GK BH 1994/433
GK BH 1994/433
1994.08.01.
Az alperes - az ügy körülményeitől függően - a perköltség részbeni viselésére kötelezhető annak folytán, hogy a felperes követelésének elévülésére - amit a bíróság hivatalból nem vesz figyelembe, csak a fellebbezésében hivatkozott [Pp. 80. § (2) bek.; Ptk. 204. § (3) bek.].
A felperes keresetében 953 048 Ft javítási költség és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni előadva, hogy 1988. október 18-án vállalkozási szerződést kötött az alperessel a központi épületében különféle építési és szakipari munkálatok elvégzésére. A munkálatok átadása 1989. január 19-én megtörtént, és a felmérési napló alapján 1989. január 17-én a vállalkozói díjra vonatkozó számlát kiegyenlítette.
A használatbavételt követően a felperes - keresete szerint - a fürdő- és az öltözőhelyiségekből kiindulóan folyamatos beázást észlelt, erről 1989. június 16-án, 1990. június 25-én az alperest értesítette, és a hiba kijavítását kérte. Mivel az alperes ettől elzárkózott, peren kívüli eljárásban a felperes igazságügyi szakértőtől kért szakértői véleményt, majd a szakértői vélemény birtokában 1990. szeptember 18-án és 1990. október 4-én az alperest szakértői szemlére meghívta, és felhívta 953 048 Ft javítási költség megfizetésére. Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért 1991. július 5-én keresetét benyújtotta a nevezettel szemben az elsőfokú bírósághoz 953 048 Ft és kamatai megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, ezt követően ítéletet hozott, és az alperest 476 524 Ft és kamatai, valamint - a szakértői díjat és költséget, továbbá az eljárási illetéket magában foglaló - perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes az általa végzett munkát szakszerűtlenül kivitelezte, különösen a csőátvezetéseknél, és ez beázást eredményezett, ezért a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva, tekintettel az értéknövekedésre is, a javítási költségeket 50-50%-os arányban megosztotta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett vitatva, hogy a hiba tevékenységi körében keletkezett volna. Arra hivatkozott, hogy nem volt a feladata a falban lévő csőrendszer kiszerelése, valamint a szigetelési munkák elvégzése sem. Egyben elévülési kifogást is támasztott.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárás és újabb határozat hozatalára utasította azzal, hogy elsősorban az elévülés kérdésében kell állást foglalnia. Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elévülés címén elutasította, és a felperest a perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kivitelezési hiba már a felújítási munkálatok átadás-átvételét követően azonnal felismerhetővé vált, ennek ellenére a felperes keresetét 1991. július 5-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett; fellebbezésében az alperes keresete szerint való marasztalását kérte.
A fellebbezés a per főtárgya tekintetében nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli munka átadás-átvételére 1989. január 19-én került sor, a felperes pedig már 1989. június 16-án felszólító levelet intézett az alpereshez, amelyben közölte a hibák fennállását, meglétét és a javításra vonatkozó igényét. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdése szerint a szavatossági igény elévülési ideje 6 hónap, és a felperes előző felszólítását 6 hónapon belül elküldte, ezért az a Ptk. 327. §-ának bekezdése értelmében az elévülést megszakította. A 6 hónapos elévülési idő tehát 1989. június 17-én újra kezdődött, majd 1989. december 16-án az elévülés bekövetkezett arra tekintettel, hogy ez alatt az idő alatt az elévülést félbeszakító jogcselekmény nem történt. A felperes 1990. június 25-én újabb felszólítást küldött az alperesnek, mivel azonban ekkor az elévülés már bekövetkezett, ezért e felszólításnak elévülést megszakító hatása nem volt. A felperes pedig a keresetét csak 1991. július 5-én nyújtotta be.
A Ptk. 405. §-ának (2) bekezdése* szerint az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül - a felek eltérő megállapodásának hiányában - a munkát az (1) bekezdésben foglaltak szerint újból meg kell vizsgálni. Ezzel kapcsolatban kialakult az a bírói gyakorlat, hogy az egy éves felülvizsgálat során minden fennálló és ismert hiba jegyzékbe foglalható és amennyiben a kötelezett a hibák kijavítását nem vállalja, úgy a jogosultnak módja van az utó-felülvizsgálati eljárás befejezésétől számított három hónapon belül igényével bíróság előtt fellépni. Az egyéves utó-felülvizsgálati eljárásra 1990. január 19-ig sor kellett volna, hogy sor kerüljön, mivel azonban ez elmaradt, így az elévülés szempontjából az említett bírói gyakorlatnak nincs jelentősége.
A fentieket összevetve tehát megállapítható, hogy a felperes igényével a bíróság előtt a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében már nem léphet fel.
A Ptk. 204. §-ának (3) bekezdése alapján azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az elévült követelésekre nem lehet alkalmazni. Az elsőfokú bíróság tehát sem eljárási, sem anyagi-jogi szabályt nem sértett meg azáltal, hogy az első eljárásában az elévülést hivatalból nem vette figyelembe. Az elévülésre az alperes a fellebbezésben hivatkozott; ezért került sor az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az újabb eljárásra.
A Pp. 80. §-ának (2) bekezdése szerint az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetve az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére, a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető. Az alperes elévülési kifogásának helytállósága a kereset elutasításához vezetett. Azáltal azonban, hogy az alperes csupán az elsőfokú bíróság első ítélete elleni fellebbezésében alapozta védekezését elévülésre, ezzel a perbeli cselekményével egyrészt indokolatlanul késlekedett, másrészt felesleges költségeket okozott, mert az elévülésre való azonnali utalás esetén nem került volna sor műszaki szakértői bizonyításra és megismételt eljárásra. Mindennek következtében az alperes a Pp. idézett rendelkezései szerint tartozik a felperes által előlegezett és az első fokú eljárásban felmerült 31 900 Ft szakértői díjat és költséget, valamint a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezett ítélet ellen benyújtott fellebbezésre lerótt 13 310 Ft illetéket viselni.
A felperes a kereset elutasítása folytán viseli az 57 200 Ft első fokú eljárási illetéket és a saját eredménytelen fellebbezésével felmerült 14 310 Ft fellebbezési illetéket, valamint a fellebbezési eljárásban megjelent szakértők 1200 Ft-ot kitevő megjelenési díját [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése]. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a perköltségek vonatkozásában azonban azt megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. III. 33. 372/1992. sz.)
* A megjelölt rendelkezést a Ptk. 405. §-ának az 1993. évi XCII. törvény 24. §-ával történt módosítása után az (5) bekezdés tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás