GK BH 1994/431
GK BH 1994/431
1994.08.01.
Az áru állapotára vonatkozó - a címzett és a fuvarozó által együttesen végzett - vizsgálat eredményével szembeni bizonyítás lehetőségének korlátai [1971. évi 3. tvr. (CMR) 17. cikk, 30. cikk].
A felperes az 1990. szeptember 24-én benyújtott keresetében 530 DEM-nek megfelelő forintösszeg és annak törvényes kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes 1989. október 4-én 90 kolli árut 13 300 kg-os súlyban vett át a D. GmbH szállítmányozótól Stuttgart-Budapest útvonalon, közúton történő fuvarozásra, a küldemény 1989. október 6-án történt kiszolgáltatásánál pedig a fuvarozó és a címzett által közösen felvett ténymegállapító jegyzőkönyv 7. pontja a ládalistán szereplő LS 20481949. számú áru hiányát állapította meg. A felperes az iratok áttanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy a küldemény átvételekor hibásan tüntették fel a hiány megjelölését, mivel az LS 20481949. számmal fuvarozott árut a küldemény címzettje a ládalista 3-as tételeként hiánytalanul átvette. Hiányzott azonban a ládalista 4-es tételéből az E. Vállalat részére szállított 1 db tűzhely. A fuvarozó a kártérítési igény megfizetése elől elzárkózott, ezért a felperes az igényét keresettel érvényesítette.
Az alperes a kereset elutasítását kérve azzal védekezett, hogy a felperesi felszólamlás, majd a további levelezés előzetesen más áruhiányra vonatkozott, nem a keresetben megjelölt árura. A felperes okmányokkal nem bizonyította, hogy milyen hiány keletkezett a fuvarozás során és azzal kapcsolatban milyen összegű kár merült fel. Egyben beavatkozóként a biztosítási szerződés alapján a biztosítót perbe hívta. A biztosító az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott.
A felperes 1991. november 14-én kelt beadványában keresetét 1048 DM-re felemelte előadva, hogy a felemelt kereseti kérelme teszi ki az elveszett áru teljes értékét. Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta A. B.-t, az alperes gépkocsivezetőjét a küldemények átadására nézve.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a gépkocsivezető tanúvallomása alapján az volt megállapítható, hogy a küldemény kiszolgáltatásakor a hiány ellenőrzésére a gépkocsivezetőnek nem volt lehetősége. A jegyzőkönyvben rögzített áruhiány ténylegesen nem áll fenn, a keresetben érvényesített áruhiányról pedig a gépkocsivezetővel közös jegyzőkönyvet nem vettek fel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Az ítélet megváltoztatásával az alperes marasztalását kérve ismételten arra hivatkozott, hogy a kiszolgáltatást követően derült fény arra: a jegyzőkönyv elkészítésekor mindkét fél tévedett, mivel a hiányzó láda helyett egy hasonló súlyú, de más jelzéssel érkezett árudarabot tüntettek fel a jegyzőkönyvben.
Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította, hogy a perbeli küldemény megérkezésekor a felperes és a fuvarozó közösen kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet vettek fel, amelynek értelmében a küldeményből a konszignáció szerinti 3. tétel, egy karton 78 kg súlyban hiányzott. Mivel e jegyzőkönyvet ebben az értelemben mindkét fél aláírta, ezért az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 17. cikke szerint az alperes felelőssége megállapítható lett volna.
Utóbb - az átvételt követően több hónap elteltével - a felperes az E. Vállalat útján értesült arról, hogy a konszignáció 4. tételében szereplő 1 0 karton közül hiányzik az egyik. Közben pedig megállapította azt is, hogy a jegyzőkönyvbe vett és hiányként feltüntetett 3. tétel a címzetthez rendben megérkezett, aki azt kifogás nélkül átvette.
A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a kárjegyzőkönyv az abban foglalt hiányt illetően téves adatokat tartalmaz, így annak az alperes felelősségére való kihatása nincsen. Megállapítható továbbá, hogy a felperes semmivel sem bizonyította: hogy az alperes részéről történő kiszolgáltatáskor az E. Vállalat által jelzett hiány ténylegesen fennállott.
Ettől függetlenül a CMR 30. cikke értelmében, ha a címzett és a fuvarozó együttesen vizsgálta meg az áru állapotát, e vizsgálat eredményével szemben bizonyításnak csak akkor van helye, ha a hiány vagy sérülés külsőleg nem ismerhető fel, és ha a címzett a megvizsgálás napjától számított 7 napon belül - vasár- és ünnepnapokat nem számítva - fenntartását írásban közölte a fuvarozóval. Ebből az következik, hogy az utóbb megállapított hiányokra nézve a címzett 7 napos időtartamon belül léphet fel a fuvarozóval szemben, azt követően már nem. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A jogvesztésre nem hat ki az a körülmény, hogy a felek a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvben egy árudarab hiányát feltüntették, ami az utólagos megállapítások szerint tévedésen alapult. A kárjegyzőkönyvnek ugyanis a hiányzó áruféleséget pontosan meg kell határoznia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 27. G. 52. 073/1991. sz., - Legf. Bír. Gf. III. 30. 962/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás