KK BH 1994/49
KK BH 1994/49
1994.01.01.
I. A gazdasági tevékenységet folytató társadalmi szervezetre is vonatkoznak a versenyjog szabályai [1990. évi LXXXVI. tv. 1. §, 11. § (1) bek., 13. §, 1989. évi II. tv. 19. § (2) bek.].
II. A bíróság a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozatát megváltoztathatja; ez kiterjed a kiszabott bírság összegének mérséklésére [1990. évi LXXXVI. tv. 49. § (1) bek.].
Az I. r. versenyhivatal alperes a szakmai szövetség felperessel szemben 300 000 Ft bírságot szabott ki, és megállapította, hogy az 1992. október 27. és október 30. között megrendezendő kiállításáról kiadott tájékoztatóban megvalósította a fogyasztók megtévesztését. Egyúttal kötelezte a II. r. alperes javára 10 000 Ft eljárási díj megfizetésére is.
Az I. r. alperes a határozatát arra alapozta, hogy a felperes által alkalmazott, az 1992. január 7-én kelt körlevélben szereplő "Hungarop.-t helyettesítő" kifejezés jogsértő volt, mert azt sugallta, hogy a Hungarop. elnevezésű szakmai kiállítás elmarad, és ahelyett javasolta az általa rendezendő szakmai kiállításon való részvételt. Ezáltal az I. r. alperes ténymegállapítása szerint a felperes tagszervezeteinek körében a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amellyel a fogyasztók előtt olyan helyzetet teremtett, mintha az általuk szervezett szakkiállításon való egyedüli részvétel biztosítaná a szakmai szervezetek kiállításon történő megjelenését. A versenyhivatal megállapította, hogy a szakmai szövetség gazdálkodási tevékenységének kifejtése során követte el a fogyasztók megtévesztését, ezért tevékenységére a versenytörvény rendelkezései az irányadók. Határozatában a felelősség megállapítása mellett a bírság kiszabása során értékelte azt a tényt, hogy a felperesnek, mint szakmai szövetségnek a gazdasági életben való részvételével példamutatóan etikus magatartással kellene szakmai szervezeteit is a piaci részvétel megfelelő módjára inspirálni. A felperes keresetet nyújtott be az I. r. alperes határozata ellen a Fővárosi Bírósághoz, és kérte annak felülvizsgálatát, valamint megváltoztatását és a bírság alóli mentesítését. A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. §-a szerint a törvény hatálya a vállalkozóknak a Magyar Köztársaság területén folytatott gazdasági tevékenységére terjed ki. A felperes pedig érdek-képviseleti tevékenységet megvalósító társadalmi szervezet, ezért tevékenységére a Vtv. nem alkalmazható. Tevékenysége során a Vtv. 2. §-ának b) pontjában megfogalmazott feltételek közül hiányzik a nyereség- és vagyonszerzési cél és az üzletszerűség, így tevékenysége vállalkozási tevékenységnek nem minősíthető. Eljárási kifogással élt továbbá a felperes a tekintetben is, hogy az I. r. alperes a vizsgálati jelentést, amely felelősségét egészen másként értékelte, indokolás nélkül félretette határozatának meghozatala során. Vitatta továbbá az 1992. január 7-i levelében szereplő, "helyettesítő" szóhasználat olyan értelmezését is, amely szerint megszűnt szakvásár helyébe lépő kiállítás szervezését ajánlotta volna az érdeklődőknek. E kifejezéssel csupán magyarázó jelleget kívántak biztosítani az új szakvásár bevezetése során. A felperes védekező előadása szerint a gazdasági verseny szabadságát korlátozza a jelzett értelmezéssel ellentétes értelmezés, illetőleg a szervezési tevékenység korlátozásának tekinthető. A felperes tanúval kívánta igazolni, hogy az 1992. év február 18-án kelt és a II. r. alperes által sérelmezett szóhasználatot alkalmazó körlevele korrigálására született levelét milyen körben küldte meg az érdekelteknek. Az érdemi védekezése mellett a felperes az elsőfokú bíróságtól a kiszabott bírság összegének 3000 Ft-ra történő mérséklését kérte.
Az I. r. alperes a közigazgatási határozatban kifejtetteknek megfelelően kérte a felperes keresetének az elutasítását. A II. r. alperes szintén kérte a kereset elutasítását, arra is hivatkozva, hogy a felperes az 1992. évi P. EXPO néven megrendezett kiállítás mellett ugyanilyen minőségben kíván részt venni az 1993. évi szakvásár megrendezésében is, amely azt bizonyítja, hogy a felperes gazdasági tevékenységet folytat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését elsődlegesen arra alapozta, hogy a felperesre, mint gazdasági tevékenységet végző társadalmi szervezetre, gazdasági tevékenységének kifejtése során a Vtv. rendelkezései alkalmazandók. Az elsőfokú ítélet indokolása megállapította azt a tényt, hogy az EXPO kiállítás megszervezésével a felperes nemcsak tagjai sorában, hanem más szakmai résztvevők irányában is kifejtette nyereség- és vagyonszerzés által motivált kiállításszervező tevékenységét, tehát vállalkozási tevékenységet folytatott, így tevékenységére a versenyjog szabályai az irányadók. Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy annak a szervezetnek, amely a piacon részt vesz, akkor is, ha tevékenységéből közvetlenül nyeresége, haszna még nem származik, a versenyjog szabályai szerint kell eljárnia. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtettek szerint a felperes által alkalmazott "Hungarop.-t helyettesítő" kifejezés a Vtv. 13. §-a szerinti értelmezéssel a Vtv. 11. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmas volt a felperesi tagszervezeten kívüli fogyasztók megtévesztésére. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek a bírság mérséklésére vonatkozó felülvizsgálata során megállapította: tekintettel arra, hogy a felperes 105 tagot tömörítő szakmai érdek-képviseleti szerv, gazdasági lépései szélesebb hatókörben érvényesülnek, ezért a felperes magatartásának a súlyát olyan mértékűnek ítélte, amely a bírság mérséklését nem tette lehetővé.
A fentiek szerint az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes eljárása és határozata a jogszabályoknak megfelelt.
A felperes fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélete ellen. Fellebbezésében kérte, hogy az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg, a kereseti kérelemnek adjon helyt, illetőleg vagylagosan a bírság összegét 3000 Ft-ra kérte mérsékelni.
A fellebbezés részben megalapozott.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból jogilag helytálló következtetéseket vont le.
Nem értékelte azonban kellőképpen - mint ahogy az erre irányuló előtte folyó eljárás során a Versenytanács sem - a felperesnek azt a magatartását, amellyel jóhiszeműen eljárva megkísérelte az általa okozott és a II. r. alperes érdekeinek sérelmét megvalósító magatartás kiküszöbölését, ennek eredményességét, és azt a tényt, hogy végül a kiállítás szervezésére oly időpontban kerül sor, amikor már a felperes a sérelmezett és a versenyjog szabályait sértő kifejezést korrigálta, és a fogyasztók megtévesztését megvalósító kifejezés használatával felhagyott, mert a fogyasztókat tájékoztatta annak megfelelő tartalmáról. A Legfelsőbb Bíróság a tárgyi ügy irataiból, a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatokból, valamint a felek által becsatolt iratokból az alábbiakkal kiegészített tényállást állapította meg.
A II. r. alperes 1989 óta évente megrendezi a Hungarop. elnevezésű szakkiállítást. A felperes 1992. január 7-i keltezéssel körlevélben fordult a tagszervezeteihez és az egyéb szakmai szervezetekhez, amelyben arról küldött tájékoztatást, hogy a szakkiállítás megrendezésére "új szervezőt" keresett az 1992. évi szakvásár megrendezésére "Hungarop.-t helyettesítő" jelleggel. A II. r. alperes 1992. február 26-án kérelmet terjesztett elő a versenyhivatalhoz, amelyben a felperes tisztességtelen piaci magatartását kifogásolta, kérte a jogsértés megállapítását, a jogsértő magatartástól való eltiltást és az eljárás alá vonttal szemben bírság kiszabását.
A felperes az 1992. évi január 7-i keltezésű levél után már 1992. február 18-án tájékoztatta a kiállítás várható résztvevőit, hogy két, egymástól függetlenül szervezett kiállítás szervezésére kerül sor, és a korábbi évekhez hasonlóan ez évben is megrendezik változatlanul a Hungarop. elnevezésű szakkiállítást is.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mindkét kiállításra a jelentkezések döntő mértékben a szervezéskor megjelölt jelentkezési határidőn túl, olyan időpontban történtek, amikor már a felperes által 1992. február 18-án kiadott és a tájékoztatást pontosító, a korábbi "Hungarop.-t helyettesítő" kifejezést eredeti tartalmával szemben pontosan megmagyarázó tájékoztatás ismertté vált. Ennek ellenére a II. r. alperes a Gazdasági Versenyhivatal előtt indult eljárást kezdeményező kérelmében a felperes magatartása következtében 25 millió Ft tényleges kár bekövetkezését jelentette.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének azzal a minősítésével, amely szerint a gazdasági tevékenységet folytató társadalmi szervezeteknek tevékenységük során a versenyjog szabályait be kell tartaniuk. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 19. §-ának (2) bekezdése szerint a társadalmi szervezet az érdek-képviseleti és egyéb társadalmi céljai, valamint gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági vállalkozási tevékenységet folytathat. A gazdasági tevékenység folytatása során a gazdasági élet más szereplőire vonatkozó törvények, így a V. tv. rendelkezései az irányadóak e társadalmi szervezetekre is. Szintén egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos tények értékelését illetően is.
A Vtv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztókat az áruk kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A 13. § értelmében a fogyasztók tájékoztatására használt kifejezéseknél a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentés az irányadó. A helyettesítő kifejezés jelentéstartalma magában foglalja azt a tényt, hogy a korábban meglevő, de már nem működő, nem létező dolog helyett mást létesít, illetőleg folytat, ezért a "Hungarop.-t helyettesítő" kifejezés jelentéstartalmánál fogva alkalmas volt arra, hogy a kiállítás potenciális résztvevőiben azt a képzetet keltse, hogy a korábban meglevő kiállítás helyett, annak megszűnése miatt, azt helyettesítve, más kiállítás szervezése kezdődik. A felelősség megállapításának jogossága mellett a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette azt a tényt, hogy a felperes - a tevékenységét kifogásoló II. r. alperesi fellépést követően - az érintetteket igyekezett tájékoztatni arról, hogy az általa szervezett kiállítás a korábbi kiállítás mellett párhuzamosan kerül megszervezésre. E tájékoztatás olyan időpontban történt, amely alkalmas volt arra, hogy a kiállításra jelentkezők pontos információ birtokában jelentkezhettek bármelyik kiállításon részvételre.
A Vtv. 49. § (1) bekezdése alapján a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozata ellen benyújtott kereset alapján a bíróság a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozatát megváltoztathatja. A határozat megváltoztathatósága így kiterjedhet a bírság mérséklésére is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megalapozott véleményével, amely szerint a felperesnek, mint szakmai szervezetnek gazdasági tevékenysége során a tagjai számára is példamutatóan törvényes és jogszerű tevékenységet kell biztosítania. A Legfelsőbb Bíróság azonban figyelembe vette azt a tényt is, hogy a felperes, mint társadalmi szervezet a gazdasági tevékenysége folytatása során a gazdasági életben való részvételében gyakorlatlanabb, ugyanakkor az elkövetett jogsértést olyan időpontban és olyan módon igyekezett orvosolni, hogy abból a piac más résztvevőinek kára ne származzék. Figyelembe véve a társadalmi szervezet kárelhárító és együttműködő magatartását, valamint azt a tényt, hogy a társadalmi szervezet anyagi lehetőségeinek figyelembevételével a mérsékelt bírság összege is kellő erővel fejti ki a továbbiakban a jogsértő magatartástól való visszatartó hatását, a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperes által kivetett 300 000 Ft bírság összegét 150 000 Ft-ra mérsékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezésében előadott eljárásjogi kifogásra - arra a tényre, hogy a vizsgálati jelentés ténymegállapításainak mellőzését a Versenytanács határozatában nem indokolta - a Vtv. 49. §-ának (3) bekezdése szerint szükségtelennek ítélte új eljárás lefolytatását, tekintettel arra, hogy a Versenytanács határozatának indokolása részletes és kimerítő tényállás bemutatása mellett pontos jogi megítélést tartalmazott. Emellett azonban a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy mivel a bírósági felülvizsgálat során a Versenytanács előtt folyó egész eljárás törvényességét kell a bíróságnak felülvizsgálnia, a vizsgálati jelentéssel ellentétes döntést a törvényesség és jogszerűség megállapítása érdekében a versenytanácsi határozatnak indokolnia kell.
(Legf. Bír. Kf. II. 25 219/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás