PK BH 1994/491
PK BH 1994/491
1994.09.01.
Az ítélt dolog megállapításánál irányadó szempontok [Pp. 229. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a pert - a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a 130. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt okból - megszüntette. A határozat indokolása szerint a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában a kerületi bíróságon korábban megindított perben már jogerős ítéletet hoztak (Pp. 229. §).
A másodfokú bíróság végzésével az első fokú végzést - annak indokaira utalással - helybenhagyta.
A pert megszüntető jogerős végzés ellen a felperes a tényalap és a jog azonosságát megállapító ítéleti döntés jogszabálysértő voltára hivatkozva, a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a perben az örökbefogadási szerződés semmisségének megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelem nem azonos a felperesnek a korábbi perben elbírált öröklési igényével.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanolyan jog iránt, ugyanazon a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A törvény idézett rendelkezése nem hagy kétséget aziránt, hogy a bíróság ítéletének nem a rendelkező része emelkedik jogerőre, amint arra a felperes hivatkozott, hanem a bíróságnak az ítéletben megállapított tényálláson alapuló döntése. A kereseti kérelmek különbözősége sem zárja ki az ítélt dolog fennállását, ha a felperes követelése ugyanazokkal az alperesekkel szemben azonos tényeken és jogalapon nyugszik (ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21. 146/1993/6. számú végzésében).
A felperes a korábbi perben az örökbefogadó szülője hagyatékából törvényes öröklés címén, illetőleg a hagyatékkal szemben köteles rész címén azért tartott igényt nagyobb részre, mint amennyi részére az állami közjegyző végzésében megállapított öröklési rend alapján járt, mert azt állította, hogy az 1939. december 26-án kelt örökbefogadási szerződés testvéreivel, a jelen per V. és VI. r. alpereseivel szemben, a Magánjogi törvényjavaslat (Mtj.) 207. §-ában előírt korkülönbség hiányában érvénytelen. A felperesnek ezt a követelését a bíróság jogerősen elutasította, mert megállapította, hogy az örökbefogadási szerződés az említett okból nem érvénytelen.
A felperes a jelen perben az örökbefogadási szerződés részbeni semmisségének a megállapítását ugyanezen a ténybeli és jogi alapon kérte. Ezt a jogot azonban a hivatkozott ténybeli alapon a korábbi perben a bíróság már jogerősen elbírálta, így azt nem lehet ismételten vitássá tenni. A másodfokú bíróság ítéletének a családi jogállás megváltoztatásának szükségességére vonatkozó utalása nem jelenti azt, hogy a felperes ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt ismételten pert indíthat az alperesekkel szemben. A kifejtettek értelmében nem sértett jogszabályt a bíróság, amikor a pert - a végzésben helyesen felhívott jogszabályok alapján - megszüntette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 814/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás