőanyagokat vásárolt a felperestől, amelyeknek az átvételét a szállítólevelek aláírásával elismerte. Az átvett termékekről kiállított számlák egy részét az alperes arra hivatkozva nem egyenlítette ki, hogy a felperes magasabb egységáron számlázott, mint amit az 1991. március 1. napján küldött árajánlata tartalmaz.
A felperes a keresetében 1 231 633 Ft és ennek az egyes számlák esedékességéhez viszonyított középarányos időponttól a kifizetésig járó évi 44%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Azt nem vitatta, hogy egyes esetekben az árjegyzékben foglaltaktól eltérően számlázott, ennek azonban az volt az oka, hogy az ő szállítói időközben emelték egyes anyagok árát. A ki nem fizetett számlák számát, azok esedékességét és a számlák összegét pontosan feltüntette, és becsatolta a számlák, valamint az azok kiállítása alapjául szolgáló szállítólevelek másolatát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a vitás számlákban a felperes nem az árjegyzékben közölt egységárakat vette alapul, ennélfogva túlszámlázott.
A felek a bíróság felhívása alapján egyeztetést tartottak. Az egyeztetési jegyzőkönyvben az alperes a perbeli számlák alapján 73 987 Ft-ban jelölte meg a túlszámlázott összeget, és ennek megfelelően új számlák kiállítását kérte a felperestől.
Az elsőfokú bíróság - a rendelkezésre álló iratok alapján - figyelemmel az egyeztetési jegyzőkönyvben foglaltakra - azt állapította meg, hogy a felperes részéről 73 987 Ft összegben túlszámlázás történt, mert a felperes egyes tételeknél eltért az árajánlatában közölt egységáraktól, amelyekhez kötve volt. Ezért a ki nem fizetett jogos felperesi számlakövetelés összegét 1 157 646 Ft-ban állapította meg, s ennek megfelelően kötelezte az alperest 1 157 646 Ft és ennek 1991. április l. napjától a kifizetésig járó évi 44%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes kötve volt az árajánlatához, ettől eltérően számlázott, ezért továbbra is szakértői bizonyítás elrendelését kérte a túlszámlázás összegének a megállapítására.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes fellebbezése alapján azt kellett a másodfokú eljárásban is vizsgálni, hogy a felperes az általa 1991. március 1. napján összeállított és az alperesnek megküldött terméktájékoztatójában közölt árakhoz meddig volt kötve, illetve a peres felek között milyen áron jött létre a szerződés. A rendelkezésre álló adatok alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli esetben az alperes raktárból vásárolt, vagyis raktári beszerzés történt, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 22. §-a alapján az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ennélfogva az ajánlati kötöttségre nem a 7/1978. (II. 1.) MT rendeletben foglaltak, hanem a Ptk. általános szabályai az irányadók. A Ptk. 211. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha a kötöttséget az ajánlat megtételekor kizárta. A (2) bekezdés alapján azonban az ajánlattevő a kötelezettségének az idejét meghatározhatja. Ennek hiányában a távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek az elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt megállapodás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.
A perbeli esetben a felperes az alperesnek küldött terméktájékoztatóban szerződési ajánlatot tett az árjegyzék szerinti áron. Ajánlati kötöttségének az idejét nem határozta meg, de határozatlan időre vagy visszavonásig sem vállalta az ajánlati kötöttséget, ezért a Ptk. 211. §-ának (2) bekezdése alapján addig maradt kötöttségben, ameddig a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Az állandó bírói gyakorlat a belföldi levélforgalomban a postafordulási időre 2-2 napot vesz figyelembe.
A felperes a kereseti követelése alapját képező számlákat és a számlák alapjául szolgáló szállítóleveleket is becsatolta. Az alperes nem vitatta, hogy a fizetési meghagyásban felsorolt számlák szerint vásárolt a felperestől. A peres felek között nem volt vitás, hogy a felperes keresete alapjául szolgáló számlák - amelyek számát, keltét, összegét a fizetési meghagyás részletezi - szerint vásárolt az alperes a felperestől különböző termékeket. A peresített számlák alapján az is megállapítható, hogy abból egy esetben még a terméktájékoztató megküldése előtt történt a vásárlás (186/91. számú számla), míg a következő vásárlások az 1991. március 1. napján kelt terméktájékoztató átvétele után, 1991. március 21-től június 21-ig terjedő időben történtek. Ekkor már a felperes ajánlati kötöttsége a Ptk. 211. §-ának (2) bekezdése értelmében nem állt fenn, ennélfogva az árban a felek a vásárlás időpontjában szabadon állapodhattak meg. A szállítólevelekből megállapítható, hogy a felek a vásárláskor az árban szóban megállapodtak, ezt bizonyítja, hogy az egységárakat a felperes a szállítóleveleken feltüntette, az alperes a szállítóleveleket az egységár ismeretében aláírta, és az árut átvette. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson a szállítóleveleket és a számlákat megtekintette, egyetlen számlát sem tudott azonban megjelölni, amely nem a szállítólevélben feltüntetett egységárat tartalmazta volna.
Mivel a felperes a perbeli szerződések létrejöttekor már nem volt kötve az 1991. március 1. napján kelt árajánlatához, és a számlázás a szállítólevelek szerint történt, a szállítólevelek pedig a szerződés létrejöttekor a felek által megállapított és elfogadott egységárat tartalmazzák, ezért az alperes fellebbezési érvelését a másodfokú bíróság nem fogadta el.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 29. G. 56 318/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. I. 31 975/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás