MK BH 1994/515
MK BH 1994/515
1994.09.01.
Ha a fél a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróságnak lehetővé kell tennie, hogy megjelölje, kivel szemben kívánja az igényét érvényesíteni. Ehhez képest a fél által megjelölt személyt a kereset közlésével megidézi, és a korábban megjelölt alperest a perből elbocsátja [Pp. 64. § (2) bek.].
A felperest a megyei városi tanács végrehajtó bizottsága határozatával az 1988. január 1-jétől 1992. december 31-ig tartó határozott időre kinevezte az F. V. igazgatójává. A megyei jogú város közgyűlése 1992. február 27-én a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, majd az 1992. április 8-án hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki. Megállapította, hogy a felperes a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét megszegte, mert a vállalat érdekét figyelmen kívül hagyva, a saját érdekeltségét is képező gazdasági társasággal úgy kötött szerződést, hogy a nyereség 50%-a a gazdasági társaságé lett. A felperes terhére azt is megállapította, hogy a szerződés teljesítésére olyan időpontban került sor, amikor az a vállalat számára hátrányos volt, továbbá az említettekről a vállalat felügyeletét részben ellátó polgármesteri hivatalt nem a valóságnak megfelelően, illetve hiányosan tájékoztatta. Mindezeken túl a fegyelmi határozatban az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes különböző más szerződéseket is kellő körültekintés nélkül kötött meg.
A megyei jogú város közgyűlése határozatával a felperest 3 393 744,70 Ft kártérítési megfizetésére kötelezte. A kártérítés jogalapjaként a fegyelmi határozatában a felperes terhére rótt szerződéskötések kapcsán a vállalatot ért kárra hivatkozott.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a munkaviszonyának helyreállítását és a perköltségre vonatkozó igényét is előterjesztette. Keresetét utóbb a részére járó prémiumra és a kártérítés kötelezettsége alól történő mentesítésére is kiterjesztette. Arra hivatkozott, hogy nem követett el fegyelmi vétséget, továbbá nem áll fenn a kártérítési felelőssége.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes közgyűlésének határozatait hatályon kívül helyezte. Az alperest 141 000 Ft prémium, 693 666 Ft elmaradt munkabér és ezeknek az összegeknek a kamatai, továbbá perköltség megfizetésére kötelezte.
Az első fokú ítélet indokolásának lényege szerint nem volt jelentősége annak, hogy a felperes annak a kft.-nek a tagja volt, amellyel szerződést kötött az általa vezetett vállalat képviselőjeként. A munkaügyi bíróság erről a szerződésről azt is megállapította, hogy az abban foglalt vételár kikötésében a felperes nem vett részt, egyébként az ár megfelelt a hasonló szerződésekben szokásos árnak. A kártérítés körében a munkaügyi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes terhére károkozó magatartás nem volt megállapítható.
A perben szerepelt egyéb szerződések és jogügyletek tekintetében a munkaügyi bíróság nem állapított meg a felperes terhére róható fegyelmi vétségeket. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a fegyelmi elbocsátás nem felel meg az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének a), illetve b) pontjaiban foglaltaknak. Utalt végül a bíróság arra is, hogy az alperesnek az Állami Vagyonügynökség perbe hívására vonatkozó kérelme okát kellően nem indokolta, erről a felperest nem értesítette.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását.
A felperes csatlakozó fellebbezésében a perköltség felemelését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokainál fogva - helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásának lényege szerint a felperes által megkötött szerződések tartalmából az volt megállapítható, hogy a felperes a gazdasági életben szokásos ésszerű kockázatot vállalt. E magatartása nem minősülhet rendkívüli felmondási okként.
A jogerős ítélet ellen az alperes mindkét bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítására irányuló felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a felperes a kft.-vel megkötött jogügyelettel összefüggésben nem járt el kellő gondossággal, továbbá e szerződéssel összefüggő úti beszámoló elkészítésekor a felügyeleti szervet nem megfelelően tájékoztatta. A másik kft.-vel kapcsolatos rendkívüli felmondás tárgyában az volt az alperes álláspontja, hogy e szerződés eleve kizárta, hogy a felperes által vezetett vállalat nyereséget érjen el e szerződésből. Mindezek alapján az alperes a jogerős ítéletet megalapozatlannak tartotta. A perbe hívás iránti kérelem elutasításáról kifejtette, hogy az Állami Vagyonügynökség perben állása nélkül az 1992. évi LIV. törvény alapján a jogvita nem lett volna elbírálható. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 70. §-ának (1) bekezdése értelmében: "A helyi önkormányzat... vállalatot hozhat létre. A vállalat jogi személy".
A felperes munkáltatója a jogi személyiséggel rendelkező vállalat volt, a pert ezért a munkáltatójával szemben kellett volna megindítania.
Erre a bíróságnak - az ítélkezési gyakorlat szerint - a felperes figyelmét fel kellett volna hívnia, és figyelmeztetni kellett volna új alperes perbe vonásának lehetőségére. Enélkül ugyanis a per alapos tárgyalása - amiről a bíróságnak az 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból kell gondoskodnia - nem biztosítható. Minthogy mindez nem történt meg, az alperesként megjelölt önkormányzat perlése miatt a bíróságnak a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - utalva a 130. § (1) bekezdésének e) pontjára - meg kellett volna szüntetnie.
Az említett hiányosságok a felülvizsgálati eljárásban nem pótolhatók.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során, mivel a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróságnak a Pp. 64. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően lehetőséget kell adni a felperes részére, hogy megjelölje, kivel szemben kívánja az igényét érvényesíteni, majd a bíróság - a felperes kérelmére - az általa megjelölt személyt a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében a feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság határoz. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 416/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás