PK BH 1994/413
PK BH 1994/413
1994.08.01.
A gyermekelhelyezés megváltoztatásánál értékelendő körülmények [Csjt. 76. § (2) bek.].
A peres felek élettársi kapcsolatából 1990. január 20-án Adrienn nevű gyermek született. Hét hónappal a gyermek születése után a felek oly értelmű peren kívüli megállapodást kötöttek, amely szerint a gyermek az alperes gondozásában marad, a felperes gyermektartásdíj fizetését vállalja s a gyermekkel - a megállapodásban rögzített módon és mértékben - rendszeres kapcsolatot tart.
A felperes a gyermeket az 1991. augusztus 11-i láthatás (kapcsolattartás) után véglegesen magához vette, majd néhány nap múlva keresetet terjesztett elő Adrienn nála való elhelyezése iránt. Az alperes viszontkeresettel ugyancsak azt kérte, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezze el. Az elsőfokú bíróság a széles körű bizonyítási eljárás alapján hozott ítéletével a keresetet elutasította, a viszontkeresetnek pedig helyt adott: a gyermeket az alperesnél helyezte el, a felperest a gyermek átadására és ingóságainak kiadására, valamint havi 3500 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és szabályozta a felperesnek a gyermekkel való rendszeres, illetőleg rendkívüli kapcsolattartását. A másodfokú bíróság ítélettel az első fokú ítéletet az 1995. február 28-ig fizetendő gyermektartásdíj ménékének havi 2000 forintra történt leszállításával részben megváltoztatta, egyebekben - az indokolásból megállapíthatóan helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a bíróság a felek jogvitáját a köztük 1990. augusztus 27-én a gyermek elhelyezésére, tartására és a kapcsolattartásra vonatkozó perenkívüli megállapodáshoz képest a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányadó, a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint bírálta el. A bizonyítási eljárás adataiból megállapította, hogy a felek viszonya az élettársi kapcsolatuk megszakadása óta rendkívül elmérgesedett. A felperes terhére értékelte, hogy 1991 augusztusában az akkor másfél éves gyermeket az alperesi (anyai) környezetből önkényesen kiszakította, a gyermeknek az anyával való kapcsolatát megakadályozta és "a gyermekben kialakuló anyaképet negatív irányban befolyásolta". Valamennyi bizonyítéknak a Pp. 206. §-a szerinti egybevetésével nem találta megállapíthatónak, hogy az alperes a jövedelmét tiltott szerencsejátékból szerezné meg. A gyermekelhelyezés megváltoztatását egyébként e tény bizonyítottsága sem alapozná meg, az alperes ugyanis a gyermek nevelésére a környezettanulmány adataiból, az érdektelen tanúk vallomásaiból, a szülész- és a gyermekorvos nyilatkozataiból, továbbá a két idősebb gyermekéről való bizonyítottan kifogástalan gondoskodásából megállapíthatóan alkalmas és szociális körülményei, lakáshelyzete stb. is megfelelő. A bizonyítási eljárás ilyen adatai alapján levont következtetés szerint tehát a gyermek fejlődése az alperesnél változatlanul biztosítva van. A kapcsolattartás ménéke és módja, amelyet az elsőfokú bíróság a felperes számára biztosított, a másodfokú bíróság megítélése szerint, jelenleg ugyancsak elegendő a már meglévő valóban pozitív viszony fenntartásához".
A jogerős ítéletnek a gyermek elhelyezésére, valamint a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a bíróság jogszabályt sértett, amikor a jogvitát a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint, vagyis a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányadó rendelkezések alapján bírálta el. A gyermek a megszületése után csupán néhány hónapig volt az alperes gondozásában, 1991 tavasza óta a gyermekről ő, illetőleg az édesanyja gondoskodik. A bíróság a bizonyítékokat egyoldalúan, az alperes javára értékelte, az általa felajánlott, az alperes lakáskörülményeire stb. vonatkozó bizonyítási indítványt elutasította, az alperes tiltott szerencsejáték folytatását alátámasztó bizonyítékot pedig nem kellő súllyal értékelte. Végül a kapcsolattartás időtartama a felperes álláspontja szerint ugyancsak törvénysértő.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései nem törvénysértőek.
A bíróság a felek jogvitáját az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, vagyis a Csjt. 76. §-a (2) bekezdésének helytálló alkalmazásával bírálta el.
A gyermek, aki a felek 1990. augusztus 27-i megállapodásának időpontjában hét hónapos volt, a megállapodásnak megfelelően maradt az alperes elhelyezésében. Onnan őt a felperes 1991 augusztusában, vagyis a gyermek másfél éves korában a megállapodás megszegésével vette magához s önkényesen tartotta a per tartamára eső mintegy másfél évig magánál. Ilyen tényállás alapján a jogvita elbírálására a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók.
A bíróság a feltárt bizonyítékokat a maguk összességében helytállóan értékelte és okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a gyermekelhelyezés megváltoztatásának kellő alapjául szolgáló tényeket nem bizonyította. Helyesen állapította meg, hogy azok a körülmények, amelyekre a felek 1990 augusztusában a gyermek elhelyezésére vonatkozó megállapodásukat alapították, lényegesen nem változtak meg. Helytálló az a megállapítása is, hogy lényeges körülményváltozásra maga a felperes sem hivatkozott, illetőleg az ezzel összefüggő előadását a bizonyítékok nem támasztották alá. A széles körű bizonyítási eljárás adatai alapján azt is megalapozottan állapította meg, hogy a gyermeknek az alperesnél való elhelyezése ez idő szerint is megfelelően biztosítva van. A bíróság a felperesnek azt az érvelését, hogy az alperes tiltott szerencsejátékot folytat, ami a gyermek fejlődését veszélyezteti, az egyéb bizonyítékokkal való egybevetés alapján ugyancsak okszerűen hagyta figyelmen kívül, egymagában ugyanis ez a tény még bizonyítottsága esetén sem adna kellő alapot a felperes keresetének helyt adó döntés meghozatalára.
A bíróság a felperesnek a gyermekkel való rendszeres és rendkívüli kapcsolattartás időtartamát ugyancsak a jogszabályok helytálló alkalmazásával, a szülő-gyermek kapcsolat megfelelő fenntartását szolgáló módon határozta meg. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 615/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás