BK BH 1994/524
BK BH 1994/524
1994.10.01.
A hamis tanúzásra felhívás nem minősül folytatólagosan elkövetettnek azáltal, hogy a rábíró ismételten törekszik a tanút egyazon hamis vallomás megtételére rábeszélni [Btk. 242. §].
A megyei bíróság a VIII. r. vádlott ügyében a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlott cselekményét 2 rb., büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétségének minősítette. Ezért halmazati büntetésként 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte; a büntetés próbaidőre történő felfüggesztése tekintetében az ítéletet helybenhagyta.
A városi bíróság a VIII. r. vádlottat 2 rb., folytatólagosan elkövetett, büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet ellen a VIII. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést a tényállás téves megállapítása miatt és enyhítés végett.
A megyei bíróság az ítéletet megalapozottnak találta, amelynek tényállása az alábbiakban foglalható össze.
A VIII. r. vádlott 43 éves, két kiskorú gyermekes kisiparos. Büntetlen előéletű. Miután a vádlott tudomást szerzett arról, hogy a felnőtt fia ellen a megyei rendőr-főkapitányságon társtettesként, jelentős kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, valamint további vagyon elleni bűncselekmények miatt eljárás indult, 1992. január 11-től kezdődően több ízben is felkereste E. A.-t és K. A.-t és arra akarta őket rábírni, hogy az egyik részcselekmény vonatkozásában tegyenek - a lényegre vonatkozó - hamis tanúvallomást: mondják azt, hogy a fia nem járt náluk, nem bérelt tőlük gépkocsit, így nem követhette el azt a cselekményt, amelynek elkövetésével gyanúsítják. A vádlott rábíró tevékenysége nem vezetett eredményre. A tanúként kihallgatottak a valóságnak megfelelő vallomást tettek, és eljárás indult a vádlott ellen.
Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Cselekményeinek 2 rb., folytatólagosan elkövetett, büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétsége. [Btk. 242. § I. tétel, 12. § (2) bek.) szerinti jogi minősítésével azonban a megyei bíróság nem értett maradéktalanul egyet. A hamis tanúzásra felhívás elkövetési magatartása a hamis vallomás tételére való rábírni törekvés. A rábírni törekvés fogalomkörébe tartozik a rábeszélés, a komoly kérelem, de maga a puszta felszólítás is. A rábírni törekvés mindenképpen célratörő magatartást jelez. A cél, hogy a tanú részéről történjék az ügy lényeges körülményére valótlan (vagy a valóságot elhallgató) vallomás megtétele, így nyilvánvaló, hogy a bűnösség formája csak az egyenes szándék lehet. A vádlott tevékenysége mindennek megfelelő volt, a hamis tanúzásra felhívások megvalósulása folytán.
A halmazat vonatkozásában is helyes álláspontot foglalt el a városi bíróság. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis egységes abban, hogy több tanú hamis tanúzásra rábírására való törekvés - a tanúk számához igazodóan - többrendbeli (homogén) bűnhalmazatot valósít meg akkor is, ha azonos büntető ügyről van szó. A teljesség kedvéért említi meg a megyei bíróság, hogy e bűncselekmény kapcsán halmazat akkor is létrejöhet, ha valaki egy személyt több ügyben igyekszik - sikertelenül - rábírni hamis vallomás megtételére.
Ugyancsak tévedett a városi bíróság, amikor mindkét eset kapcsán folytatólagosságot látott fennállani. Ugyanazon "reménybeli" tanú rábírásának az ismételt megkísérlése ugyanis természetes egység, minthogy pedig a természetes egység a bűncselekményegység egyik formája, a törvényi egységként jelentkező folytatólagosság már eleve nem jöhet szóba.
A hamis tanúzásra felhívás a lényegét tekintve - önálló bűncselekményként szabályozott - sikertelen felbujtási kísérlet, márpedig a felbujtó [Btk. 21. § (1) bek.] a felbujtás sikere esetén csak akkor követ el több bűncselekményt, ha a felbujtás nyomán, azt abban foglaltaknak megfelelően a felbujtott (tettes) több bűncselekményt valósít vagy kísérel meg. Annak tehát, hogy a felbujtó hány ízben beszél a későbbi tettessel, hány ízben fejt ki rábíró tevékenységet, az ő bűnös magatartásának a minősítése szempontjából közömbös.
A megyei bíróság mindezeknek megfelelően a vádlott tevékenységét 2 rb., büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétségének (Btk. 242. §) minősítette.
A halmazati büntetés kiszabása során a megyei bíróság kiemeli: a Btk. 242. §-a enyhébb büntetéssel fenyegeti azt, aki fegyelmi, szabálysértési munkaügyi vagy szövetkezeti döntőbizottsági, választott bírósági avagy egyéb hatóság előtt folyamatban levő ügyben valósítja meg a hamis tanúzásra felhívást; büntető- vagy polgári ügyben súlyosabb, de ugyancsak egységes büntetési tételt állapít meg. A megyei bíróság álláspontja szerint az említett különbségtételből az is következik, hogy büntetőügyben az eljárás tárgyául szolgáló alapbűncselekmény jelentős vagy kevésbé jelentős voltát - amely elsősorban a törvényi fenyegetettségben jut kifejezésre - a büntetés kiszabásánál általában figyelembe kell venni. Ebben az ügyben viszonylag jelentősebb vagyon elleni cselekményhez kapcsolódott a vádlott bűnös tevékenysége.
A megyei bíróság ugyanakkor a folytatólagosság súlyosító körülménykénti értékelését mellőzte; ehelyett azt vette a vádlott terhére figyelembe, hogy a sikertelen rábíró tevékenységei kitartó jellegűek voltak. A megyei bíróság a hosszú eljárás alatt állásnak, valamint annak, hogy a vádlott fiatal felnőtt fia érdekében járt el, fokozottabb enyhítő hatást tulajdonított. Mindezeknek megfelelően mérsékelte a büntetés tartamát.
A másodfokú bíróság további enyhítésre, enyhébb büntetési nem alkalmazására viszont nem látott lehetőséget. A hasonló cselekmények jelentős mértékben elszaporodtak. Erre figyelemmel fokozott tekintettel kell lennie az általános megelőzés szempontjaira. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 43/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás