PK BH 1994/477
PK BH 1994/477
1994.09.01.
A Ptk. és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jogszabály általános rendelkezéseinek érvényesülése a védjegy törlése iránti ügy elbírálása során [Ptk. 4—5. §, 86. § (1)—(2) bek., 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. § (1) bek. a) és d) pont, 19. § (1) bek., 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM e. r. (Vt. V.) 2. § (1) bek., 1990. évi LXXXVI. tv. 1. §].
Az ellenérdekű fél jogosultja az 1988. szeptember 6-i elsőbbségi "Hard Rock Cafe" szóvédjegynek, amely a 42. áruosztályba sorolt "éttermek és bárok üzemeltetése" szolgáltatásokra áll oltalom alatt. A kérelmezőnek a "Hard Rock Cafe" ábrás védjegye 1989. szeptember 8-i elsőbbséggel az országban a 25. áruosztályba tartozó különféle ruházati cikkekre vonatkozóan van lajstromozva.
A kérelmező az Országos Találmányi Hivataltól (OTH) az ellenérdekű fél védjegyének törlését kérte arra hivatkozva, hogy saját védjegyének világméretű ismertsége miatt az ellenérdekű fél védjegye megtévesztésre alkalmas, ezért a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (továbbiakban: Vt.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében védjegyoltalomban nem részesülhet.
Az OTH határozatával a védjegy törlése iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kérelmező az ellenérdekű fél megjelölését sem annak elsőbbségi időpontját megelőzően, sem azt követően az országban nem használta a 42. áruosztályba sorolt szolgáltatásokra vonatkozóan. A Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a Vt. végrehajtásáról szóló 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM együttes rendelet (továbbiakban: Vt. V.) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében nem tekinthető megtévesztésre alkalmasnak. A kérelmező a Fővárosi Bíróságtól kérte az OTH határozatának a megváltoztatását, az ellenérdekű fél védjegyének törlését.
Az elsőfokú bíróság végzésével a megváltoztatási kérelmet elutasította. Végzésének indokolásában megállapította: a kérelmező nem tudta bizonyítani, hogy az ellenérdekű fél védjegyének elsőbbségi időpontjában a hazai fogyasztók előtt a "Hard Rock Cafe" megjelölés közismert lett volna. A Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az ellenérdekű fél megjelölése a védjegyoltalomból nem volt kizárt, ezért a Vt. 19. §-ának (1) bekezdése értelmében a védjegy törlésére nem volt alap.
Az első fokú végzés további indokai szerint a kérelmezőnek a rosszhiszemű joggyakorlással, a joggal való visszaéléssel és a tisztességtelen gazdálkodással kapcsolatos érvelése nem tartozik a Vt. 3. §-a (1) bekezdése a) pontjának körébe, ennek a megváltoztatási kérelem elbírálása szempontjából nem volt jelentősége.
A kérelmező fellebbezett a végzés ellen. Hivatkozott arra, hogy kérelmének elbírálásánál a Ptk. joggyakorlására vonatkozó rendelkezéseit nem lehetett volna mellőzni, és e rendelkezések figyelembevételével szerinte törlési kérelme indokolt volt.
Az ellenérdekű fél az első fokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Vt. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a védjegy törlését - keletkezésére visszaható hatállyal - el kell rendelni, ha a védjegy a Vt. 1-3. §-a értelmében nem volt oltalmazható.
A kérelmező a védjegy törlését a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kérte, de kérelme tartalmilag [Pp. 3. § (1) bek.], a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontján is alapul. Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló, még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva. Az ügyben egyébként mind az OTH, mind pedig a bíróság vizsgálta is azt, hogy a kérelmező védjegye közismert volt-e, és a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy az országon belül a közismertség nem állapítható meg.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. 1. §-a értelmében a törvény hatálya - ha külön törvény eltérően nem rendelkezik - a vállalkozóknak az ország területén folytatott gazdasági tevékenységére terjed ki. E törvény I. fejezetének a tisztességtelen verseny tilalmára, II. fejezetének a fogyasztók megtévesztésének tilalmára vonatkozó széles körű szabályozása kiterjed olyan tevékenységre is, amelyet más vonatkozásban (így pl. a védjegy törlése) a Vt. szabályoz. Ezért a jogvitában a tv. 1. §-ában hivatkozott rendelkezése folytán a Vt. szabályait kell alkalmazni, és az ennek szempontjából lényeges tényállást kell felderíteni, függetlenül attól, hogy a felderítendő tényállásnak egyaránt jelentősége lehet a védjegy törlése, illetve a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző magatartásnak - nem az OTH-határozat megváltoztatása iránti eljárás keresetében elbírálható - jogkövetkezményei szempontjából. Nem sértett ezért jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor végzésében a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontja és a Vt. V. 2. §-ának (1) bekezdése szempontjából lényeges tényálláson túlmenően további bizonyítást nem folytatott le az ellenérdekű fél tevékenységére vonatkozóan.
A Ptk. 86. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A védelmet e törvény (a Ptk.) rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajaira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (szabadalmi, védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzés és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg. A Vt. a védjegyoltalom tárgyát képező szellemi alkotás (védjegy) védelmére vonatkozóan teljes körű szabályozást ad, a védjegy lajstromozására, törlésére és a bitorlásra vonatkozó rendelkezései a jogintézmény speciális természetéhez igazodóan, a Ptk. általános szabályaival összhangban tiltják és szankcionálják a joggal való visszaélést (Ptk. 5. §), magukban foglalják a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit a jogok gyakorlása terén (Ptk. 4. §). A fellebbezésben írtakkal ellentétben ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a védjegytörlési kérelmet elutasító OTH-határozat megváltoztatása iránti ügyben a Vt. szabályai alapján hozott döntést.
Az első fokú végzésben helyesen megállapított tényállás alapján a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a Vt. V. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az ellenérdekű fél védjegye megtévesztésre nem alkalmas, mert a kérelmező védjegye más árukra vonatkozik, mint amely árut (szolgáltatást) az ellenérdekű fél védjegye oltalmaz.
Téves a kérelmezőnek az az érvelése, hogy az ellenérdekű fél jogával visszaélve kérte a védjegyoltalmat, tekintettel arra, hogy a kérelmezőnek külföldön közismert védjegye összetéveszthető az ellenérdekű fél védjegyével. A Vt. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja ugyanis a védjegyoltalmat ilyen esetben akkor zárja ki, ha ez a védjegy a bejelentés időpontjában az országban (belföldön) közismert. Az elsőfokú bíróság pedig a bizonyítékokat a maguk összességében okszerűen mérlegelve helyesen állapította meg, hogy a kérelmező védjegye az országban nem volt közismert, ezért emiatt sem volt a védjegyoltalom kizárt. Nem jelent joggal való visszaélést az, hogy a kérelmező lajstromozási akadály hiányában védjegyoltalmat igényelt. A védjegy törlésének az előfeltételei tehát nem állottak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság az előadottak alapján a Vt. 40. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését - részben módosított indokai alapján helybenhagyta. (Legf Bír. Pkf. IV. 20. 530/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás