PK BH 1994/483
PK BH 1994/483
1994.09.01.
I. A szóbeli végrendelet érvényességének megállapításához szükséges feltételek vizsgálata [Ptk. 634—635. §, PK 88. sz.].
II. Szóbeli végrendelet érvényességének vizsgálatánál a tényállás felderítési körében az orvos szakértői vélemény beszerzésének jelentősége [Pp. 206. § (1) bek., 275/A. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1990. december 25-én elhunyt V. V. örökhagyó 1990. december 22-én a lakására kihívott dr. H. D. és dr. S. J. ügyvédek előtt a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartalommal szóbeli végrendeletet tett, és örököséül egyik unokaöccsét, az alperest nevezte meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szóbeli végrendelkezésnek a Ptk. 634. §-a szerinti két alapvető feltétele fennállt. A végrendelkezés körülményeit illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó 1989 márciusában agyvérzés következtében jobb oldalán lebénult, és bár állapota utóbb javult, "a bénulására visszavezethetően írni nem tudott". Ez okból a közreműködő ügyvédek a déli órákban megpróbálták a D. Városi Bíróságnál működő közjegyzőt közvégrendelet készítésére felkérni, de ekkor már az ünnepekre tekintettel a bíróságon senki nem tartózkodott. Az örökhagyó tehát írásbeli végrendeletet nem tudott tenni. Az elsőfokú bíróság dr. Sz. A. körzeti orvos tanúvallomása alapján megállapította továbbá, hogy bár az örökhagyónál magas vérnyomása és szívpanaszai miatt a végrendelkezés időpontjában azonnali orvosi beavatkozásra nem volt szükség, "a halál bekövetkeztével bármelyik pillanatban számolni lehetett". Ennek folytán pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az életet fenyegető rendkívüli helyzet is megvalósult. A felperesnek, mint az örökhagyó törvényes öröklésre jogosult unokaöccseinek a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme tehát sikertelen volt.
A másodokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelete a felek viszonyában érvénytelen. A másodfokú bíróság az örökhagyó egészségi állapotával kapcsolatos orvosi adatokat rögzítve megállapította, hogy azok nem támasztják alá az életet fenyegető rendkívüli helyzet megállapítását.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a másik alapvető feltétel sem valósult meg. "A peradatokból ugyanis az állapítható meg, hogy az örökhagyó, ha másra nem, bal kézzel az okirat aláírására képes lett volna. Ez a végrendeleti tanúk vallomásából is kitűnik, hiszen dr. S. J. elmondta, hogy szóba került: bal kézzel is alá tudná írni az okiratot, de mint jogászok úgy döntöttek, hogy legbiztosabb, ha szóbeli végrendeletet tesz előttük. A fentiekből következik, hogy maguk a végrendeleti tanúk is úgy ítélték meg, hogy ha mást nem, de bal kézzel az örökhagyó képes lett volna nevét aláírni. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor az életet fenyegető helyzet, valamint az írásbeli végrendelet készítésére való képesség kérdésében orvos szakértői vélemény beszerzése nélkül döntött.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp.-nek az 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával módosított 270. §-a (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A tényállást tehát úgy kell megállapítani, hogy azt a bizonyítékok - okszerű mérlegelés alapján - alátámasszák. Ha a felülvizsgálati kérelem azt sérelmezi, hogy a bíróság a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alkalmazásának akkor van helye, ha - egyebek mellett - a bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, ennélfogva a megállapított tényállás okszerűtlen, azt a beszerzett bizonyítékok nem támasztják alá.
Az adott esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok a szóbeli végrendelet két alapvető feltételének fennállását illetően a jogvita eldöntéséhez nem elégségesek.
A PK 88. számú állásfoglalás a szóbeli végrendelet tételének a Ptk. 634. §-ában meghatározott két alapvető feltételével kapcsolatban rámutatott arra: orvosi szakkérdés lehet az, hogy a végrendelkező életét fenyegető helyzetben volt-e; a rendkívüliség már elsődlegesen jogi fogalom, amelyhez azonban az orvos szakértő tényadatokat közölhet.
Az adott esetben, amikor a körzeti orvos vallomása szerint az örökhagyó súlyos szív- és érrendszeri betegsége miatt a halál bekövetkezésével bármikor számolni lehetett, a rendelkezésre álló orvosi adatok értékeléséhez az orvos szakértő véleményének beszerzése nem nélkülözhető. Belgyógyász szakértő tud megalapozott véleményt nyilvánítani a tekintetben, hogy az örökhagyó betegségének folyamatában - figyelemmel 1990. december 25-én bekövetkezett halálára is - december 22-én bekövetkezett-e olyan hirtelen hanyatlás, amely az örökhagyó életét közvetlenül fenyegette. Ennek megállapításánál nem döntő az a körülmény, hogy az örökhagyó mennyire volt tudatában állapota súlyosságának; e feltételnek ugyanis objektíve kell fennállnia.
A szóbeli végrendelet másik feltételének vizsgálata adott esetben ugyancsak szükségessé teheti orvos szakértői vélemény beszerzését. Ez különösen akkor indokolt, amikor az írásbeli végrendelet tételében az örökhagyót - mint a jelen esetben is - valamely betegség folytán kialakult mozgáskorlátozottság - a bénulás - akadályozhatja. Egymagában ugyanis a végtagmozgások részbeni visszatérése és a járóképesség nem alkalmas annak megállapítására, hogy az örökhagyó írásra is képes volt - különösen akkor nem, ha az örökhagyó egyébként nem tartozott a rendszeresen író emberek közé.
Abban az esetben pedig, ha az örökhagyó jobbkezes volt, és bal kézzel soha nem írt, a végrendelet bal kézzel történő aláírása, mint lehetőség egymagában az írásbeli végrendelkezés jelentékeny nehézségének megállapítását nem zárja ki. E feltétel fennállását ugyanis körültekintő egyéniesítéssel kell elbírálni, figyelemmel az örökhagyó fizikai és pszichikai állapotára is. Vizsgálni kell tehát, hogy az örökhagyó életkora és betegsége miatt legyengült állapotában, amelyet az előző napi orvosi vizsgálat is dokumentált, képes lett volna-e olyan erőfeszítésre, hogy az írásra esetleg soha nem használt bal kezével a nevét aláírja, illetőleg ez az aláírás azonosítására alkalmas - hiteles - aláírásnak minősült-e volna.
A megalapozott tényállás megállapításához tehát a bizonyítás kiegészítése szükséges. Az újabb eljárásban az életet fenyegető helyzet és az írásképesség kérdésében való állásfoglaláshoz orvos szakértő véleményét kell beszerezni, majd - az esetleg még indokolttá váló további bizonyítás felvétele után - a bizonyítékokat a már rendelkezésre álló bizonyítékokkal együtt, összességében kell értékelni, és abból okszerű következetéssel kell az érdemi döntés alapjául szolgáló tényállást megállapítani.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében a feleknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költséget csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt majd. (Legf. Bír. Pfv. V. 21. 766/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás