BK BH 1994/473
BK BH 1994/473
1994.09.01.
I. A közös tulajdonban levő gépkocsitárolónak az egyik társtulajdonos megbízásából történő elbontása és az anyagának az elvitele – mivel a cselekmény nem ,,idegen dologra'' irányul – nem valósít meg lopást [Btk. 316. § (1) bek.].
II. A felülvizsgálati eljárásban a felmentett vádlott meghatalmazott védőjének díja nem bűnügyi költség és a védő javára nem állapítható meg [Be. 291. § (8) bek., 120. §, 218. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1992. augusztus 7. napján hozott ítéletével, valamint a megyei bíróság az 1993. január 7. napján hozott végzésével társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt az I. r. terheltet 150 napi tétel, a II. r. terheltet 130 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.
A terheltek az első- és másodfokú bíróság határozata ellen a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő azzal az indokkal, hogy a zártkerti ingatlanon levő gépkocsitároló közös tulajdon, tehát a terhükre rótt lopás elkövetési tárgya reájuk nézve nem "idegen dolog". Az ingatlan és a tároló tulajdonosa fele részben a sértett, fele részben pedig H.-né, aki az I. r. terhelt felesége és a II. r. terheltnek az édesanyja. A nevezett terheltek az ügyben szereplő tárolót a tulajdonostárs, H.-né megbízásából szerelték szét, és állították fel a saját portájukon.
A legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terheltek felülvizsgálati indítványának adjon helyt, és állapítsa meg, hogy az első és a másodfokú határozatban a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével mondta ki bűnösnek a terhelteket, és szabott ki velük szemben büntetést. Ezért a nevezetteket az ellenük emelt vád alól mentse fel.
A nyilvános ülésen a terheltek meghatalmazott védője 20 000 forint ügyvédi díj megállapítását indítványozta.
I. A terheltek felülvizsgálati indítványa, valamint a legfőbb ügyész indítványa alapos.
A városi bíróság ítéletében megállapított tényállás tartalmazza, hogy a tulajdoni lapból megállapíthatóan az ingatlan S. sértett és H.-né közös tulajdona volt, a gépkocsitárolót a sértett építette újjá, amihez 30%-ban felhasználta a régi "bódé" anyagát. Ezek utána bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tároló tulajdonosa S. L. és a terheltek szempontjából a tároló idegen tulajdon.
A városi bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével jutott a fenti álláspontra, és állapította meg a terheltek "bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében. A Btk. 316. §-ának (1) bekezdése értelmében a lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A Btk. miniszteri indokolása a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel összhangban tartalmazza, hogy az a vagyontárgy, amely részben az elkövető tulajdonában áll, közös tulajdon, azaz nem idegen dolog. A terheltek pedig a házastárs, illetve az édesanya megbízásából - aki fele részben tulajdonosa volt az ingatlannak - szerelték szét a tárolót, és állították fel a saját portájukon. Ilyen körülmények között tehát nem lehet idegen dologról szó, mert a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. Kétségtelen, hogy azt a jogot az egyik tulajdonostárs nem gyakorolhatja a másik jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekének a sérelmére, de ez a megszorítás a jogsértő magatartást tanúsító személy számára nem teszi a dolgot idegenné.
A polgári ítélkezési gyakorlat egységes abban a tekintetben, hogy ha valamelyik tulajdonostárs olyan beruházást végez, ami annak az értékét emeli, az értékemelkedés a beruházásban részt nem vett tulajdonostárs javára nem szolgálhat. Az elsőfokú bíróság ennek alapján döntötte el, hogy a tároló S. L. tulajdona, és mint ilyen a terheltek számára "idegen dolog".
Az elsőfokú bíróság adhéziós eljárást nem folytatott, ezért mindenképpen meghaladta jogkörét az e kérdésben való döntés. A polgári bíróság feladata annak megállapítása, hogy H.-nét a tároló tulajdonjoga 30% erejéig illeti-e meg vagy fele részben, és az is, hogy milyen tartozás terheli a tulajdonostárssal szemben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terheltek büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor [Be. 284. § (1) bek. a) pont], ezért a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a városi bíróság ítéletét, továbbá a másodfokú megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a terhelteket az ellenük nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekményük nem bűncselekmény.
II. Ugyanakkor nem adott helyet a védő indítványának a bűnügyi költséggel kapcsolatban. A Be. 291. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során a másodfokú eljárás szabályait kell alkalmazni a Be. XII. fejezetében foglalt eltéréssel. A Be. 291. §-ának (8) bekezdése szerint a felmerült bűnügyi költséget a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén - az ügyész által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány előterjesztője viseli, más esetekben a bűnügyi költséget az állam viseli. A Be. 291. §-ának (8) bekezdése az általánostól eltérően tehát csak arról rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban ki viseli a költséget, de nem rendelkezik a tekintetben, hogy mi tekintendő bűnügyi költségnek.
Erre nézve a Be. 1 20. §-ának (1) bekezdése az irányadó, mely szerint bűnügyi költség:
a) mindaz a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának a befejezéséig, továbbá a perújítási és a felülvizsgálati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett,
b) a terheltnek és a magánvádlónak az ügyben felmerült készkiadása,
c) a védőnek és a sértett képviselőjének készkiadása és díja.
A Be. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében a Be. 120. §-a (1) bekezdésének csak az a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget viseli az állam a vádlott felmentése esetén, tehát a c) pontnak megfelelő védői díjat nem. Ez a rendelkezés a felülvizsgálati eljárásban is irányadó: a terhelt felmentése esetén az állam csak a Be. 120. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - az állam által előlegezett - bűnügyi költséget viseli.
Ellenkező felfogás esetében attól függne a terhelt felmentése esetén a bűnügyi költség viselése, hogy a felmentésre az eljárás mely szakaszában került sor. Abban az esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban maga hoz felmentő határozatot, akkor a Be. 120. §-ában megjelölt valamennyi költséget az állam viselné. Ugyanakkor, ha hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot és a bíróságot új eljárásra utasítja, majd a felmentő határozat születik, akkor a Be. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében csak a Be. 120. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt bűnügyi költségről rendelkezhetne úgy a bíróság, hogy azt az állam viseli. (Legf. Bír. Bfv. I. 502/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás