BK BH 1994/523
BK BH 1994/523
1994.10.01.
A gazdálkodó szervezet által irodahelyiségként használt lakásba történő erőszakos behatolás nem valósít meg magánlaksértést [Btk. 176. § (1) bek.].
A városi bíróság a vádlottat magánlaksértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A tényállás szerint a vádlott 1991. július 24. napján a tulajdonában álló lakóház értékesítésére vonatkozóan előszerződést kötött. A vádlott a lakóház kulcsait 1991 májusában átadta, és a vevők az ingatlant birtokba vették. Tekintettel azonban arra, hogy a vevők a vételárat az előszerződésben írt határidőben nem fizették meg, a végleges adásvételi szerződés megkötésére nem került sor, így az ingatlan továbbra is a vádlott tulajdonában maradt.
A vevők a birtokukban levő lakóházat 1992. január 10. napjától kezdődően határozatlan időre bérbe adták egy kft.-nek iroda céljára. A kft. az 1992. január 10. napján kelt bérleti szerződésnek megfelelően 1992 januárjától gazdasági tevékenység körében irodahelyiségként használta az épületet.
A vádlott 1992. február 7. és 9. között befeszítette az épület ajtaját, és az ingatlant ismét birtokba vette. Ezt követően a zárakat lecserélte az épületen, és ily módon megakadályozta a kft. dolgozóit abban, hogy munkahelyükre, az irodahelyiségekbe bemenjenek. A vádlott, miután a tulajdonában levő ingatlant ismét birtokba vette, a kft. dolgozóinak még azt sem engedte meg, hogy irataikért, berendezési tárgyaikért az épületbe bemenjenek, azokat ő, valamint ismerősei adogatták ki az épületből. A vádlott a zárak megrongálásával 5320 forint kárt okozott, amely az eljárás során nem térült meg.
A sértettek törvényes határidőben joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.
A vevőket a városi bíróság 1993. szeptember 15. napján kelt ítéletével arra kötelezte, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a vádlottnak 580 000 forintot, míg őt annak tűrésére kötelezte, hogy az 580 000 forint megfizetését követően adásvétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjogot bejegyezzék.
A városi bíróság a bűnösség megállapítását egyebek mellett azzal indokolta, hogy a magánlaksértés nem a lakással vagy egyéb helyiséggel kapcsolatos tulajdonjog biztosítását célozza, hanem a lakás vagy egyéb helyiség zavartalan használatának a biztosítására szolgál, vagyis mindenkor a tényleges helyzet az irányadó.
Az adott esetben a vádlott az ingatlant másnak már 1991. májusában birtokba adta, a büntetőjogi védelem tehát a lakást, egyéb helyiséget jogszerűen használó e két személyt illeti meg.
A magánlaksértés törvényi tényállása szempontjából egyéb helyiség az ítélkezési gyakorlat szerint minden olyan - a lakás fogalma alá nem eső - oldalról fallal körülhatárolt és tetővel ellátott, akár ideiglenes jellegű mesterséges építmény, amely emberek tartózkodási helyéül, azok összejövetelére, gazdasági tevékenység végzésére szolgál. A törvény az egyéb helyiségnél nem kívánja meg a lakáshoz tartozás tényét. A bíróság álláspontja szerint a vádlott tulajdonában levő ingatlan az adott esetben egyéb helyiségnek minősül, tekintettel arra, hogy azt a kft. gazdasági tevékenysége körében folyamatosan használta. A megyei bíróság a felmentésre irányuló fellebbezéseket alaposnak találta, és a vádlottat a magánlaksértés vétségének vádja alól felmentette.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az eredetileg lakásként használt és az adásvételi szerződés megkötését követően a kft. irodahelyiségeként működő ingatlant a Btk. 176. §-a (1) bekezdésének II. fordulata szerinti "egyéb helyiség" fogalma alá tartozik.
A jogalkotó szándéka e törvényi tényállás megalkotásával egyértelműen a házijog, ennek megfelelően a lakás és a lakáshoz tartozó egyéb helyiségek idegen személyektől történő védelmére irányul. Az eddigi bírói gyakorlat töretlen annak a megítélésénél, hogy az egyéb helyiségnek is minden esetben a magánlakással kell összefüggésben állnia, azzal egy helyiségben vagy területen kell lennie.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott arra, hogy a Btk. 176. §-a a magánlakáson kívül az egyéb helyiségek sérthetetlenségét, védelmét is biztosítja, tekintet nélkül azoknak a lakással való kapcsolatára, de csak abban az esetben, ha az egyéb helyiségek is a házijog fogalmi körén belül esnek. Így nem tekinthető magánlaksértésnek a középületekben, intézményekben, hivatalokban nem lakás céljára szolgáló helyiségekbe jogos indok nélkül való bemenetel vagy bennmaradás, mert ezek a házijog körén kívül esnek (BH 1977/11-478. és a 1975/5-212. jogeset). Az adott esetben tehát egy korábban magánlakásnak épített és ilyenként funkcionált ingatlan utóbb egy gazdálkodó szervezet irodahelyiségeként szolgált, ezért az oda való bemenetel vagy bennmaradás nem minősül a Btk. 176. §-ának (1) bekezdésében meghatározott magánlaksértés vétségének.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdés a) pontjának 1. fordulata alapján felmentette, mert a vádlott nem követett el bűncselekményt. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 1068/1. 994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás