GK BH 1994/432
GK BH 1994/432
1994.08.01.
A váltó forgatójával szembeni megtérítési igény érvényesítéséhez elegendő a váltó kiállítója (kibocsátója) ellen a felszámolási eljárást elrendelő bírósági határozat bemutatása [1/1965. (I. 24.) IM r. 43. § (1) bek. 2. pont, 44. § (6) bek., 47. § (1)–(2) bek.].
Az O. és Vidéke Áfész 1992. január 10-én saját váltót bocsátott ki 1 914 862 Ft összegben az alperes rendelvényes javára, 1992. július 8-i esedékesség feltüntetésével, a fizetés helyeként a felperesi bankot tüntették fel. Ezt a váltót az alperes átruházta a M.-i Sz. O. P. Rt.-re, amely azt az OTP Rt. megyei igazgatóságára tovább forgatta.
A felperes a keresetében 1 914 862 Ft váltóból eredő tartozás és ennek évi 6%-os kamata, 3‰ váltódíj és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a perbeli váltót lejárata után az OTP Rt. megyei igazgatóságának kifizette. Előadta azt is, hogy a váltó kibocsátója ellen 1992. június 18-án felszámolási eljárás indult, a bankszámlája megszűnt. A váltót a tárgyaláson eredetiben bemutatta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes meg sem kísérelte a perbeli váltó összegét a váltó kibocsátójától behajtani. Utalt arra is, hogy a felperes nem igazolta megfelelően a váltóbirtokosi minőségét.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Megállapította, hogy a felperes az eredeti váltót felmutatta, ezzel igazolta, hogy ő a váltóbirtokos, ezért az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 43. §-ának (1) és 47. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen terjesztette elő a megtérítési igényét az alperessel szemben. A 47. § (2) bekezdése szerint a váltóbirtokos jogosult a váltókötelezettek ellen együttesen, de külön-külön is fellépni anélkül, hogy figyelembe kellene vennie a kötelezettségvállalásuk sorrendjét. Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, és az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a váltó kiállítójának felszámolójánál a perbeli követelését bejelentette. Erre vonatkozó okiratokat csatolt be. Álláspontja szerint marasztalása esetén fennáll annak a lehetősége, hogy a felperes két helyről is megkapja a perbeli váltó összegét, és az alperesnek nem lesz lehetősége a kiállító felé érvényesíteni az igényét.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte, a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont következtetése, ítéleti döntése megalapozott. Az alperes fellebbezési érvelését a másodfokú bíróság nem fogadta el. A felperes a fellebbezési tárgyaláson felmutatta az OTP Bank Rt. forgatmányos 1992. június 24-én kelt levelét, amelyben a megtérítési igényét vele szemben bejelentette, s csatolta a terhelési értesítőt, amely igazolja, hogy a felperes a váltót az OTP Bank Rt.-nek 1992. július 8-án kifizette.
A felek között nem volt vitás, hogy a váltó kibocsátója ellen felszámolási eljárás indult 1992. június 18-i időponttal (Cégközlöny 1992. évi 25. szám). A felperes az 1/1965. (I. 24.) IM rendelettel közzétett és az 1965. évi 1. tvr.-rel kihirdetett, Genfben 1930. június 7-én megkötött egyezmény (továbbiakban: Vár.) 43. §-a (1) bekezdésének 2. pontja alapján a megtérítési igényét - az esedékesség előtt - jogszerűen terjesztette elő. A váltót a felperes a fizetés helyeként feltüntetett pénzintézetnél fizetésre bemutatta, a bank azonban - mivel a felszámolásra hivatkozással a váltó kibocsátójának a bankszámlája megszűnt - azt kifizetni nem tudta. A Vár. 44. §-ának (6) bekezdése értelmében a megtérítési igény érvényesítéséhez elegendő lett volna a felszámolás megindítására vonatkozó bírósági határozat bemutatása is. A fentiekkel a felperes igazolta, hogy a megtérítési igénye feltételei fennállanak.
A Vár. 47. §-ának (1) bekezdése alapján a váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói és kezesei a váltóbirtokos iránt egyetemlegesen kötelezettek, de a (2) bekezdés alapján a váltóbirtokos jogosult a váltókötelezettekkel szemben akár egyenként, akár együttesen fellépni anélkül, hogy a kötelezettségvállalás sorrendjét figyelembe kellene vennie. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes az igényét a kiállító ellen a felszámolási eljárásban is bejelentette. Mindezekre figyelemre a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság G. 40. 962/1992. - Legf. Bír. Gf. 1. 30. 840/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás