BK BH 1994/526
BK BH 1994/526
1994.10.01.
I. A csalás megvalósul akkor is, ha az elkövető a tévedésbe ejtéssel (tartással) megszerzett összeget más – korábban megkárosítottak kártalanítására – használja fel [Btk. 318. §˙(1) bek.].
II. Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a terheltet felmenti, vagy a vele szemben indított büntetőeljárást megszünteti, a törvénysértő ítéletnek a polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezését is hatályon kívül helyezi; ha a felülvizsgálati indítvány kizárólag a büntetőbíróságoknak az adhéziós eljárásban hozott és a kártérítésre vonatkozó rendelkezése ellen irányul: a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a Pp. XIV. fejezetében foglaltak szerint jár el [Be. 55. § (2) bek., 56. §, 284. § (1) bek., 291. § (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során hozott III. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt érdemben elbírálta, és a városi bíróság valamint a megyei bíróság 1984. szeptember 25-én jogerőre emelkedett ítéleteit hatályában fenntartotta.
A városi bíróság és a megyei bíróság a III. r. terheltet 3 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen, társtettesként elkövetett csalás; nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, társtettesként elkövetett csalás bűntette és jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt - halmazati büntetésül - 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte, hogy az I. r. terhelttel egyetemlegesen a magánfelek részére kártérítést, ezek után a kamatokat, továbbá az állam javára az illetéket fizessék meg.
A III. r. terheltet érintően megállapított tényállás lényege a következő.
A III. r. terhelt 1983. február 23-án szerzett tudomást arról, hogy a felesége a házasságkötés előtt csalási cselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztést töltött, s a korábbi ügyből kifolyólag különböző sértetteknek nagyobb összegekkel tartozik. Ekkor közösen úgy döntöttek, hogy a tulajdonukban levő, OTP-hitellel terhelt - lakásukat többször is eladják, és az ekként megszerzett előlegekből fizetik ki a korábbi sértettek követeléseit. Ennek megfelelően 1983. március elején lakásukat újsághirdetés útján eladásra kínálták. Ezután a lakást közösen - előszerződést vagy adásvételi szerződést kötve - 1983. március 15-én dr. M. L.-nek; 1983. március 22-én L. M.-nek; 1983. március 29-én L. G.-nek; 1983. április 16-án pedig T. J. nek eladták.
A III. r. terhelt 1983. május elején megegyezett N. Gy. sértettel is, hogy lakásukat részére eladják, és arra a sértett 150 000 forint előleget fizet. N. Gy. sértett ténylegesen 250 000 forint vételárelőleget gyűjtött össze, és kívánt átadni, ebben azonban a büntetőeljárás megindítása meggátolta. Viszont dr. M. L. és L. M. sértettektől egyaránt 240 000-240 000 forint; L. G. sértettől 200 000 forint; T. J. sértettől pedig 100 000 forint vételárelőleget a vádlottak eredményesen "kicsaltak" és felvettek. Az említett sértettek kára nem térült meg.
A terheltek az adásvételi előszerződéseket és szerződéseket valós eladási szándék nélkül, jogtalan haszonszerzés végett kötötték meg. Az I. r. terhelt a csalássorozattal a különböző sértetteknek összesen 4 400 500 forint kárt okozott. Az I. r. terhelt a csalássorozattal szerzett pénzből bútorokat, ékszereket, ruhákat, szőlőterületet, utóbb erre faházat vásárolt. Ezen túlmenően a pénz egy részét az I. r. terhelt és családja, a II. r. terhelt és annak házastársával együtt "felélte". A pénz nagyobb részét az I. r. terhelt a korábbi bűncselekményeivel okozott kár megtérítésére fordította, a cselekményeket ún. "görgetéses" módszerrel követte el. Többször előfordult az is, hogy a pénz visszafizetése mellett kamatot is fizetett.
Az összes kárból meg nem térült összeg 1 830 500 forint. A jogerős határozatok ellen a III. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a tényállásnak a polgári jogi igényeket megalapozó megállapításait és a kártérítésre kötelezéseit az ítéletek megalapozatlan voltára hivatkozással sérelmezte. Ugyanakkor utalt arra is, hogy egy cselekmény kivételével bűnösségének megállapítását és így a büntetés kiszabását az adott tényállás mellett is törvénysértőnek tartja, figyelemmel a BH 1974/3/106. szám alatt közzétett eseti határozatban kifejtett jogi álláspontra. A felülvizsgálati indítványának kiegészítésére felhívást követően az indítványát a bűnösségének egy - 11 000 forintra megvalósított - csalási cselekmény kivételével, anyagi jogszabálysértés miatt, a további cselekmények tekintetében bűncselekmény hiányában felmentés, ekként a büntetésnek a törvényi büntetési tétel sérelmével történt kiszabása és mindezzel összefüggésben a polgári jogi igények törvénysértő megítélése miatt és az őt egyetemlegesen történő kártérítésre kötelezés mellőzése végett tartotta fenn. A nyilvános ülésen - nem vitatva, hogy felülvizsgálati indítvánnyal az ítéletek megalapozottsága nem támadható - utalt arra is, hogy álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást az ő tekintetében - különösen cselekményének motívumát illetően - kellően nem derítették fel. Arra vonatkozóan, hogy 4 rb. cselekményre nézve a bűnösségét anyagi jogszabálysértéssel állapították meg, a következőkre hivatkozott:
A feleségének - az I. r. terheltnek -, a korábbi csalássorozatáról csak 1983. február 28-án szerzett tudomást, és abban a tudatban volt, hogy felesége tartozása csupán 300 000 forintot tesz ki. Ezt követően közös lakásukat több vevőnek azért adták el, hogy az így közösen szerzett összegekből a felesége által korábban megkárosított sértetteket kielégítsék. A lakásuk eladásával kapcsolatban négy sértettől befolyt összesen 780 000 forint vételár előleget - 11 000 forint hiányában - az előzőek szerinti sértettek kártalanítására fordították. Álláspontja szerint a csalás bűncselekményének törvényi tényállási elemei nem állottak fenn hiánytalanul olyan esetben, amikor az újabb sértettektől megszerzett összegeket a korábbi csalási cselekmények sértettjeinek a kártérítésére fordították. Ilyen esetben ugyanis a tényállási elemként jelentkező jogtalan haszonszerzési célzat nem állapítható meg.
A legfőbb ügyész észrevétele szerint a felülvizsgálati indítvány alaptalan, ezért a jogerős határozatok hatályban tartását indítványozta. Ezen túlmenően kifejtette azt az álláspontját is, hogy a büntetőbíróságok kártérítésére vonatkozó rendelkezései a Be.-nek a felülvizsgálatra vonatkozó szabályai helyes értelmezése szerint nem támadhatók.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
I. A Btk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A bírói gyakorlat szerint jogtalan haszonszerzés végett követi el a cselekményét az is, aki a sértettől kicsalt pénzt más - korábban akár az általa, akár mások által megkárosított - sértettek kártalanítására, vagyis a korábbi bűncselekményekkel kapcsolatosan jelentkező kártérítési kötelezettség csökkentésére kívánja fordítani vagy ténylegesen arra fordítja. Ekként a terheltnek az a hivatkozása, hogy az általa megkárosított sértettektől származó pénzt más - az I. r., illetve az I. és II. r. terheltek által megkárosított - sértetteknek fizették ki, semmiben nem érinti azt, hogy a csalás bűntettének valamennyi tényállási eleme - így a jogtalan haszonszerzés célzat is - maradéktalanul megvalósult.
Ezen túlmenően a felülvizsgálati indítvány lényegében 1 rb. - 11000 forint kárt okozó - folytatólagosan elkövetett csalás cselekmény megállapítását célozza; a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint azonban folytatólagosan elkövetett bűncselekmény akkor állapítható meg, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes akaratelhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. A terhelt négy személyt károsított meg, illetve egy ötödik személy megkárosítását megkísérelte, vagyis a csalási cselekményeit öt sértett sérelmére követte el, a cselekmény helyesen 5 rb. - ebből egy esetben kísérletként megvalósított - csalásként minősül.
A felülvizsgálati indítvány tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős határozatokat meghozó bíróságok a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felülvizsgálati okot - vagyis a terhelt büntetőjogi felelősségét illetően - a büntető anyagi jog szabályainak megsértését megvalósítva jártak el. Miután anyagi felülvizsgálati ok nem állt fenn, önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálata is kizárt [Be. 284. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 291. §-a (7) bekezdésének megfelelően a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
A fentiekből következően a III. r. terhelttel szemben megállapított kártérítésre kötelezések sem voltak vizsgálhatók.
II. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azonban azzal a legfőbb ügyészi állásponttal, amely szerint a bíróságok büntetőügyekben hozott határozatainak kártérítésre vonatkozó rendelkezései tekintetében felülvizsgálatnak nincs helye.
A bűncselekményekkel okozott károkkal kapcsolatos adhéziós eljárást illetően a Be. 55. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett; az 56. § szerint pedig amennyiben a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás feladatával és jellegével nem ellentétesek.
Erre a szabályozásra, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvénynek (Pp.) az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított és a felülvizsgálatról szóló rendelkezéseire (Pp. XIV. fejezete) figyelemmel nem lehet kétséges, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a Be. XII. fejezetében foglalt eljárás során a terheltet az alaposnak talált felülvizsgálati indítvány alapján felmenti vagy a vele szemben indított eljárást megszünteti: a törvénysértő ítélet hatályon kívül helyezése folytán az adhéziós eljárás keretében a polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezéseit is megsemmisíti.
Ezen túlmenően rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a felülvizsgálati indítványban kizárólag a büntetőbíróságok által az adhéziós eljárásban megállapított, a kártérítésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul - minthogy erre nézve a Be.-nek a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései (Be. XII. fejezete) különös szabályozást nem tartalmaznak - a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során a Pp. XIV. fejezetében írtak szerint jár el. (Legf. Bír. Bfv. V. 2447/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás