BK BH 1994/468
BK BH 1994/468
1994.09.01.
A kifogástalan katonai előéletű, feladatát példásan teljesítő, első ízben nem kiemelkedő súlyú katonai bűncselekményt elkövető tiszthelyettes vádlottal szemben lefokozás helyett alkalmazható rendfokozatban visszavetés mellékbüntetés alkalmazása [Btk. 131. §, 133. §, 348. § (1) és (2) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a továbbszolgáló törzsőrmester vádlottat szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt 5 hónapi fogházbüntetésre és lefokozásra ítélte, a fogházbüntetés végrehajtását azonban 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A tényállás szerint a lakberendezői szakképesítéssel és gimnáziumi érettségivel rendelkező vádlott 1983 augusztusától 1985 februárjáig teljesített sorkatonai szolgálatot, majd 1992. március 1-jén a Magyar Honvédségnél 2 évi továbbszolgálatot vállalt. Az alegység-szolgálatvezetői beosztást jó szinten látta el. Az átlagon felül végzett munkája elismeréseképpen soron kívül törzsőrmesterré léptették elő, fenyítve nem volt.
A vádlott 1993. július 13-án felvételezte a lövészszázad másnapi lógyakorlatához szükséges lőszert, kézigránátot és azt még aznap kb. 18 órakor tehergépkocsival kiszállította az objektum területére. Ugyanazzal a gépjárművel szállította ki a lövészszázad lőszer- és kézigránát-szükségletét is, így összesen 8 láda kézigránátot és mintegy 15 000 db, különféle típusú lőszert.
A vádlottnak a kiérkezését követően - az alegységparancsnok parancsa szerint - a tábori őrséget nyomban fel kellett volna állítania, és - mint őrparancsnoknak - 10 fővel meg kellett volna szerveznie a veszélyes anyag őrzését, védelmét, ezenkívül a tehergépkocsiról lemálháztatni és elhelyeztetni a lőszeranyagot egy általuk felállítandó sátorban. Ennek a kötelezettségének azonban nem tett eleget, a tábori őrséget nem szervezte meg, a veszélyes anyagokat a tehergépkocsin hagyta, és annak őrzéséről nem gondoskodott. Ugyanakkor megengedte, hogy a felesége - az előzetes megbeszélésük szerint - a személygépkocsijával megjelenjen a táborban, és egyidejűleg fél liter pálinkát vigyen magával, amit a sorállományú őrség tagjai fogyasztottak el. Ezt követően kb. 19 órakor alárendeltjei kérésére 3 sorkatona és a vádlott felesége az általa vezetett személygépkocsival a közeli községbe borért ment, a vásárolt 10 liter borból - a tehergépkocsi-vezető és egy másik sorkatona kivételével - valamennyien, közöttük a vádlott is kb. fél litert fogyasztott.
A vádlott 20 óra tájban a bort vásárló három sorkatona kérésére engedélyezte, hogy a lőszert és a kézigránátot szállító tehergépkocsival ismét visszamenjenek a községbe. Eközben a község határától mintegy 500 méterre egy láda kézigránát az útpadkára esett, amit a tehergépkocsi vezetője és a vezetőfülkében elhelyezkedő két katona nem észlelt. A vádlott másnap kb. 04 órakor málháztatta a veszélyes anyagot, azt elhelyezték az anyagsátorban, és ekkor szervezte meg az őrzés védelmét is.
Az egy láda kézigránátot aznap kb. 22 órakor egy személygépkocsijával közlekedő személy találta meg, aki elszállította a lakására, majd csaknem két hét múlva, az esti órákban az autóbuszmegálló közelében letette. A ládát másnap reggel egy személy megtalálta, és értesítette a rendőrkapitányságot, ezáltal az közel két hét eltelte után előkerült. A vádlottnak, mint őrparancsnoknak a kiérkezéstől másnap a lőgyakorlat befejezéséig fontos őrparancsnoki szolgálatot kellett volna teljesítenie. Ez irányú kötelezettségeinek nem tett eleget, így előidézője volt annak, hogy az egy láda kézigránát illetéktelen személyek kezébe kerülhetett.
Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést enyhítés - a lefokozás mellékbüntetés mellőzése - végett. A védője a másodfokú tárgyaláson olyan mellékbüntetés alkalmazását kérte, amely lehetővé teszi, hogy a vádlott a katonai szolgálatban megmaradjon.
A katonai főügyész a másodfokú tárgyaláson az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezés alapján megállapította, hogy a megyei bíróság katonai tanács a tényállást a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után kellően felderítette, és helyesen állapította meg, az csupán egy - a vádlott személyi körülményeiben - utóbb bekövetkezett változás folytán szorul kiegészítésére, valamint eljárási szabálysértés miatt egy vonatkozásban helyesbítésre. A vádlottnak a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján, az ítélet tényállásának személyi körülményekkel foglalkozó részét azzal egészítette ki, hogy a vádlott felesége terhességének ötödik hónapjában van.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság tárgyaláson a kézigránátot megtaláló és azt csaknem két héten át a birtokában tartó személyt, mint érdektelen tanút hallgatta meg, és csupán a hamis tanúvallomás törvényes következményeire figyelmeztette. A tanú által tanúsított magatartás bűncselekmény, amely a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, robbanóanyaggal visszaélés bűntette megállapítására alkalmas, emiatt a tanút a rendőrkapitányságon gyanúsítottként ki is hallgatták. Ez a tény megalapozza a tanúvallomás megtagadásának - a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti - jogosultságát, melyre a tanút a kihallgatás előtt az elsőfokú bíróság nem oktatta ki.
Kétségtelen, hogy a mentességi jogra figyelmeztetés hiányában elhangzott tanúvallomás bizonyítékul elfogadásával az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést valósított meg, ez azonban nem adott okot az ítélet hatályon kívül helyezésére, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 67. §-ának (3) bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette, tényként pedig annyit rögzített, hogy a kézigránátok hollétéről a rendőrkapitányság értesült, és ezáltal a veszélyes anyag közel két hét eltelte után előkerült.
A mellékbüntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, és a vádlottat lefokozás helyett 1 évre az őrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket, ugyanakkor a fő- és mellékbüntetés megállapításánál és ezeknek az egymáshoz való viszonya megítélésénél arányt tévesztett. A cselekmény tárgyi súlya és az azáltal veszélyeztetett katonai fegyelmi érdekek nem indokolták a Btk. 89. §-a (1) bekezdésének alkalmazását, hanem az egyébként helyes tartamban megállapított szabadságvesztés végrehajtását tették volna szükségessé. A végrehajtás tekintetében felfüggesztett főbüntetéshez képest ugyanakkor eltúlzottan szigorú mellékbüntetést alkalmazott az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat lefokozta, és ezáltal megfosztotta a hivatásszerű foglalkozásától.
A Legfelsőbb Bíróság döntései nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint általában méltatlan a rendfokozat viselésére az az elöljáró, aki a szolgálatra előírt szabályok sorozatos megszegésével - az alárendeltek fegyelemsértéseit is elősegítő módon - jelentős hátrány veszélyét idézte elő. Ennek a megállapításnak helyességét nem érinti az a követelmény, hogy a büntetés hatályosulását mindig egyéniesítve, az ügy elkövetőjével szemben kell vizsgálni. Ehhez képest az adott ügyben a kifogástalan katonai előéletű, a szolgálati feladatait eddig példásan teljesítő olyan tiszthelyettes szolgálatra érdemessége tekintetében kellett állást foglalni, aki első esetben került összeütközésbe a törvénnyel. Az összességében igen kedvező parancsnoki jellemzése igazolja a vádlott komoly megbánását és azt a nyilatkozatát, mely szerint a bűncselekmény eseti megbotlás volt.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen ismerte fel, hogy a cselekmény sértette a vádlott által viselt rendfokozat tekintélyét, ezért ennek a kiszabott büntetésben is kifejeződésre kellett jutnia. Ez a követelmény akkor is érvényesül, ha nem a legsúlyosabb - a vádlott egzisztenciájára a Btk. 37. §-ában meghatározott célon túlmutató, hátrányos módon kiható - rendfokozatot érintő mellékbüntetést alkalmazza a bíróság, hanem az annál enyhébb, de jellegében az alanyi bűnösség fokához igazodó és hátránnyal járó rendfokozatban visszavetést.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság büntetéskiszabó rendelkezését a mellékbüntetés tekintetében úgy változtatta meg, hogy lefokozás helyett - a Btk. 133. §-án alapuló - rendfokozatban visszavetést alkalmazta.
Mivel a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be, a fő- és mellékbüntetés előzőekben kifejtett aránytalanságán - a főbüntetés tekintetében - a Legfelsőbb Bíróság nem tudott változtatni.
Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései - így az előzetes mentesítés alkalmazása és a bűnügyi költség tárgyában történt rendelkezés is - törvényesek és megalapozottak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 2862/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás