BK BH 1994/525
BK BH 1994/525
1994.10.01.
I. A fogdaőri szolgálatot ellátó rendőr – a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés szempontjából – nem tekinthető fontosabb ügyben eljáró hivatalos személynek [Btk. 250. § (1) és (2) bek. b) pont, (3) bek. 2. tét.].
II. A fogdaőr részéről az előzetes letartóztatásban levő személy szökésének előkészületéhez való segítségnyújtás a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, ezért az ilyen cselekmény a szolgálatban kötelességszegés bűntettét valósítja meg [Btk. 348. § (2)bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a volt rendőr őrmester vádlottat 2 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által, fontosabb ügyben, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és 46 rb. szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az eljárás során lefoglalt személygépkocsit elkobozta.
A tényállás szerint a volt rendőr őrmester vádlott a megyei rendőr-főkapitányság állományában, mint kinevezett fogdaőr teljesített szolgálatot 1992 májusától. Szolgálatának ellátása során, mint fogdaőr a vonatkozó belügyminiszteri utasítás és a rendőrségi fogdaszolgálati szabályzat rendelkezéseivel ellentétesen kapcsolatot létesített az 1992 áprilisától előzetes letartóztatásban levő G. Cs. őrizetessel. 1992 májusában - közelebbről meg nem határozható időpontokban - G. Cs. őrizetes kérésére a fogdaőri szolgálata során, minden külön ellenszolgáltatás nélkül, egy-egy alkalommal konyakot, majd 2 db dobozos sört, egy esetben pedig egy újságot juttatott be a nevezett kérésére és részére a zárkába. A vádlott a szolgálata során 1992 májusának végén, illetőleg júniusban G. Cs. őrizetestől annak kérésére két alkalommal levelet, két alkalommal pedig szóbeli üzenetet juttatott ki, illetve továbbított Sz. J.-nek. E tevékenységének ellenszolgáltatásaként az első levél átadásakor 5000 forintot, a második levél átadásakor 3000 forintot, majd ezt követően a két szóbeli üzenet kijuttatása alkalmával 1000-1000 forintot kapott Sz. J.-től.
1992. augusztus 10-én a megyei rendőr-főkapitányság fogdájába került előzetes letartóztatásba B. J. Erről tudomást szerzett G. Cs., és mivel egy korábbi bűnügyben bűntársak voltak, átkiabálással kapcsolatot létesített B. J.-vel. G. Cs. a vádlottal levelet küldött B. J.-nek, akivel a levélben közölte, hogy a közvetítő szerepét betöltő fogdaőr az ő embere, és rajta keresztül sok mindent el tud intézni. Ezt követően az őrizetesek között a vádlott szolgálati idejében a személyes közreműködésével rendszeres levélváltás kezdődött. Ennek során a vádlott a fogdaőri szolgálatai alkalmával legkevesebb 10 esetben továbbított a két fogva tartott személy között levelet, illetve válaszlevelet. Néhány nappal az első levélváltás megtörténtét követően, 1992 augusztusának közepén a vádlott G. Cs. fogvatartott kérésére lehetővé tette, hogy a fogda fürdőjében találkozhasson B. J. őrizetessel. Az első találkozót követően a vádlott a soron következő fogdaőri szolgálatai alkalmával még legalább 4 esetben biztosította az őrizetesek részére, hogy a fogda fürdőjében egymással találkozhassanak és beszélgethessenek. Az egyik találkozás során B. J. a társának megmutatta, hogy az edzőcipőjében 100 000 forint készpénzt tart magánál engedély nélkül.
1992. augusztus hónap második felében, közelebbről meg nem határozható időben, B. J. őrizetes a szolgálatban levő vádlottnak 5000 forintot adott át, és arra kérte, hogy a bűntársának, G. Cs. őrizetesnek az átadott pénzen vásároljon 2 dl konyakot, és azt juttassa be neki a fogdába. A vádlott a következő szolgálatának ellátása során 2 dl konyakot vásárolt, majd azt a fogdába bevitte és G. Cs.-nek átadta. A vádlott 1992. augusztus hónap második felében és szeptember hónap elején levelet vett át a fogdaőri szolgálatai során B. J. őrizetestől, aki őt arra kérte, hogy azokat az élettársához juttassa el. A vádlott a kérésének eleget tett, a leveleket a címzetthez eljuttatta, mely szolgálataiért 15 000 forintot kapott.
A vádlott B. J. őrizetestől 1992 augusztusának végén, illetve szeptember elején 500 forintot kapott abból a célból, hogy a soron következő szolgálatai valamelyikén B. J. zárkatársának, S. Z. őrizetesnek valamilyen kábító hatású anyagot megpróbál bejuttatni. A vádlott a kérésnek nem tudott eleget tenni.
1992. augusztus végén a vádlott B. J. kérésére lehetővé tette, hogy a fogda fürdőjében Sz. Gy. őrizetes a bűntársával találkozhasson. A vádlott ugyancsak B. J. kérésére lehetővé tette, hogy B. J. zárkatársa, S. Z. őrizetes a fogda fürdőjében találkozhasson bűntársával, K. A. őrizetessel. 1992 augusztusában illetőleg szeptemberében B. J. kérésére a fogdaőri szolgálatai során összesen egy-egy levelet juttatott ki a fogdáról S. Z. őrizetestől, amelyeket az őrizetes barátnőjének adott át.
A vádlott ugyancsak a fentiekben jelzett időszakban az előzetes letartóztatásban levő és a fogdán elhelyezett K. S. őrizetestől két alkalommal levelet továbbított B. J. őrizetesnek, akitől ugyancsak két esetben válaszlevelet is vitt. 1992 nyarán a vádlott fogdaőri szolgálatának ellátásakor az előzetes letartóztatásban levő O. I. őrizetestől 2 db levelet juttatott el az ugyancsak letartóztatásban levő L. J. őrizetesnek, akitől egy alkalommal válaszlevelet is továbbított. G. Cs. őrizetes kérésére 1992. augusztus hónap második felében, illetőleg annak végén lehetővé tette, hogy a fogdaépület tetőterében kialakított sétálóban találkozhasson B. J. őrizetessel és annak zárkatársával, S. Z.-vel.
A sétálóban történő találkozások és beszélgetések egyikén G. Cs. és B. J. felvetették, hogy a vádlott segítségével meg kellene kísérelni a szökést. E szándékukat közölték a vádlottal, aki ettől először elzárkózott, majd ezt követően a soron következő szolgálat alkalmával, a következő sétálóbeli találkozás során hajlandónak mutatkozott a segítségnyújtásra.
1992. szeptember 7-én fogdaőri szolgálatának ellátása során a kora reggeli órákban G. Cs., B. J. és S. Z. őrizeteseket a tetőtéri sétálóba vitte, majd onnan közösen átmentek az épület padlásterébe, melynek ajtaját a vádlott a nála levő kulccsal nyitotta ki. A padlástérbe a vádlott és az említett őrizetesek bementek, ott körülnéztek, a vádlott az őrizeteseknek megmutatta a padlásteret, majd közölte velük azt is, hogy a padlástér másik oldalán levő ajtó a vészkijárat, melynek kulcsát megkísérli megszerezni, ily módon azon keresztül megpróbálhatják a fogdából való szökést. A vádlott az őrizetesekkel közölte azt is, hogy ha nem tud szerezni kulcsot, úgy a padlástérbe kötelet fog bejuttatni, és annak felhasználásával leereszkedhetnek a parkolóba, és ily módon megszökhetnek. A vádlott és a három őrizetes néhány percet tartózkodtak a padlástérben, majd ezt követően visszatértek a sétálóba, ahonnan őket a vádlott visszakísérte a zárkájukba.
Ezt követően B. J. őrizetestől 75 000 forintot kapott. A pénz átadását követően B. J. őrizetes a vádlottal közölte, hogy a későbbiek során további jelentős összeget fog a részére átadni, amennyiben a szökésének elősegítésében közreműködik. A vádlott a pénzt a lakására vitte, majd azon az eljárás során lefoglalt személygépkocsit vásárolta. G. Cs. 1992. szeptember 11-i szabadlábra helyezését követően 1992. szeptember 15-én találkozott a vádlottal. Őt megkérte arra, hogy a volt zárkatársának, az ugyancsak előzetes letartóztatásban levő V. J.-nek csomagban banánt vigyen. G. Cs. a banánba a csomag átadását megelőzően 2 db tűreszelőt rejtett el, melyről azonban a vádlottnak nem volt tudomása. A vádlott a banánt még aznapi fogdaőri szolgálata során a fogdába vitte, és a szolgálatban levő kollegáit a banánból megkínálta. A banánból H. S. rendőr őrmester is kapott egyet, észlelte azonban, hogy azokban tűreszelők vannak elrejtve, melyet a vádlottnak szóvá tett. Ugyanakkor a dolgot tréfának vélte, ezért a banánt és a tűreszelőket a vádlottnak visszaadta. A vádlott a csomagot felvitte a zárkaszintre, ahol a címzettel közölte, hogy miattuk majdnem lebukott, mivel a reszelőt véletlenül megtalálták.
A vádlott az 1992. szeptemberi egyik szolgálatának ellátása során V. J. őrizetes kérésére a zárka ablakán levő biztonsági zárat kulccsal kinyitotta. Ezt követően lehetővé tette, hogy az ablak zárját az őrizetes szétszerelje, és azon olyan változtatást hajtson végre, melynek következtében az őrizetes az ablakot az őrszemélyzettől függetlenül önállóan ki tudta nyitni.
V. J. őrizetes az ablak zárszerkezetén történt változtatás felhasználásával a későbbiek során az ablakot kinyitotta, és egy ismeretlen körülmények között hozzá bekerült fűrészlappal megkezdte a külső rácsok elfűrészelését. Az őrizetes cselekményét azonban az időközben tartott fogdaellenőrzés során felfedezték.
A vádlott 1992. szeptember 23-án vagy 24-én a fogdaőri szolgálat során B. J. őrizetes kérésére lehetővé tette, hogy a nevezett az időközben fogdára előzetes letartóztatásba került S. G. őrizetessel a fogda fürdőhelyiségében találkozhasson.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a vádlott és védője által felmentésért, a téves jogi minősítés miatt és enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján bírálta felül, és azt akként változtatta meg, hogy a vádlott cselekményeit 2 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének, 1 rb. szolgálatban kötelességszegés bűntettének, és 45 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette.
A börtönbüntetést 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást pedig 3 évre enyhítette, a 20 000 forint pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 1000 forintonként 1 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni; a személygépkocsi elkobzását mellőzte, és kötelezte a vádlottat 100 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást megalapozottnak találta és a felülbírálat alapjául elfogadta. Megállapította, hogy az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének megállapítása, a vádlott cselekményeinek jogi minősítése azonban részben téves.
A katonai tanács az első fokú ítélet jogi indokolásából és a jogszabályi helyek felhívásából megállapíthatóan a vádlott cselekményét 2 rb. a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének b) pontja, valamint a (3) bekezdés 2. tételének 2. fordulata szerint minősülő folytatólagosan, hivatalos személy által fontosabb ügyben, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette. A katonai tanácsnak ez az álláspontja nem helytálló. Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint a fogdaőrként szolgálatot teljesítő rendőr nem tekinthető fontosabb ügyben intézkedő hivatalos személynek, ellentétben pl. a büntetőügyben nyomozói tevékenységet kifejtő rendőrrel. A fogdaőr tevékenysége az őrzési feladatok ellátására terjed ki, amely nem emelkedik az átlagos jelentőségű ügyek fölé. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményeit 2 rb. a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdésének I. tétele szerint minősülő, folytatólagosan hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette.
Ugyancsak tévedett a katonai tanács, amikor a vádlott további cselekményeit 46 rb., a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősítette. A Btk. 348. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő magatartást egyebek mellett ugyanis az követi el, aki a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést súlyosan megszegi, s a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szolgálatra hátrány veszélyének a vádlott kötelességszegései közül csupán az a magatartás értékelhető, hogy az őrizetére bízott, előzetes letartóztatásban levő személyek szökésének az előkészítéséhez segítséget nyújtott. Ebben az esetben a kötelességszegés jelentős hátrány veszélyével járt, minthogy megteremtette a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottnak az ítéleti tényállásban foglalt ezt a cselekményét 1 rb., a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdése szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősítette.
A tényállásban írt további kötelességszegései nem jártak hasonló eredménnyel, így ezek a cselekményei 45 rb., a
Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét valósítják meg.
A fő- és mellékbüntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A katonai tanács lényegében helyesen állapította meg a büntetés kiszabására kiható körülményeket. Tévedett azonban, amikor a vádlott által megvalósított cselekményekkel a 4 év 6 hónapi börtönbüntetést látta arányban állónak. A vádlott cselekményeit az 1 rb., szolgálatban kötelességszegés bűntettének kivételével a Legfelsőbb Bíróság enyhébben minősítette. A korrupciós bűncselekményt 1 évtől 5 évig, a katonai vétséget pedig 1 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni a törvény. A lényegesen enyhébb jogi minősítésre és a katonai tanács által helyesen felsorolt enyhítő és súlyosító körülményekre figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetést 2 év 6 hónapi tartamra enyhítette. Álláspontja szerint ez a büntetés áll arányban a vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával, ez szolgálja kellően egyéni megnevelését és az általános megelőzést is. A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a közügyektől eltiltást a szabadságvesztéssel arányosan 3 évre mérsékelte.
Helytelennek bizonyult a katonai tanács ítéletének az a rendelkezése is, amellyel az eljárás során zár alá vett és a vádlott által az előzetesen letartóztatott személytől bűncselekmény elkövetése útján megszerzett pénzösszegből vásárolt személygépkocsit a Btk. 77. §-ára figyelemmel elkobozta. A Btk. 258. §-ának (1) bekezdése szerint el kell kobozni azt a dolgot, amely a Btk. 250-256. §-ok eseteiben az adott vagyoni előny tárgya; a (2) bekezdés szerint, pedig ha a vagyoni előnynek nem dolog a tárgya, az elkövetőt az előny értékének megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. A törvény szerint tehát az elkobzás tárgya az a dolog vagy az azt pótló érték, ami a vagyoni előny tárgya volt. Ugyanakkor nem kobozható el a kapott előny helyébe lépett dolog még akkor sem, ha az előnyt, a pénzt a passzív vesztegető kifejezetten azért kapta vagy kérte, hogy a kérdéses tárgyat megvásárolja rajta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott tulajdonában levő személygépkocsi elkobzását mellőzte, de ugyanakkor a Btk. 258. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte őt 100 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, melynek biztosítására a Be. 102. §-ának (5) bekezdése alapján a fenti személygépkocsit visszatartotta. (Legf. Bír. Bf. V. 2436/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás