PK BH 1994/410
PK BH 1994/410
1994.08.01.
I. A különvagyon értékemelkedése úgy állapítható meg, ha azt a bíróság az ingatlan végleges kialakításának bekerülési értékéhez viszonyítja [Csjt. 31. § (2) és (5) bek.].
II. A kölcsön visszafizetésével kapcsolatos kedvezmények a volt házastársakat közösen illetik meg [Ptk. 338. § (1) és (2) bek.].
A felek 1977-ben kötöttek házasságot, amelyből 1978-ban B. nevű gyermekük született. Életközösségük 1989. szeptember 9-én úgy szűnt meg, hogy a felperes a közös lakásból a gyermekkel együtt a szüleihez költözött.
A felek az 1982. május 10-én megkötött adásvételi szerződéssel 145 000 forint vételárért egymás közt egyenlő arányú tulajdonjogot szereztek egy házas ingatlanon, melyből 45 000 forintot készpénzben fizettek ki, és 100 000 forint erejéig OTP-kölcsönt vettek igénybe. Ezt követően a házilagos kivitelezésben végzett jelentős felújítási és átalakítási munkák eredményeként alakították ki az életközösség megszakadása-kori állapotnak megfelelő, két szobából és mellékhelyiségekből álló komfortos lakást. A felperes a házasság felbontása iránt indított perben az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését alperes magához váltásra való feljogosításával kérte. Az alperes a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset teljesítését nem ellenezte, azonban arra hivatkozott, hogy a házasságkötés előtt bekövetkezett balesete folytán kapott kártérítést az ingatlan vételére és átalakítására fordították, ezért erre, valamint arra figyelemmel, hogy az építkezésen rokonai és ismerősei reá való tekintettel végeztek értéknövelő munkákat, különvagyoni követelése áll fenn. Ennek arányára vonatkozóan határozott nyilatkozatot nem tett. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a közös tulajdon alperesi megváltással való megszüntetésére vonatkozó rendelkezését az okirati és tanúbizonyítás, valamint a szakértői vélemények alapján hozott ítéletével helybenhagyta, a megváltási árat pedig 224 963 forintban állapította meg azzal, hogy az alperes 200 000 forintot 30 napon belül, a fennmaradó tartozást pedig 1993. augusztus 31-ig köteles a felperesnek megfizetni.
A megváltási ár kiszámítása - az indokolás szerint - az ingatlannak a közös tulajdon megszüntetése-kori, a felek által egyezően 650 000 forintban megjelölt beköltözhető forgalmi értékén alapul. Az alperes okirattal bizonyította, hogy a 21 000 forint baleseti kártérítést, amely a különvagyona volt, az ingatlanra fordította, ezt az értéket az elsőfokú bíróság az ingatlan vételárához viszonyítva arányosította a közös tulajdon megszüntetése-kori forgalmi értékhez, megállapítva, hogy a jelenlegi értékben 94 080 forint alperesi különvagyon testesül meg. Ezzel az összeggel csökkentette a közös vagyont, majd levonásba helyezte az életközösség megszakadásakor az ingatlant terhelő 71 117 forint OTP-tartozást. A közös vagyon értékét mindezek figyelembevételével 484 803 forintban határozta meg, amelyből a felperest 242 401 forint illeti meg. A felperes részére fizetendő megváltási árból ezután ismét levonta azt a kölcsön visszafizetésével megvalósult többletteljesítést, amelyet az alperes az életközösség megszakadását követően a felperes helyett egyenlített ki. Az alperes által fizetendő megváltási ár az említett elszámoláson alapul. A jogerős ítéletnek az ingatlan közös tulajdonát megszüntető rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az OTP-nek kifizetett kölcsöntartozást az alperes javára kétszeresen számolta el. Vitatta, hogy a baleseti kártérítést az ingatlanra fordították, amelynek folytán az említett összeg az alperes javára különvagyont eredményezett: tagadásával szemben ezt a tényt az alperesnek kellett volna bizonyítania.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt. A felperes felülvizsgálati kérelme részben - az alábbiak szerint - alapos.
Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor megállapította, hogy az alperes az ingatlan megszerzéséhez 21 000 forint különvagyonával hozzájárult. Az alperes által csatolt okirat tanúsítja, hogy az alperes részére az életközösség fennállása alatt 22 798 forint kártérítés kifizetése megtörtént.
A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a lakás felújításakor felhasznált megtakarított pénzük részben az alperes különvagyonából (melyet 21 000 forintban jelölt meg), részben közösen gyűjtött pénzből, részben az ő különvagyonából állott. Ez utóbbi tényállítását a felperes nem bizonyította, az alperes különvagyonát azonban az említett nyilatkozatával elismerte.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság az alperes különvagyonának az ingatlan jelenlegi forgalmi értékében megtestesülő arányának a meghatározásánál.
A közös tulajdon megszüntetése során az alperes különvagyoni beruházásának értéknövekedését nem az ingatlan vételárához való hozzájárulás aránya határozza meg, a jelenlegi forgalmi érték ugyanis a vételáron túlmenően azoknak a ráfordításoknak az eredményét is tartalmazza, amelyeket a felek az adásvételi szerződés megkötése után az ingatlan felújításával, korszerűsítésével és átalakításával hoztak létre. Az alperes különvagyonának értékemelkedése tehát csak úgy állapítható meg, ha azt a bíróság az ingatlan végleges kialakításának bekerülési értékéhez viszonyítja. Minthogy a perben az ingatlan jelenlegi állapotának megfelelő, de az építkezés befejezésekor fennálló bekerülési értékre (vételár + felújítás + átalakítás) nincs adat, az erre vonatkozó szakértői bizonyítás kiegészítése nem mellőzhető [Csjt. 31. § (2) és (5) bek.].
Ugyancsak téves az OTP-kölcsön kifizetésének a jogerős ítélet szerinti elszámolása. A közös tulajdon megszüntetésének időpontjában az ingatlan tehermentes volt, ezért az elszámolás során a beköltözhető tiszta értékből kell kiindulni. Az életközösség megszakadásakor az ingatlant még kölcsöntartozás terhelte ugyan, melyet a felek különböző összegek befizetésével egyenlítettek ki. A törlesztéseket a megváltási ár meghatározásánál úgy kell figyelembe venni, hogy a közös tartozásból előbb a feleket személyenként terhelő adósságot kell megállapítani, majd az alperes által ehhez képest fizetett többletet kell levonni a felperes illetőségéből. A bíróság számítási módja az alperes javára az általa kifizetett törlesztés kétszeres elszámolását eredményezte.
Az elszámolás során nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kölcsön csökkentett összegű visszafizetésének kedvezménye - függetlenül attól, hogy a kedvezménnyel számított hátralékos tartozást melyik fél egyenlítette ki - a volt házastársakat, mint a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerinti egyetemleges kötelezetteket egyenlő arányban illeti meg. Az alperes tehát csak annak az összegnek a felét követelheti a felperestől, amelyet a kedvezmény igénybevételével ténylegesen kifizetett (BH 1992/11. 695. számú jogeset).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az ingatlanra vonatkozó rendelkezését az első fokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 225/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás