PK BH 1994/487
PK BH 1994/487
1994.09.01.
A közös tulajdonszerzés mellett szóló vélelem érvényesül abban az esetben is, ha a házastársak a megvett ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyikük nevére íratják, a másik házastárs javára pedig holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzésére kerül sor [Csjt. 27. § (1) bek.].
A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozott - egyebek mellett - a perbeli házas ingatlan 1/2 része. A megállapított tényállás szerint bár az ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban kizárólag az alperes tulajdonjogaként van nyilvántartva, és azon az örökhagyót csak holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg, az ingatlan telkét 1974-ben a házassági életközösség fennállása alatt közös pénzből vásárolták meg, és arra az együttélés alatt közös beruházással építették fel a lakóházat. Az adásvételi szerződésben az alperes csak azért szerepelt az ingatlan egyedüli vevőjeként, mert az örökhagyó 25 évvel idősebb volt nála.
Az ingatlan tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Ezt erősítette meg az alperes és az örökhagyó által a felperesekkel és perben nem álló másik gyermekükkel: P. É.-vel 1989. május 24-én kötött öröklési szerződés tartalma is, amelyben a fenti ingatlant, mint az eltartottak: az alperes és az örökhagyó tulajdonában álló ingatlant tüntették fel, szemben az alperes különvagyonaként megjelölt szőlőingatlannal. Ezt a nyilatkozatot a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint értelmezve, a bíróság megállapította, hogy az alperes valójában az örökhagyó ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogát elismerte.
Az örökhagyó pedig az öröklési szerződésben a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében tartása ellenében a házas ingatlan 1/2 részére is örökössé nevezte meg a felpereseket.
A jogerős ítélet ellen az alperes a perbeli házas ingatlant a házastársi vagyonközösséghez tartozónak tekintő ítéleti döntés jogszabálysértő voltára hivatkozva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és a jogerős ítélet megváltoztatásával a házas ingatlan 1/2 részének a hagyatékhoz tartozása iránt előterjesztett kereseti kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó és az alperes közös akarat-elhatározással vásárolták meg úgy a telekingatlant, hogy annak kizárólagos tulajdonosa az alperes lett, és az örökhagyó csak holtig tartó haszonélvezeti jogot kötött ki magának. Ehhez a megállapodáshoz az életközösség egész ideje alatt tartották magukat.
A közösen felépített lakóház ugyancsak az alperes különvagyona, miután a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése értelmében az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. Ehhez képest téves az öröklési szerződésben tett örökhagyói nyilatkozatnak a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése alapján történt értelmezése, amely egyébként nem volt figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. A bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdését is, amely szerint átruházással csak a dolog tulajdonosától lehet a dolog tulajdonjogát megszerezni. Az öröklési szerződés megkötése előtt tehát az alperesnek az ingatlan 1/2 részét az örökhagyóra kellett volna átruháznia, erre azonban a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdése értelmében csak jogi képviselő által ellenjegyzett megállapodással kerülhetett volna sor.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a perbeli házas ingatlan a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársi vagyonközösséghez tartozik, és a házastársak osztatlan közös tulajdona volt, amelyről az öröklési szerződésben közösen rendelkeztek. A házas ingatlan 1/2 része tehát az örökhagyó hagyatékához tartozott. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a Csjt. fenti szakasza az 1974-ben kötött adásvételi szerződés időpontjában ettől a szabálytól való eltérést szerződéssel sem engedett. A törvény tehát a házastársi életközösség fennállása alatt szerzett vagyontárgy tekintetében - függetlenül attól, hogy azt melyik házastárs vásárolta meg, illetőleg a vagyontárgy melyikük nevén van nyilvántartva - közös tulajdonszerzés mellett állít fel vélelmet. Ez a vélelem érvényesül abban az esetben is, ha a házastársak a megvett ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyikük nevére íratják, a másik házastárs javára pedig holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzésére kerül sor.
A közös vagyon vélelmével szemben a különvagyont állító házastársat terheli annak bizonyítása, hogy az életközösség fennállása alatt szerzett vagyontárgy egészben vagy részben az ő különvagyona. Az ingatlan különvagyoni eredetére azonban maga az alperes sem hivatkozott. Ehhez képest az adásvételi szerződésnek az a rendelkezése, amelynek értelmében az alperes kizárólagos tulajdonjogot, az örökhagyó pedig haszonélvezeti jogot szerzet, a házastársak egymás közötti viszonyában legfeljebb az örökhagyó részéről történt ajándékozásnak volna tekinthető. Az ajándékozáshoz azonban az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában az akkor hatályos Csjté. 8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirati forma volt szükséges. Ennek hiányában pedig az alperes érvényes ajándékozásra sem hivatkozhat.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a fenti kiegészítéssel hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 363/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás