MK BH 1994/511
MK BH 1994/511
1994.09.01.
A munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie [1967. évi II. tv. 26. § (2) bek.*]
Az I. rendű felperes 1959-től, a II. rendű felperes 1977-től a III. rendű felperes 1968-tól állt az alperessel munkaviszonyban.
Az alperes és a munkavállalók képviselői érdekegyeztető tanácsülésen 1991. szeptember 20-án arról egyeztek meg, hogy a munkáltató 1991. október 1-jével kezdődően, 28 dolgozót érintő létszámcsökkentést hajt végre. E megállapodás szerint „A. jóváhagyott létszámleépítés során érintett munkavállalók munkaviszonya - az (1991. október havi) 30 napos türelmi idő lejárta - a munkaadói kezdeményezéssel szűnik meg. A munkavállaló munkakönyvébe „munkaviszonya megszűnt” bejegyzés kerül.
a) A munkavállalót a munkaviszonyban eltöltött évek utáni felmondási időre járó - a jogszabály szerint számított havi átlagkeresetének kétszerese illeti meg vállalati végkielégítés címén.
b) Abban az esetben, ha a munkavállaló a 30 napos türelmi időn belül talál állást, akkor közös megegyezés alapján munkaviszonya megszűnik. A munkavállaló munkakönyvébe „munkaviszonya megszűnt” bejegyzés kerül.
Ez esetben az a) pontban foglalt juttatáson felül a munkaviszonya megszűnésének dátumától a türelmi idő lejártának dátumáig - 1991. október 31-ig terjedő időre - a jogszabály szerint számított átlagkeresetének időarányos része illeti meg.” Az alperes az 1991. szeptember 26-án kelt, írásban közölt értesítésével arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a munkaviszonyukat harminc nap eltelte után munkaadói kezdeményezéssel várhatóan felmondja. Egyidejűleg tájékoztatta a megyei munkaügyi központot, hogy várhatóan 30 fős létszám leépítését tervezi, a felmondás időpontja: 1991. november 1-je.
Az I. rendű felperes utolsó munkában töltött napja 1991. október 15-e volt. Részére az alperes 1991. október 16-án 63 832 Ft végkielégítést fizetett ki. A munkakönyvébe 1991. október 31-i keltezéssel „munkaviszonya megszűnt” bejegyzést tett.
A II. rendű felperes 1991. szeptember 23-tól október 20-ig táppénzes állományban volt. A munkakönyvébe a „munkaviszonya megszűnt” bejegyzést 1991. október 31-ével jegyezte be az alperes, és a részére 1991. október 21től 31-ig munkabért (6340 Ft), továbbá november és december hónapokra összesen 35 456 Ft végkielégítést fizetett meg.
A III. rendű felperes utolsó munkában töltött napja az alperesnél 1991. szeptember 30-a volt. Részére az alperes 1991. október 1-jén október hónapra munkabért (18 950 Ft), november és december hónapokra 51 082 Ft végkielégítést fizetett. Munkakönyvébe 1991. október 31-i keltezéssel „munkaviszonya megszűnt” bejegyzést tett.
A felperesek a felmondásról szóló előzetes értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül nem találtak másik munkahelyet. Az alperes egyik beosztottjának a munkakönyv átvételére szóló szóbeli értesítése folytán valamennyien megjelentek az alperesnél, a munkakönyvüket és az alperes által részükre megállapított összegeket átvették.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelükben az 1967. évi II. törvény (Mt.) 27/A. §-a alapján a részükre járó végkielégítés megfizetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes jogellenesen tekintette a munkaviszonyukat közös megegyezéssel megszűntnek. Álláspontjuk szerint a munkaviszonyuk az alperes felmondása folytán szűnt meg.
A per elsőfokú elbírálása során fellépett megyei főügyészség indítványozta, hogy a munkaügyi bíróság a felperesek keresetének adjon helyt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott, az alperest a felperesek részére végkielégítés, ennek kamata, perköltség és az állam javára bírósági eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felek között nem jött létre közös megegyezés a felperesek munkaviszonyának megszüntetése tárgyában. A felperesek a munkaviszonyukat nem mondták fel, ezért az az alperes jogellenes felmondása következtében szűnt meg. A munkaviszonyuk 1991. október 31-i megszűnése következtében az alperes köteles a felpereseknek az 1967: II. törvény 27/A. §-a szerint a végkielégítést megfizetni. Ebből a munkaügyi bíróság levonásba helyezte az alperes által már megfizetett végkielégítés összegét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a keresetek elutasítását.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, elutasította a felperesek keresetét, az alperesnek az illeték megfizetésére kötelezését mellőzte.
A megyei bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya nem az alperes felmondása folytán, hanem azáltal szűnt meg, hogy a felperesek a munkakönyvüket és járandóságukat az alperesnél - saját akarat-elhatározásukból - felvették. Emiatt nem váltak jogosulttá az 1967: II. törvény 27/A. §-ában meghatározott végkielégítésre.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Álláspontjuk szerint a munkaviszonyuk az alperes - nem szabályszerű - felmondása folytán, 1991. október 31-én szűnt meg. Emiatt a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ügyben még irányadó 1967: II. törvény 26. §-ának (1) bekezdése értelmében: „A határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti”. Az idézett jogszabály (2) bekezdése szerint: „A munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.” Az említett rendelkezések alapján tehát a munkáltató felmondása egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely a megfelelő alakiságok betartása mellett tartalmazza a munkáltatónak a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére vonatkozó kifejezett akaratnyilvánítását. Az adott ügyben ilyen írásbeli jognyilatkozatra az alperes részéről nem került sor. Az alperes alkalmazottja a felperesek részére - kérésükre - csupán a munkakönyveket adta ki.
Az alperes az 1991. szeptember 26-án kelt írásbeli értesítésével a felpereseket csak a munkaviszonyuknak felmondással történő megszüntetésének tényéről és várható időpontjáról tájékoztatta. A munkaügyi központokhoz intézett átiratában ugyancsak arról adott értesítést, hogy a munkavállalók - köztük a felperesek - munkaviszonyának felmondását 1991. november 1-jén tervezi. Az érdekegyeztetés során 1991. szeptember 20-án megkötött megállapodás is az érintett munkavállalók munkaviszonyának „munkaadói kezdeményezéssel” történő megszüntetésére vonatkozott. Mindezekből és a felpereseknek kifizetett járandóságok összegéből és jogcíméből következik, hogy az alperes az érdekegyeztetés során kötött megállapodást végrehajtva, felmondással szüntette meg a felperesek munkaviszonyát. A munkaviszonyoknak egységesen az 1991. október 31-i megszűnési időpontjára figyelemmel a felpereseket az 1991. október 19-én hatályba lépett 1991. évi XLVIII. törvény 2. §-ával az 1967. évi II. törvénybe iktatott 27/A. §-ának (1) bekezdése alapján végkielégítés illeti meg. A felpereseknek ez a jogosultsága annak ellenére fennáll, hogy az alperes felmondása az 1967. évi II. törvény 26. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg.
A megyei bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja ezért téves, tehát törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles az együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét megfizetni, továbbá viseli a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján a feleknek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költségét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 388/1993. sz.)
* Az 1992. évi XXII. törvény 89. §-ának (2) bekezdése tartalmában megfelel az 1967. évi II. tv. 26. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás