PK BH 1994/494
PK BH 1994/494
1994.09.01.
Ha a vagyonmegosztást a kiválni szándékozó szövetkezeti tag a bíróságtól kéri, a kereseti kérelem előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő elmulasztása kimentéssel orvosolható [1992. évi II. tv. (Ámt.) 35. § (1)—(2) bek., 40. § (1) bek. c) pont, 1992. évi I. tv. (Sztv.) 13. §, Ptk. 326. § (2) bek.].
A felperes határidőben bejelentette a kiválási szándékát, és utóbb megjelölte azokat a vagyontárgyakat is, amelyek kiadását kérte az üzletrésze ellenértéke fejében. 1992. október 2. napján tartották meg az alperesi termelőszövetkezetnél a vagyonmegosztó közgyűlést. A felperes ezen a közgyűlésen nem jelent meg. Az 1992. október 7-i keltezésű és a szövetkezet elnöke által írt értesítéssel arról tájékoztatták a felperest, hogy bár határidőben bejelentette a kiválási szándékát, de a vagyonmegosztó közgyűlésről távol maradt, így a megegyezés meghiúsult, ezért továbbra is a termelőszövetkezet tagja.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy miután bejelentette a kiválási szándékát, jogosulttá vált arra: igényelje azoknak a vagyontárgyaknak a kiadását az üzletrésze ellenében, amelyeket valójában a közgyűlésen a javára meg is szavaztak.
A városbíróság végzésével a pert megszüntette arra alapítottan, hogy az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 35. §-ának (2) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő is jogvesztő határidőnek minősül. A bíróság megítélése szerint a felperes a keresetét 1992. november 2. napjáig nyújthatta volna be. Mivel ezt a határidőt elmulasztotta, a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a bíróságnak a pert meg kellett szüntetnie, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján.
A bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak ítélte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős másodfokú határozat ellen - annak jogszabálysértő voltára hivatkozással - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet arra utalva, hogy a kereseti kérelmével mindkétfokú bíróságnak érdemben kellett volna foglalkoznia. Kérte: a pert megszüntető végzés hatályon kívül helyezése mellett, az elsőfokú bíróság utasítását a per érdemi tárgyalására.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból alapos.
A másodfokú bíróság az Ámt. 40. §-a (1) bekezdése c) pontjának helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre: a felperesnek a vagyonmegosztás tárgyában tartott közgyűlésről való távolmaradása és az, hogy magát képviselővel sem képviseltette, olyan helyzetet teremtett, ami miatt a felperes és a szövetkezet vonatkozásában közgyűlési határozattal nem jött létre eredményes vagyonmegosztás. Az alperes mezőgazdasági szövetkezet, ezért az Amt. 35. §-a (1) bekezdésének értelmében a perbeli közgyűlési határozat nem minősül olyan vagyonmegosztás tárgyában hozott közgyűlési határozatnak, amely keresettel támadható, s amelyre vonatkozó határidő valóban jogvesztő, az 1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §-a szerint. A perbeli jogvitában a hivatkozott törvény 35. §-ának (2) bekezdése irányadó, amely a kiválni szándékozó tag számára lehetőséget ad arra, hogy a vagyonmegosztás iránti igénye rendezését a bíróságtól kérje, az egyéb törvényi feltétel megvalósulása esetén. Erre viszont egy olyan 30 napos határidőt rendel a törvény, amely határidő - eltérő és kifejezett rendelkezés hiányában - elévülési határidőnek minősül. A Polgári Törvénykönyvben megfogalmazott jogelvek szerint ennek az anyagi jogi határidőnek, mint elévülési határidőnek az elmulasztása kimentéssel orvosolható [Ptk. 326. § (2) bekezdés].
A perben rendelkezésre álló egykori okiratokból megállapítható:1992. október 7. napján közölte az alperes szövetkezetének elnöke a felperessel, hogy miután a szövetkezeti közgyűlésen nem jelent meg, a megegyezés meghiúsult, így továbbra is a szövetkezet tagjának tekintik. Ilyen tartalmú közlés folytán indokolt volt, hogy a felperes nem közvetlenül a bírósághoz fordult, hanem a szövetkezettől kérte az 1992. október 20-i levelében azt, hogy az általa korábban igényelt, illetve a szövetkezet által felajánlott vagyontárgyakat a részére adják ki, mivel nem kíván a szövetkezet tagja lenni, ahogy azt már korábban is közölte. 1992. október 27. napján kelt az alperesi szövetkezetnek az a levele, amit a felperes 1992. október 28-án vett kézhez, és amiben határozottan közölték a felperessel azt, hogy az október 7-i levelükben foglaltakhoz tartják magukat, és amennyiben ezzel nem ért egyet a felperes, úgy lehetősége van arra, hogy a bírói utat vegye igénybe. A felperes ilyen előzmények után 1992. november 23. napján terjesztette elő azt a kereseti kérelmét, amelyet - a tartalmából következően - az Ámt. 35. §-ának (2) bekezdésére alapított, ugyanis azt kérte, hogy a bíróság rendelkezzen a vagyonmegosztás folytán általa igényelt vagyontárgyak kiadásáról.
Az előzőekben kiemeltekre tekintettel mindkétfokú bíróság tévedett, amikor azt tekintette irányadónak, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésben említett 30 napos határidő jogvesztő. Ebből következően nem tulajdonított jelentőséget azoknak az előzőekben ismertetett tényeknek sem, amelyek alkalmasak arra, hogy a felperes a mulasztását kimentse. A felperes jogi képviselő nélkül járt el. Valójában az 1992. október 27-én kelt levél ismeretében szerzett teljes bizonyosságot arról, hogy a bírósághoz kell fordulnia igénye jogszerű érvényesítése végett. Ettől az időponttól számítva a 30 napos határidőn belül terjesztette elő a kereseti kérelmét, ezért az eljáró bíróságoknak az abban foglaltakkal érdemben kellett volna foglalkozniuk.
Mivel mindkétfokú bíróság eljárási szabályt sértve hozta meg a pert megszüntető határozatát, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot utasította a kereset érdemi tárgyalására és annak eredményéhez képest új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pfv. I. 20. 083/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás