PK BH 1994/480
PK BH 1994/480
1994.09.01.
Volt házastársak közös tulajdonát képező ingatlanra vonatkozóan a közös tulajdon megszüntetésénél irányadó szempontok [Ptk. 148. §; Csjt. 31/B. § (4) bek.; PK 10., 11. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek közös vagyonát megosztotta: az ingóságok megosztása mellett az egyenlő arányú, közös tulajdonukban levő ingatlanok közül a b.-i Sport utca 55. számú házas ingatlant a felperes, a b.-i 2006. sz. tulajdoni lapon 1134/1. hrsz. alatti faházas, zártkerti ingatlant pedig az alperes tulajdonába adta, és a felperest a vagyonmegosztás eredményeként 486 825 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá a feleket, hogy mind az ingóságokat, mind az ingatlanokat az ítélet rendelkezéseinek megfelelően 30 napon belül adják egymás birtokába.
Az ítéletnek az ingatlanok közös tulajdona megszüntetésére vonatkozó rendelkezései ellen mindkét fél fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperes az értékkülönbözetet legkésőbb a házas ingatlan kiürítésével egyidejűleg köteles az alperesnek megfizetni. Ítéletének indokolása szerint a T.-i Városi Bíróságnak a peres felek házassági bontóperében meghozott ítélete az alperesnek a közös tulajdonban levő házas ingatlanon fennállott használati jogosultságát megszüntette. „Nem kétséges tény, hogy a peres felek a házasság felbontása után 1983-ban életközösségre léptek, amely 1987-ig tartott. A felperes az életközösségre lépéssel az alperest a perbeli házba befogadta, és abban éltek együtt az életközösség ideje alatt. A kiürítési ítélet hatályára tekintettel az alperesnek a házban való lakását lényegében egy újabb jogviszony alapján létrejött használatnak, mégpedig szívességi használatnak indokolt minősíteni, amely addig áll fenn, amíg visszavonásra nem kerül. A felperes viszont ezt a használatot az életközösség megszakadása után visszavonta, illetve kényszerhelyzetben csupán azt tűrte el, hogy a házban levő helyiségeket... a tulajdoni helyzet rendezéséig közösen használják. A közös tulajdon megszüntetésével ez az átmeneti állapot is megszüntetésre került, következésképpen az alperesnek a lakás kiürítésére való kötelezése az elsőfokú bíróság által indokolt volt”. A felperes a perben a házas ingatlan megváltására vonatkozó teljesítőképességét igazolta. A zártkerti ingatlant pedig azért lehetett az annak magához váltását mindvégig ellenző alperes tulajdonába adni, mert a Ptk. 148. §-ának (4) bekezdése szerint a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének csak azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik, márpedig a felperes kezdettől fogva kérte, hogy a zártkert az alperes tulajdonába kerüljön.
A jogerős ítélet ellen - annak jogszabálysértő voltára hivatkozva - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Mindkét ingatlan tekintetében sérelmezte a közös tulajdon megszüntetésének módjára vonatkozó rendelkezést, azt, hogy őt a bíróság - akarata ellenére - a zártkerti ingatlan magához váltására kötelezte, kifogásolta a házas ingatlan forgalmi értékének megállapítását és a perköltség viselésével kapcsolatos döntést. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a bíróság akkor is, amikor őt a lakóingatlan kiürítésére kötelezte.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján, tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg.
I. A PK 10. sz. állásfoglalás I. pontjában kifejtett jogértelmezés szerint a közös tulajdon megszüntetése során a bennlakó tulajdonostársat csak akkor lehet az ingatlan elhagyására kötelezni, ha azt vállalja, vagy - árverési értékesítés esetén - részére megfelelő cserelakást ajánlanak fel. Ettől eltérni volt házastársak esetén akkor lehet, ha a házastársi közös lakás használatának a rendezésére a közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg kerül sor, és a volt házastárs korábbi magatartására tekintettel a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése alapján lakáshasználati jogának a megszüntetése indokolt. Az alperes ilyen magatartására a perben a felperes nem hivatkozott, az alperes pedig a lakás kiürítésére kötelezettséget nem vállalt.
Tévesen utalt a bíróság arra, hogy a házassági bontóperben a bíróság az alperes lakáshasználati jogát megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítélete valóban tartalmazott ilyen rendelkezést, de azt az alperes (abban a perben felperes) egyéb rendelkezésekkel együtt - megfellebbezte, és a perbeli ingatlan használatának megosztását kérte. Ezt követően a fellebbezési eljárás a felek közös kérelme alapján szünetelt, majd egyévi szünetelés után megszűnt. Ennek pedig a Pp. 255. §-ának (2) bekezdése értelmében az a jogkövetkezménye, hogy az első fokú határozatnak a fellebbezéssel megtámadott részei hatályukat vesztették. A jogerős ítéletnek az az okfejtése tehát, amely szerint az alperes a bontóperben az ingatlan használatára vonatkozó jogosultságát elvesztette, és az életközösség helyreállításával „szívességi lakáshasználóvá” vált, ezt a jogot pedig tőle a felperes bármikor egyoldalúan megvonhatta, jogszabálysértő. Az alperest, mint bennlakó tulajdonostársat - vállalásának hiányában - nem lehetett volna a lakóingatlan elhagyására kötelezni, és - tekintve, hogy a felperes az alperes bennlakása mellett az ingatlant nem kívánta magához váltani, a közös tulajdon megszüntetésének módjára, valamint a megváltási árra vonatkozó rendelkezés is törvénysértő.
II. A Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt -, megfelelő ellenérték fejében a tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit. A PK 11. számú állásfoglalása szerint ez a rendelkezés csak lakásra (lakóingatlanra) vonatkozik.
Nem vitás, hogy az alperes lakása nem a zártkerti ingatlan, hanem a b.-i Sport u. 55. számú családi ház, ezért beleegyezésének hiányában a zártkerti ingatlan magához váltására nem lett volna kötelezhető. Egyébként a perben nem tisztázott, hogy a zártkertben levő faház állandó lakhatás céljára egyáltalán nem alkalmas-e. Jogszabályt sértett tehát a bíróság, amikor az alperest a zártkerti ingatlan magához váltására kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróságnak nem állnak rendelkezésére a per érdemi eldöntéséhez szükséges adatok. A feleket meg kell nyilatkoztatni arra nézve, hogy a kifejtettek értelmében milyen módon kérik az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését, a másik fél részéről történő magához váltás, illetőleg árverési értékesítés esetén vállalják-e és milyen feltételekkel a házas ingatlan kiürítését, és - az időmúlásra tekintettel - újabb ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése is indokolt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az ingatlanok közös tulajdona megszüntetésére és ezzel összefüggésben a felperes által fizetendő értékkülönbözetre vonatkozó rendelkezéseit - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a peres felek felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság dönt. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 632/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás