PK BH 1994/416
PK BH 1994/416
1994.08.01.
Ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés esetén a kárpótlásra jogosultság a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal is igazolható [1967. évi IV. tv., 1991. évi XXV. tv. 13. § (1) bek., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 18. § (1) bek., 19. § (1) bek.].
A felperes a keresetében azt állította, hogy S. L. örökhagyó tulajdonában volt 4 hektár 3293 m2 nagyságú 35,10 aranykorona értékű egyéb művelési ágú, valamint 3 hektár 1517 m2 nagyságú és 13,14 aranykorona értékű erdőművelési ágú külterületi földek tulajdonjogát leszármazói öröklés címén ˝ részben megszerezte. A másik ˝ részt S. L. örökölte meg; akinek halála folytán - öröklés jogcímén - utóbb tulajdonosává vált ennek az illetőségnek is. Állította, hogy a földhivatal tévedett, amikor a hagyatékátadó végzés alapján helyette az apjának, S. B.-nek a jogszerzését jegyezte be. A téves bejegyzés alapján így nem vele szemben hozták meg azt a földhivatali határozatot, amely rendelkezett a termelőszövetkezet alperes tulajdonszerzéséről és az alperes által fizetendő megváltási árról. A felperes kereseti kérelme eredetileg arra irányult: a bíróság kötelezze a földhivatalt, hogy a megváltásra vonatkozó földhivatali határozatoktól függetlenül, az általa megörökölt ingatlanok vonatkozásában részarány-tulajdonosként őt tüntessék fel. A perben adatok vannak arra vonatozóan is, hogy a jelen kereset előterjesztését megelőzően a felperes kárpótlási igényt is érvényesített a perbeli földrészletekre vonatkozóan. A bíróság kioktatására az első fokú eljárásban a felperes az eredetileg perbe vont földhivatal helyett a K. Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet vonta perbe. Az alperes álláspontja szerint a felperes a perbeli igényét vele szemben nem érvényesítheti, mert a kárpótlási törvény alapján kaphat megfelelő kárpótlást. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy alapos a felperesnek az a kereseti tényállítása, miszerint a hagyatékátadó végzés értelmében tulajdonjogot szerzett, azonban törvénysértő módon nem került sor a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyezésére. Ugyanakkor a perbeli ingatlanok vonatkozásában a tulajdonjog elvonására jogszerűen került sor az 1967. évi IV. törvény alkalmazása kapcsán, mivel 1977-ben a felperes a tulajdonjoga jogszerű bejegyzése esetén is - ugyanúgy kívülállónak minősült volna, mint a tévesen bejegyzett S. B., tehát vele szemben is bekövetkezett volna az alperes tulajdonszerzése. Mindezekből következően a felperes nem tarthat igényt tulajdonjoga tényleges visszaállítására, csupán - a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint - részleges kárpótlásra.
A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes fellebbezését, és helybenhagyta az első fokú ítéletet. Határozata indokolásában rámutatott arra: helyesen oktatta ki az elsőfokú bíróság a felperest a tekintetben, hogy a pert a termelőszövetkezet ellen kell megindítania, mert a kereseti igénye valójában tulajdonjoga megállapítására vonatkozott. Álláspontja szerint a földhivatali határozatban szereplő térmértékekből egyértelműen megállapítható: valamennyi ingatlan a termelőszövetkezet tulajdonába került, így az erdőnek minősülők is.
A felperes felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság határozatát és utasítsa új eljárásra. A megismételt eljárásban legyen módja a felperesnek arra, hogy a keresetét kiterjeszthesse a földhivatalra, valamint a K. Erdőgazdaságra. Álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor arra a feltevésre alapította ítéletét, hogy a perbeli ingatlan akkor is megváltásra került volna, ha a földhivatal a hagyatékátadó végzésben foglaltaknak megfelelően vezeti át a tulajdoni változást.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. A felperesnek a perben tett személyes nyilatkozatából, a kereset előterjesztését megelőző földhivatali eljárás adataiból egyértelműen az állapítható meg: a felperes valóságos érdeksérelme abból ered, hogy az általa megörökölt perbeli ingatlanok megváltásakor figyelmen kívül hagyták azt, hogy a földek között erdőművelési ágú földek is voltak, amiért nagyobb összegű megváltási ár járt volna. A kárpótlási törvény alapján is jelentősége van annak, hogy a megváltott földterületek milyen művelési ágúak, ugyanis az erdőművelési ágú földekért magasabb összegű kárpótlás jár, mint az egyéb művelési ágú földterületekért [ 1991. évi XXV. törvény 13. §-ának (1) bekezdése).
A 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a kárpótlásra jogosultság a termőföld és más ingatlan esetében - a tulajdonelvonásról rendelkező hatósági határozaton vagy ilyen tartalmú közokiraton kívül - a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal is igazolható. Ugyanezen rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a tulajdonelvonást megelőzően az ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot vagy a tulajdonra ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogcímet szerzett, és ezt a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó érvényes okirattal bizonyítja, a földhivataltól bizonyítvány kiállítását kérheti. A földhivataltól beszerzett bizonyítvány alkalmas arra, hogy a kárpótlási igényét érvényesítő fél az igénye érvényesítése és a kárpótlás mértéke szempontjából jelentős tényeket ilyen módon bizonyítsa. A felperes tehát jogai megóvása végett a jelen per megindításától függetlenül az említett hatósági bizonyítványok beszerzésével is elérhette volna azt a célt, hogy a kárpótlás összegének megállapításánál - a földhivatali határozatokban foglaltaktól eltérően - figyelembe vegyék: a tőle elvont ingatlanok között erdőművelési ágú ingatlanok is voltak. Az alperes tulajdonszerzése olyan földhivatali határozat alapján történt, amely bírósági úton - a tulajdonszerzés tekintetében - sem a határozat meghozatala idején, sem ez idő szerint nem támadható. Az alperes ezért nem kötelezhető a felperes résztulajdonjoga utólagos bejegyzésének tűrésére. Egyébként sem adott okot az alperes a jelen per megindítására, minthogy sohasem vitatta azt: a felperest kellett volna - a hagyatékátadó végzés alapján - a per tárgyává tett ingatlanok tulajdonosának tekinteni. Továbbá azt sem tette vitássá, hogy az örökhagyó földbeviteli kötelezettsége alapján valójában milyen művelési ágú ingatlanok kerültek a használatába. A földhivatal is elismerte, hogy téves bejegyzés történt a tulajdonos személyét illetően, és azt a tényt sem vitatta, hogy a sérelmezett földhivatali határozatban megjelölt ingatlanoknak mi volt a tényleges művelési ága.
Mindezekből következően a jelen per megindítására okot nem adó alperessel szemben hozott, a keresetet elutasító döntés jogszerűsége eredménnyel nem vitatható. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 20 903/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás