52/1994. (XI. 4.) AB határozat
52/1994. (XI. 4.) AB határozat1
1994.11.04.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára beadott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 66. §-a alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
Elrendeli e határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét.
INDOKOLÁS
I.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 66. §-ának (1) bekezdése szerint ,,a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott tagok és a szövetkezet alkalmazottai érdekeik megvédésére az 1989. évi II. törvény alapján közös munkavállalói érdekképviseleti szervezetet hozhatnak létre, amelynek jogaira a Munka Törvénykönyve és az annak alapján kiadott jogszabályok előírásai az irányadók.''
A (2) bekezdésnek az 1994. évi XLIV. törvény 9. § (2) bekezdése által megállapított szövege szerint ,,a munkaviszony jellegű jogviszonnyal összefüggő jogokat és kötelezettségeket, valamint ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját és az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét, a megállapodást kötő felek közötti kapcsolatrendezést — a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok alapján — a szövetkezet és az érintett tagok, alkalmazottak munkavállalói érdekképviseleti szervezete közötti megállapodás rendezi.''
Az indítványozó álláspontja szerint a törvény idézett rendelkezései azzal, hogy szövetkezetnél kizárják több szakszervezet, illetve a tagok és az alkalmazottak külön szakszervezetének létrehozását, és csak a tagok és az alkalmazottak közös szakszervezetét engedik meg az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével és ezen keresztül az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésével ellentétesek, sőt ezen túlmenően még nemzetközi szerződésekbe is ütköznek. Erre tekintettel az alkotmányellenesség megállapítását és a törvényi rendelkezés megsemmisítését kérte.
II.
Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint ,,a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.''
A (2) bekezdés szerint ,,az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja''.
Az Alkotmány XII. fejezetében az alapvető jogok és kötelezettségek között a 70/C. § (1) bekezdés mondja ki, hogy ,,mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.''
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1989. január 24-i hatálybalépésével is megteremtődött a szakszervezeti pluralizmus legális alapja, és ezzel, továbbá a rendszerváltás tényével társadalmi méretűvé vált különböző munkavállalói érdekképviseleti szervek létrehozása.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1. §-a, amely szerint az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, ezt a folyamatot az időközi változásoknak megfelelően erősítette meg.
Az egyesülési jogról szóló törvényi rendelkezés az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésnek megfelelő, azzal teljes összhangban fogalmazza meg az egyesülési jog, mint alapvető emberi jog fogalmát, amelynek lényeges tartalmát — az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint — törvény sem korlátozhatja.
Az indítvánnyal támadott törvény ezzel a korlátozási tilalommal került ellentétbe, amikor a különböző érdekű szövetkezeti tagok és szövetkezeti alkalmazottak részére csak közös érdekképviseleti szervezet létrehozását tette lehetővé.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 18. §-a értelmében szakszervezeten a munkavállalóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. Abból, hogy szövetkezeti tagok és szövetkezeti alkalmazottak munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatottak, nem következik olyan érdekközösség, amely közös érdekképviseleti szervezet (szakszervezet) alakítását tenné szükségessé. Alkotmánysértő tehát, ha a munkaviszonyban álló alkalmazottak vagy a munkaviszony jellegű jogviszonyban álló tagok a szövetkezetben nem hozhatnak létre külön-külön, önállóan olyan érdekképviseletet, amelyre irányadók a Munka Törvénykönyve szakszervezetekre vonatkozó szabályai. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítása mellett a támadott törvényi rendelkezést az ABtv. 40. §-a alapján megsemmisítette.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1677/B/1992/5.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás