PK BH 1994/485
PK BH 1994/485
1994.09.01.
Öröklési szerződés érvényességének megítélésénél az orvosszakértői vélemény és az egyéb peradatok mérlegelésének szempontjai [Ptk. 18. § (1) bek., 624. § (3) bek., 653. §, Pp. 164. §].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy T. F.-né Cs. A felperesi jogelőd (az örökhagyó) és az alperesek által 1986. november 21-én megkötött öröklési szerződés érvénytelen. A közbenső ítélet indokolása szerint az Igazságügyi Orvostani Intézet az örökhagyó 1989. március 28-án végzett vizsgálata alapján megállapította, hogy az "örökhagyó a vizsgálat időpontjában agyi érelmeszesedésben szenvedett, és ennek következtében nála igen súlyos fokú szellemi hanyatlás, valamint téves eszmékre utaló jelek voltak megállapíthatók. A betegség jellegére, a tipikus kórlefolyásra tekintettel az örökhagyónak a szerződés megkötésekor hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. A szemészeti vizsgálat alapján azt állapították meg, hogy a szerződéskötéskor az örökhagyó bal szemével biztosan nem, a jobb szemmel pedig nagy valószínűséggel nem volt olyan látóképesség birtokában, mely lehetővé tette volna a szerződés elolvasását." Bár az öröklési szerződést készítő (és korábban az örökhagyót peres ügyeiben képviselő) ügyvéd tanúvallomása szerint sem a peres eljárások, sem a szerződéskötés időpontjában az örökhagyó szellemi állapotában hanyatlást, látásával kapcsolatban problémát nem észlelt, ennek a bíróság nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget, mert az "örökhagyó testi-, illetőleg szellemi állapotának megítélése olyan szakkérdés, amelyre a jogi képviselő nem hivatott, általános tapasztalata alapján tett vallomása pedig a szakvélemény határozott megállapításaival ellentétes. A fentiek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az örökhagyó a szerződéskötéskor gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen volt, mert olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. A Ptk. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a cselekvőképtelen személyi jognyilatkozata semmis. Ennek folytán pedig a perbeli öröklési szerződés érvénytelen. Ugyancsak érvénytelen az öröklési szerződés a Ptk. 624. §-ának (3) bekezdésében írottak szerint is. A bíróság az elsődleges kereseti kérelemnek való helyt adás folytán a másodlagos kereseti kérelmet: így az öröklési szerződés megszüntetését, átalakítását, illetőleg az ezzel összefüggő elszámolást közbenső ítéletében nem vizsgálta."
A másodfokú bíróság részbizonyítás lefolytatása után meghozott közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, és az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményező okok fennállását a Pp. 164. §-a értelmében a felpereseknek kellett bizonyítaniuk. A perben rendelkezésre álló adatok - az örökhagyó és a II. r. felperes között 1984-1985. években folyamatban volt per iratait, dr. T. I. ügyvéd tanúvallomása, az örökhagyónak 1986-ból származó, saját kezűleg írt levelei, valamint a körzeti orvosi kartonnak 1986. februári bejegyzése (amelyet követően abban csak 1989. májusi bejegyzés szerepel) - sem az örökhagyó szellemi állapotával, sem látóképességével kapcsolatban hiányosságra nem utalnak. A kiegészített orvos szakértői vélemény szerint a szerződéskötés időpontjában belátási képesség hiánya és a látás hiánya az 1989. március 28-i vizsgálat alapján csupán valószínűsíthető. "A peradatok az örökhagyónak az ügyei viteléhez szükséges belátási képességének hiányát és az olvasásképtelenséget teljes bizonyossággal nem igazolják. A törvény csak külön meghatározott esetekben elégszik meg a valószínűsítéssel, a cselekvőképességgel és a vaksággal, illetve olvasásképtelenséggel kapcsolatos tények azonban nem tartoznak ide. Ebből következően az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása nem foghat helyt."
A jogerős közbenső ítélet ellen az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezésével az első fokú közbenső ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a szakértők egységes álláspontja ellenére iratellenesen és okszerűtlen következtetéssel hozta meg döntését, ezért az jogszabálysértő. Az orvos szakértői megállapításokkal szemben ugyanis még másodfokon sem merült fel olyan adat, tény vagy szakvélemény, amely aggályossá tenné az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét. Az alperesek a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp.-nek a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával módosított 275/A. §-a jogszabálysértés esetére biztosít lehetőséget a jogerős ítélet megváltoztatására; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések szerint eljárva bírálta felül a jogerős ítéletet, és ennek eredményeként megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntése meghozatalánál jogszabálysértést nem követett el.
Helytálló a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az öröklési szerződés érvénytelenségét annak a Ptk. 653. §-ában meghatározott jogosultnak kell bizonyítania, aki az érvénytelenségre jogot alapít. A bizonyítási teher tehát a Pp. 164. §-a értelmében a felpereseket terhelte.
Helyes a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelésére vonatkozó álláspontja is. A perben meghallgatott igazságügyi szakértők többször kiegészített szakvéleményükben mindvégig az örökhagyó 1989. március 28-i vizsgálatának eredményéből következtetve nyilatkoztak az örökhagyó 1986. november 21-i állapotára, mind a belátási képességet, mind az írásra, olvasásra való képességet illetően, és véleményüket "nagy valószínűséggel" adták meg. Ez a valójában feltételezésen alapuló szakvélemény meggyőző bizonyítékként csak akkor lett volna elfogadható, ha az 1986. évre vonatkozóan rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok azt alátámasztották volna. Helytállóan állapította meg viszont a másodfokú bíróság, hogy a korabeli bizonyítékok - a peres eljárás során, illetőleg a jogi képviselővel hosszabb időn át fennállt megbízási jogviszony alatt tanúsított örökhagyói magatartás, a saját kezűleg írt levelek és a körzeti orvosi kartonok bejegyzései - semmiféle olyan körülményre nem utaltak, amelyből a tudatállapot nagyfokú zavarára vagy az írásra, olvasásra való képtelenségre lehetett volna következtetni. Ilyen körülmények között pedig sem a teljes cselekvőképtelenséget, sem az írásra, olvasásra való képtelenséget nem lehet meggyőzően bizonyítottnak tekinteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős döntést - a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A jogerős közbenső ítélettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az 1986. november 21-én kelt öröklési szerződés a perben érvényesített okokból nem érvénytelen; ez a további eljárásban már nem vitatható, ebben a körben a jogvita lezárult. A további - az öröklési szerződés megszüntetésére irányuló és a felperesek, mint jogutódok által fenntartott - kereseti kérelem szempontjából ez a döntés valójában részítéletnek minősül, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság döntését részítéletnek tekintette. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 789/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás