PK BH 1994/484
PK BH 1994/484
1994.09.01.
Az örökös részesedésével ki nem merített hagyaték tekintetében csak annyiban van helye törvényes öröklésnek, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik [Ptk. 637. § (1) bek., 639. §, 600. § e) pont].
A felek testvérek, akik D.-né I. V. örökhagyóval, valamint perben nem álló negyedik testvérükkel: I. J.-vel együtt fejenként 12/48 arányban megörököltek egy ingatlanilletőséget ötödik testvérük: az 1982. november 5-én elhunyt M.-né I. E. után. A lefolytatott hagyatéki eljárás eredményeként tulajdonjoguk 1983-ban bejegyzésre került. M.-né I. E. hagyatékával kapcsolatban a jelen per felperese a kerületi bíróság előtt pert indított örököstársai ellen egyebek mellett az ingatlanilletőségen fennálló közös tulajdon megszüntetése iránt.
Az örökhagyó az 1984. február 6-án kelt írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy halálakor meglevő minden ingó- és készpénzvagyonát egyik testvére: az alperes örökölje. A végrendeletben az örökhagyó rögzíti, hogy ingatlanvagyona nincs, örökösei testvérei lennének, de az alperesre számíthat egyedül, aki két hónapja ápolja, gondozza, és ezt további betegsége esetére is vállalja. Testvérei közül egyedül az alperes érdemes arra, hogy örököse legyen; többi testvére ugyanis már korábban elhalt két testvérük vagyonán „értelmetlen pereskedést indított”, és ezt el akarja kerülni.
A kerületi bíróság előtt 1984-ben folyamatban volt perben a bíróság jogerős ítéletével az ingatlanilletőségen fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján való megszüntetését rendelte el.
Az ítélet jogerőre emelkedését követően az örökhagyó 1988. július 11-én meghalt. Az árverési értékesítésre 1989. május 29-én került sor; az örökhagyót megillető vételár részletet, 133 989 Ft-ot a végrendelet alapján kiadott öröklési bizonyítványra tekintettel az alperes vette fel.
A felperes módosított keresetében az örökhagyót megillető vételár 1/3 részének: 44 663 Ft-nak a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Azzal érvelt, hogy az örökhagyó végrendeletében csak ingóságairól és készpénzéről rendelkezett, ezért a hagyaték megnyílta időpontjában még tulajdonában álló ingatlanilletőségre a törvényes öröklés rendje érvényesült.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy a kiadott öröklési bizonyítvány alapján - figyelemmel a végrendeletben foglaltakra, jogszerűen vette fel az árverési vételárból az örökhagyót megillető készpénzösszeget.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek törvényes öröklés jogcímén 44 663 Ft-ot. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy miután a végrendelet az ingatlanilletőségre rendelkezést nem tartalmazott, a Ptk. 637. §-ának (1) bekezdése értelmében e hagyatéki vagyontárgyra a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek. Az ingatlanilletőségért kapott árverési vételár arányos része tehát a felperest megilleti.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy az ingatlanilletőségre a törvényes öröklés rendje érvényesül. Kiemelte, hogy a hagyaték megnyíltakor, az örökhagyó halálakor az ingatlanilletőség még az örökhagyó tulajdonaként volt nyilvántartva, s minthogy az örökhagyó a végrendeletben az ingatlanilletőségéről nem rendelkezett, azt a törvényes öröklés rendje szerint életben levő három testvére örökölte meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanilletőségért járó vételár a végrendelet alapján őt illeti meg, ezért a törvényes öröklés szabályainak alkalmazása miatt az ítélet jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Ptk. 637. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik. A nevezett örökös részesedésével ki nem merített hagyaték, mint többlet tekintetében tehát csak annyiban van törvényes öröklésnek helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz (Ptk. 639. §), vagy a végrendeletből más nem következik: vagyis az, hogy az örökhagyó erre a többletre is a végrendeleti öröklés érvényesülését kívánja.
Az adott esetben az örökhagyó a végrendeletében az alperes örökössé nevezését azzal indokolta, hogy az alperes ápolja, gondozza, és ápolását a jövőben is vállalja. Egyben kinyilvánította, azt is, hogy testvérei közül egyedül az alperes érdemes arra, hogy örököse legyen, mert többi testvére „értelmetlen pereskedést indított”. Az örökhagyónak ez a nyilatkozata egyértelműen arra utal, hogy az alperest kívánta általános örökösévé tenni, és többi testvérét nem kívánta a hagyatékból részesíteni: vagyis többi testvérét az öröklésből kizárta. A kizárás jogkövetkezménye pedig az öröklésből való kiesés [Ptk. 600. § e) pont]. Az örökhagyó többi testvére ennélfogva a végrendeletben meg nem nevezett hagyatéki vagyontárgyat törvényes öröklés jogcímén nem örökölhette meg, abban - a fenti rendelkezésre figyelemmel - ugyancsak a végrendeleti örökös jogosult örökölni.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a Ptk. 637. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatát figyelmen kívül hagyva a törvényes öröklés érvényesülésére jogi lehetőséget láttak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 308/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás