PK BH 1994/478
PK BH 1994/478
1994.09.01.
A fogyasztók jogos érdekeit is sérti a védjegyek összetéveszthetősége, ezért az ,,ellentartott'' védjegy jogosultjának hozzájárulása önmagában nem elengedő a védjegyoltalom megadásához [1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §, 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM r. (Vt. V.) 2. §].
A kérelmező az Országos Találmányi Hivataltól (a továbbiakban: OTH) kérte a HILTON szót feltüntető együttes szó- és ábravédjegy lajstromozását, "Dohány, nyers vagy feldolgozott dohány; dohányzó cikkek, gyújtók, gyufák" termékekre. Az OTH határozatával a védjegybejelentést a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (Vt.) 29. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. Határozatának az indokolása szerint a kérelmező megjelölése azonos a Hilton International Co., New York közismert HILTON védjegyével, ezért az a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében nem lajstromozható. A kérelmező a Fővárosi Bíróságtól kérte az OTH határozatának megváltoztatását, a védjegy lajstromozásának az elrendelését.
Az elsőfokú bíróság végzésével a megváltoztatási kérelmet elutasította. Végzésének az indokolásában megállapította, hogy az "ellentartott" védjegy az országban közismert, és az összetéveszthetőségig hasonló a bejelentett védjegyhez, ezért az OTH határozatában megjelölt jogszabályi rendelkezés folytán a lajstromozásból kizárt. Súlytalan a kérelmezőnek a védjegyjogosulttal kötött szerződésre és az áruk-, szolgáltatások közötti eltérésre való hivatkozása.
Az ügyben a kérelmező fellebbezett az első fokú végzés megváltoztatása, a védjegy lajstromozásának az elrendelése iránt. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy a bejelentett dohányipari termékekre (cigarettákra) vonatkozó ábrás szóvédjegy nem téveszthető össze a szállodai szolgáltatásokkal kapcsolatos szóvédjeggyel. Hivatkozott továbbá az ellentartott védjegyjogosultjának hozzájárulására és a vele (valamint más cégekkel) kötött megállapodására.
A fellebbezés nem alapos.
A Vt. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló, még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva. Ebben az esetben egyébként az "ellentartott" védjegy lajstromozva is van. A Vt. 3. §-a (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása szempontjából ügydöntő az, hogy az országban közismert védjegyhez a bejelentett megjelölés az összetéveszthetőségig hasonló-e. Az OTH határozata annyiban téves, hogy a megjelölések azonosak, ezzel szemben az első fokú végzés helyesen tartalmazza, hogy az összetéveszthetőségig való hasonlóság áll fenn. A bejelentett ábrás védjegy domináns eleme ugyanis az "ellentartott" védjegyben szereplő, cégnevet is jelölő HILTON szó. Az áruk (szolgáltatások) hasonlósága nem előfeltétel, mert ebben az esetben a védjegyoltalomból való kizárás nem a Vt. 3. §-a (3) bekezdése c) pontjának és ezzel összefüggően a 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM együttes rendelet (Vt. V.) 2. §-ának (2) bekezdésén alapult, de van is hasonlóság, mert a kérelmező is hivatkozik arra, hogy az "ellentartott" védjegy egyebek között az éttermi és bárszolgáltatásokat oltalmazza, amelyek közé tartozik a dohányipari termékek árusítása is.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyiratokhoz csatolt okiratok alapján az első fokú végzésben megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki: Az "ellentartott" védjegy jogosultja, a Hilton International Corporation hozzájárult a kérelmező védjegyoltalmi igényéhez. Az ügyiratokhoz csatolt, 1969. december 31-én kelt szerződés szerint pedig a kérelmező a Brown and Williamson és az "ellentartott" védjegy jogosultja, a Hilton International Co., valamint két másik, ebben az ügyben nem szereplő cég, a Hilton Hotels Corporation és a British American Tobacco Company Limited cégek megállapodtak a HILTON védjegy használatára vonatkozóan meghatározott körben. Ez a megállapodás azonban a szerződést kötő feleknek nem biztosítja a védjegy korlátlan használati jogát. Többek között úgy állapodtak meg, hogy a kérelmező Brown and Williamson Tobacco Corporation és a British American Tobacco Company Limited nem használja ezt a védjegyet az Egyesült Államokban a dohányipari termékekkel és a dohányzási cikkekkel kapcsolatban. A Hilton Hotels és a Hilton International Co. pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a British American Tobacco Company Limited hozzájárulása nélkül a világ egyik országában sem használhatják a HILTON védjegyet az említett termékekre, kivéve a Hilton Hotelsnek azt a jogát, hogy az Egyesült Államokban használja a védjegyet a dohányipari termékekre és cikkekre. A kérelmezőnek a Magyarországon bejegyzett védjegy jogosultjának hozzájárulására és az említett megállapodásra alapított fellebbezési indokaival szemben a Legfelsőbb Bíróság rámutat: A Vt. 3. §-ának rendelkezései egyaránt védik az üzleti versenytársak és a fogyasztók jogos érdekeit. Az "ellentartott" védjegy jogosultjának a hozzájárulása esetén is a fogyasztók jogos érdekeit sérti az, ha a védjegy megkülönböztető jellege hiányzik, és nem alkalmas annak jelzésére, hogy kinek az áruját, illetve szolgáltatását veszik igénybe. Az említett cégek megállapodása pedig semmiben sem zárja ki az összetéveszthetőséget más cégnek az országban közismert védjegyével. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében a Vt. 40. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezésre tekintettel kiegészített helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 22. 690/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás