BK BH 1994/519
BK BH 1994/519
1994.10.01.
Az összbüntetés során eljáró bíróságot is köti, ha az alapügyben a bíróság a terhelttel szemben az egyébként törvény szerint alkalmazandó fegyházfokozat helyett méltányosságból eggyel enyhébb, börtönfokozatot állapított meg [Btk. 94. § (1) bek., 42. § (2) bek., b) pont, 45. § (2) bek., Be. 357. §].
Az elsőfokú bíróság
1. eredetileg próbaidőre felfüggesztett, majd a következő ítélettel végrehajtani rendelt 10 hónapi börtönbüntetést;
2. 10 hónapi börtönbüntetést; valamint
3. 4 évi börtönbüntetést foglalt összbüntetésbe a Btk. 93. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, és ennek során 5 év 2 hónapi börtönbüntetést állapított meg.
Az összbüntetési ítélet ellen az elítélt enyhítés végett jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész azt indítványozta, hogy a megyei bíróság - a fennálló részbeni quasi halmazati viszonyra figyelemmel - adjon helyt a perorvoslatnak.
A megyei bíróság a fellebbezést, illetve a főügyész indítványát alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában pontosan rögzítette az alapítéletekkel kapcsolatos adatokat, ennek ellenére elkerülte a figyelmét az, hogy a 2. és 3. pont alatti alapítéletekkel elbírált bűncselekmények quasi halmazati kapcsolatban állnak, éspedig akként, hogy az elítélt e körben valamennyi bűncselekményét azt megelőzően követte el, mielőtt bármelyik - vonatkozó - alapügyben első fokú ítélet meghozatalára került volna sor. Így tehát a 2. és 3. alatt jelzett alapítéletek tekintetében időbelileg is fennállt az együttes elbírálás lehetősége is, ez pedig a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint [BK 105. sz. állásfoglalás I/B/2. pontja (az állásfoglalás jelenlegi száma: BK 151)] fokozott mérséklést tesz szükségessé akkor is, ha a quasi halmazati viszony nem terjed ki az összbüntetés alapjául szolgált valamennyi alapítéletre. Nyilvánvaló, hogy az elítélt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert az utóbbi 10 hónapi és a 4 évi börtönbüntetéssel elbírált cselekmények tekintetében nem szabtak ki halmazati büntetést, illetve nem kerülhetett sor (külön) quasi halmazati összbüntetés kiszabására. A quasi halmazat körén kívül természetesen csupán az együttes kiállásból eredő hátrány kiküszöbölése indokolt.
Minderre figyelemmel a megyei bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet: az előbbi 10 hónapból mintegy 3/4 rész elengedésével állapította meg az összbüntetés mértékét, így azt 4 év 9 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, egyebekben viszont helybenhagyandó volt a perorvoslattal megtámadott ítélet.
Megjegyzendőnek tartja a megyei bíróság, hogy a börtönben meghatározott büntetés-végrehajtási fokozatot törvényesnek, és így meg nem változtathatónak találta, annak ellenére, hogy a 4 évi börtönbüntetést csoportosan elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (3) bek. c) pont] miatt alkalmazták, ez ugyanis a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének II. fordulata felhívásával történt.
A Be. 357. §-ának második mondatában foglaltakra tekintettel a Btk. 94. §-ának alkalmazása kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlat (BH 1987/305. sz.) szerint az összbüntetési eljárásban is irányadónak kell tekinteni, ha az egyik alapítéletben a bíróság a többszörös visszaesőre a 2 évet elérő, illetve azt meghaladó szabadságvesztés kiszabásakor eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozatot (börtön) állapított meg. Nyilvánvaló, hogy - értelemszerűen - ugyanez irányadó akkor is, amikor valamelyik alapítélettel olyan bűncselekmény került 3 évet elérő vagy meghaladó börtönbüntetéssel elbírálásra [Btk. 45. § (2) bek.), amelyre a Btk. 42. §-ának (2) bekezdése fegyházat ír elő. Az összbüntetési eljárásban - a Btk. 94. §-a (1) bekezdésének első mondata értelmében - az a főszabály, hogy a különböző büntetés-végrehajtási fokozatok közül a legszigorúbbat kell meghatározni. Ebből egyben az is következik, hogy az azonos fokozatok esetén szigorúbb fokozat megállapítására - az említett törvényhely következő mondatában foglalt kivételtől eltekintve - nincs lehetőség. A Btk. 94. §-a (1) bekezdésének második mondatában a Btk. 42. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatos kivétel abban áll, hogy amennyiben az összbüntetés mértéke háromévi vagy azt meghaladó tartamú, a végrehajtási fokozatot ennek figyelembevételével fegyházban kell meghatározni. Ez a kivétel azonban kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az alapítéletekben kiszabott büntetések külön-külön nem, összességükben azonban elérik vagy meghaladják a háromévi szabadságvesztést. Amikor ugyanis bármelyik alapítéletben kiszabott büntetés önmagában is eléri vagy meghaladja az említett tartamot, a Btk. 42. §-ának (2) bekezdése értelmében már az alapítéletben kell a fegyház felől határozni. Ennélfogva az összbüntetési eljárásban újból a Btk. 94. §-a (1) bekezdésének első mondata lesz az irányadó.
Ha tehát az alapítéletet hozó bíróság az elkövető javára háromévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot (börtönt) határoz meg, ez az állásfoglalás köti az összbüntetési eljárás során eljárt bíróságot is.
Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor olyan összbüntetési ítélet az újabb összbüntetési eljárás egyik alapítélete, amelyben a Btk. 94. §-ának (2) bekezdése alapján határoz meg a bíróság eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot; minthogy ez a döntés ugyancsak éppúgy bírói mérlegelésen alapszik, mint az előző. (Fejér Megyei Bíróság Bf. l87/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás