PK BH 1994/489
PK BH 1994/489
1994.09.01.
A gyermek elhelyezése iránti perben az általános és a sajátos egyedi körülmények egybevetése — a mérlegelés módja és szempontjai [Csjt. 76. § (1) bek., 19. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelv].
A felek házasságából 1988. május 17-én Judit, 1989. október 3-án Dóra nevű gyermekeik születtek.
A felek közti kapcsolat a gyermekek megszületése után megromlott. Ennek elsődleges oka az volt, hogy egymás családjával szemben kölcsönösen ellenséges viszonyuk alakult ki, ilyen befolyás mellett pedig rendszeresen vitáik voltak a gyermekek nevelésével és a felperes feleség háztartásban végzett munkájával kapcsolatban.
A veszekedések és szóváltások előzményeit az jellemezte, hogy a felperes az alperesnek a gyermekekkel tervezett programjait önkényesen korlátozta, majd provokatív fellépéseit az alperes feltűnően durva agresszív, bűncselekményeket is megvalósító magatartásával viszonozta.
1991. augusztus elején a felek között ismét veszekedés zajlott le. A felperes augusztus 5-én - az alperes távollétében - a közös lakásból a gyermekeivel együtt a szüleihez távozott, majd szeptembertől Cs.-re költözött, ahol munkaviszonyt létesített, és egy-egy másfél szobás összkomfortos szolgálati lakást kapott. Az alperes kapcsolattartási jogát ekkor és később sem biztosította.
1992. február 26-án az alperes felkereste a családját, majd amikor a felperes a kerékpárjáért a tárolóhelyiségbe ment, őt oda bezárta és a két kislányt gépkocsijával hazavitte N. re. A gyermekek 1992. október 29-én kerültek vissza a felpereshez egy olyan súlyos, kölcsönös tettlegesség után, mely miatt ellenük garázdaság miatt büntetőeljárás is folyt. Mindkét fél a gyermekek náluk tartózkodása idején az ellátást kifogástalanul biztosította: a kislányokat óvodába járatták, és róluk körültekintően gondoskodtak. Az alperes a felperes kapcsolattartási jogát is biztosította, a felperes azonban ezt csak részben vette igénybe.
Az ügy elbírálásánál lényeges körülmény, hogy Judit a bal arcfelét teljesen befedő, kirívóan feltűnő anyajeggyel született, melynek hosszadalmas ideig tartó műtétsorozattal való eltávolítása a gyermek normális életvitele és egészséges személyiségfejlődése érdekében elkerülhetetlen. A felek közösen intézték a műtét előkészítését, a kórház kiválasztását, és orvosi tájékoztatás alapján tudták, hogy a súlyos igénybevételt jelentő műtétek elvégzése csak úgy vállalható, ha erre az időre a kislány teljes nyugalma biztosított. Az első műtét napjául a felperes elköltözése után, 1991. augusztus 14-e volt kiírva, a műtét azonban ekkor elmaradt, s a beavatkozás megkezdésére a per jogerős befejezéséig nem került sor.
A felperes a két gyermek nála való elhelyezése és tartásdíj megállapítása iránt terjesztette elő keresetét. Az alperes a viszontkeresetében mindkét gyermek nála történő elhelyezését és a felperes tartásdíj fizetésére való kötelezését kérte.
Az ügyben kirendelt pszichológus szakértő megállapította, hogy mindkét szülő nevelési készségét alacsony kudarctűrő képessége lerontja, ennek ellenére nevelői alkalmasságuk átlagos és azonos szintű. A két kislány szoros testvéri kapcsolatára tekintettel elválasztásuk iránt a szülők részéről sem merült fel igény. Az egyéb peres adatok igazolták, hogy a gyermekek ellátására a felek azonosan kedvező feltételeket tudnak biztosítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletével két leánygyermeket az apánál helyezte el. Indokolása szerint az elhelyezésénél elsődleges szempont Judit érdeke. A felperes terhére rótta, hogy saját érzelmeit és indulatait a gyermek érdekei fölé helyezte, ennek következményeként a szükséges műtéti beavatkozás elmaradt. Tényként állapította meg az alperes tettlegességig fajuló agresszivitását is azzal, hogy az események alakulásában a felperes provokatív magatartása is közrehatott, és valamennyi adat egybevetésével az alperes személyében látott garanciát arra, hogy a gyermeket mielőbb műtétre viszi.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a két gyermeket az anyánál helyezte el, ennek megfelelően döntött a tartásdíj-fizetési kötelezettség és a kapcsolattartás tárgyában. Az elhelyezés körében kiemelkedő jelentőséget tulajdonított azoknak a sorozatos alperesi tettlegességeknek, melyek miatt az alperes büntetőjogi felelősségre vonására is sor került, és amely a két gyermek jelenlétében zajlottak le. A peres adatok egybevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a műtéthez szükséges nyugodt körülmények megteremtésére a felek formális együttélése mellett sincs lehetőség, a felperesnek pedig nem lehet a terhére róni, hogy az együttélést az adott feltételek mellett megszakította, és nem kívánta helyreállítani.
A pszichológus szakértői véleményt alapul véve és a felek körülményeit egybevetve úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a műtéttel kapcsolatos tényeket és körülményeket indokolatlanul ragadta ki a gyermek érdekeinek komplex vizsgálatából, valamennyi körülmény együttes mérlegelése alapján ugyanis az anyai elhelyezés biztosítja kedvezőbben a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A jogerős ítélet ellen - annak jogszabálysértő voltára hivatkozással - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel: a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem megfelelően értékelte a felperes önkényes elköltözését, ezzel a műtét elmaradásának tényét, továbbá azt, hogy a felperes ezt követően sem biztosította kapcsolattartási jogának érvényesülését, és egyoldalúan, a felperesi közrehatás figyelmen kívül hagyásával rótta a terhére a perben bizonyított tettleges bántalmazásokat.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődés biztosítva van. A hivatkozott jogszabály alkalmazásánál a másodfokú bíróság helytállóan mérlegelte a Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelvével módosított 17. sz. irányelvében írt szempontokat. Tény, hogy a felek viszonyának megromlásában a felperes felróható magatartása is közrehatott, ez azonban nem állt arányban az alperesnek az életközösség megszakadása előtt, majd a különélés alatt a gyermekek jelenlétében elkövetett cselekményeivel. Ilyen megítélés alapján a műtétsorozat megkezdésének időbeni elhúzódása mindkét fél hibájára visszavezethető, mert kölcsönös indulatosságuk miatt nem valósultak meg azok a nyugodt feltételek, melyek a műtét megkezdéséhez elengedhetetlenek voltak. A gyermekek érzelmi kötődése, koruk, valamint nevelésükben az anya személyének állandósága nagyobb súllyal jelentkezett, ennélfogva az elvégzendő műtéthez szükséges körülmények megvalósulásához is kedvezőbb garanciát jelentett, mint az alperesnek azok az ígéretei, amelyeket az életközösség formális helyreállítása érdekében hangoztatott. Mindezek értelmében a peres felek jogvitájában értékelendő speciális, valamint az elhelyezési perekben vizsgálandó általános érdekek is a felperesnél történő elhelyezést indokolták.
A kapcsolattartás kérdésében a Legfelsőbb Bíróság nyomatékosan utal a jogerős ítélet indokolásában foglaltakra, a különélő szülőknek a kapcsolattartás során jogszabállyal biztosított jogaira és kötelezettségeire, valamint arra, hogy amennyiben a gyermeket gondozó szülő ezekkel az elvárásokkal szembeszegül, ez a magatartás az elhelyezés megváltoztatását vonhatja maga után.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 986/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás