PK BH 1994/532
PK BH 1994/532
1994.10.01.
A túlépítés jogkövetkezményeinek alkalmazásával összefüggő jogvitában a jó- és rosszhiszeműség vizsgálata (Ptk. 109-111. §).
A v.-i, Cs. u. 4. szám alatti ingatlan, amelyen egy hatlakásos társasház épült, a felperesek társasházi tulajdona. Ezzel szomszédos a Cs. u. 2. szám alatti ingatlan, amelyen az alperesek hatlakásos sorháza van. Nem vitatott peradat - a kirendelt igazságügyi földmérő szakértő véleménye alapján -, hogy a felperesek által kialakított bejáró út, amely bitumenezett és szegélyezett, átnyúlik az alperesek tulajdonában levő ingatlanra. A bejáró úttal 84 m2-t foglalnak el, és további 27 m2-t is birtokukban tartanak az alperesi oldalkertből. Nem tették vitássá később a felek azt sem, hogy az útnak az említett módon történő kialakítása folytán keletkezett perbeli jogvitájuk a Polgári Törvénykönyvnek a túlépítésre vonatkozó szabályai alkalmazásával rendezhetők (Ptk. 109-111. §).
A felperesek az eredeti kereseti kérelmükben azt állították, hogy az alperesek a perbeli útjukat használják, rongálják és ezzel birtokháborítást követnek el. Kérték ezért az alperesek eltiltását az út használatától.
Az alperesek az érdemi ellenkérelmüket és a viszontkeresetüket is arra alapították, hogy a felperesek a perbeli utat rosszhiszeműen alakították ki az alperesi ingatlan terhére, ezért elsődlegesen azt kérték, hogy a bíróság kötelezze a felpereseket arra: helyezzék át az utat a saját ingatlanukra, és az elfoglalt területrészt adják az alperesek birtokába. A városi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, egyúttal arra kötelezte őket egyetemlegesen, hogy az általuk létesített bitumenezett útnak az alperesi ingatlanra eső részét - az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 nap alatt - bontsák el a saját költségükön, és ezáltal az alperesi ingatlanból elfoglalt részt bocsássák az alperesek kizárólagos birtokába. Az elsőfokú bíróság a döntését arra alapította, hogy a felperesek rosszhiszemű túlépítők voltak, mert a végleges jellegű bitumenes út kialakításakor már tudtak arról: az részben az alperesi ingatlan területét is elfoglalja. Az elsőfokú bíróság a helyszíni szemlén tapasztaltak és a rendelkezésére álló szakértői vélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek az úttal elfoglalt földrészletért és ezzel az ingatlanukban okozott értékcsökkenésért 1 080 000 forint kártérítést követelhetnének a felperesektől, amire tekintettel indokoltabb az út áthelyezésének elrendelése, mivel az a felpereseknek lényegesen kisebb költséget okoz.
Megítélése szerint mód van arra, hogy a felperesek a bejárati utat a saját ingatlanukon alakítsák ki, és ilyen módon biztosítsák az alperesek által elfoglalt területrész birtokbaadását.
A III-XI. rendű felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Kötelezte a III-XIII. rendű felpereseket, hogy 30 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a III-IV. rendű alpereseknek 50 000 forintot, a IX. és X. rendű alpereseknek 75 000 forintot, a XI. rendű alperesnek 100 000 forintot, a VII-VIII. rendű alpereseknek 150 000 forintot. Az I-XI. rendű alpereseknek az 1990-1992. évekre járó lejárt használati díj címén 21 000 forintot, míg a jövőre nézve évente 7000 forint összegű, minden év július 1. napjával esedékes használati díjat ítélt meg a felperesek terhére. Kötelezte a III-XI. rendű felpereseket, hogy a X-XI. rendű felperesek közreműködésével, 30 napon belül adják birtokba az I-XI. rendű alpereseknek V. L. szakértő véleményéhez csatolt és I. I. földmérő szakértő által készített vázrajzban feltüntetett 27 m2 területet. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét és az alperesek viszontkeresetét elutasító ítéletet helybenhagyta.
Az ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperesek a korábban egységes perbeli ingatlanok 1/2 illetőségének nem tulajdonosai, hanem használói voltak. A használat az ingatlan 1/2 illetőségének megfelelő területre terjedt ki. A birtokbaadást a Képszer intézte, amely az építkezés és a használat során tudomást szerzett arról, hogy a felperesek több területet használtak. Az ma már nem állapítható meg, hogy a felperesek a birtokbaadáskor, illetve a birtokbavételkor rosszhiszeműen jártak volna el. Erre utal az a körülmény, hogy az állam mint tulajdonos, vagy a Képszer Bt. mint bonyolító a többletterület birtokbaadására a felpereseket nem hívták fel, ellenük eljárást nem kezdeményeztek. Tárgyalások folytak arról is, hogy az ingatlan majdani megosztása a tényleges helyzetnek megfelelően történik, ezzel kapcsolatosan vázrajzok is készültek. Mérlegelési körbe vonta a másodfokú bíróság azt a tényt is, hogy a perbeli ingatlanok kialakítását eredményező műszaki megosztásra az 1988. november 10-én meghozott határozattal került sor, abban az időben, amikorra a felperesek a jelenlegi állapotban megfelelő utat már véglegesen kialakították. Minthogy a felperesek rosszhiszemű túlépítése az előzőekben kifejtettekre tekintettel nem állapítható meg, a másodfokú bíróság a felpereseket kötelezte az alperesi ingatlanban okozott értékcsökkenés megfizetésére, a határozat rendelkező részében foglalt összegben. Egyidejűleg rendelkezett az elfoglalt földrészletért járó használati díj megállapításáról és megfizetéséről. A használati díj mértékét a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján határozta meg.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az I-III., VII., VIII., IX., X., XI. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A kérelmüket arra alapították, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően nem a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében előírtak szerint jártak el, amikor a tényállást nem a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg. A bizonyítékokat nem a maguk összességében mérlegelte. Az ítélete indokolásában nem utalt azokra az okokra, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Különösen törvénysértő, hogy nem indokolta kellő részletességgel: miért mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt tényállás megállapításában azokat a bizonyított tényeket, amelyekre az elsőfokú bíróság ítéletét alapította. A határozott felülvizsgálati kérelmük az volt: a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével állapítsa meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesek túlépítése rosszhiszemű volt. A Képszer, mint a szomszédos ingatlan tulajdonosának képviselője a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, mert még nem volt megépített útja sem a saját, sem az alperesek telekrészén. A Ptk. 110. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával kötelezze a bíróság a felperest a bejárati út alperesi területre eső részének elbontására, a bontási anyag elszállítására. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az elsődleges kérelmüket megalapozatlanság miatt elutasítaná, kötelezze a felpereseket arra, hogy az alperesi terület használatáért - évente - a bejárati úttal elfoglalt telekrész területe mindenkori tulajdoni értékének 20%-ával megegyező díjat fizessenek meg az alpereseknek, visszamenőleg is.
A felülvizsgálati eljárásban a III-XI. rendű felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel éltek. A kérelmüket arra alapították, hogy miután az alperesek ugyanúgy használják az utat, mint a felperesek, az út tekintetében közös használat valósult meg, ezért megalapozatlan a használati díj fizetésére kötelező ítéleti rendelkezés. Ebből következően kérték, a jogerős ítélet erre vonatkozó rendelkezésének a hatályon kívül helyezése mellett, az eddig lejárt használati díj, valamint a jövőben esedékes évi 7000 forint használati díj megfizetésére való kötelezésük mellőzését. A felülvizsgálati kérelmek alapján megállapítható: nem tárgya a jelen felülvizsgálati eljárásnak a jogerős ítéletnek az a - felperesek elismerésén is alapuló - rendelkezése, amely szerint az alperesi ingatlanból birtokolt 27 m2-es területrészt kötelesek az alperesek birtokába adni. A felek egyike sem támadta az értékcsökkenés címén megítélt marasztalási összeg mértékét.
A jogerős ítéletet támadó felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmek az alábbi indokból nem alaposak. Az alperesek a felülvizsgálati kérelmük megalapozása érdekében arra hivatkoztak, hogy a bíróság mellőzte K. J. és B. Gy. tanúvallomását. A nevezett tanúk vallomása nem erősíti meg az alpereseknek azt az állítását, amely szerint a felperesek rosszhiszeműen alakították ki a perbeli utat; de azt sem, hogy a Képszer Bt. képviselője a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a felpereseknek még módja lett volna az eredeti állapot helyreállítására. A bizonyítékoknak a maguk összességében való értékelése szempontjából nem érdektelen éppen K. J.-nek a tanúvallomása, aki a Képszer Bt. érdekében eljárva, maga is megerősítette azt a tényt, hogy bár észlelték a felperesek által kialakított és a jelenlegivel azonos helyen levő út létét, annak használatát nem kifogásolták. Ez a körülmény önmagában is megalapozza azt a tényt, hogy a felperesek a perbeli bejáró utat eredetileg nem rosszhiszeműen alakították ki, vették használatba. Az a körülmény, hogy utóbb ezt a murvával kialakított utat bitumennel erősítették meg, és így biztosították az állandóságát, csak akkor minősülne rosszhiszemű eljárásnak, ha a perben minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert volna az: ennek elvégzését a Képszer Bt., illetőleg a képviselője kellő időben kifogásolta. Nem érdektelen az alpereseknek a 31. sorszámú beadványában tett előadása, amely szerint a Képszer Bt. azért nem tiltakozhatott oly időben, amikor a túlépítőnek nem okozott volna semmi károsodást az út áthelyezése, mert egyezségre való ráutaló magatartással a felperesek megtévesztették. A felpereseknek az a törekvése, hogy a kialakított út a jövőben is a rendelkezésükre álljon, nem tekinthető olyan megtévesztő magatartásnak, amely az alperesi ingatlan mindenkori birtokosai érdekében eljáró Képszer Bt. eljárását hátrányosan befolyásolhatta volna.
Ugyancsak alaptalan az alperesek érvelése a használati díj mértékét illetően. A másodfokú bíróság kellő és meggyőző indokát adta annak, hogy miért csak évi 7000 forint összegben állapítja meg az elfoglalt földrészlet használati díját. Az igazságügyi szakértőnek az a tapasztalati véleménye, hogy a használati díj mértéke a tulajdonjog értékének 1/5-e, nyilvánvalóan akkor lehet irányadó, ha egy teljes ingatlan, illetőleg önálló gazdasági egységet képező ingatlanrész használata kapcsán kell e tárgyban dönteni. Az úttal elfoglalt földrészlet használati értéke, az eredeti rendeltetését is szem előtt tartva, nyilván nem tesz indokolttá olyan mértékű használati díj megállapítását, amelyre az alperesek igényt tartanak.
Nem alapos a III-XI. rendű felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme indokaként felhozott az az állítás, hogy a felperesek nem kötelezhetők használati díj fizetésére, mert az utat az alperesek is használják. A másodfokú bíróság a döntése meghozatalakor az alpereseknek arra a perben tett nyilatkozatára volt tekintettel, amely szerint az út használatára, bármi módon történő igénybevételére az alperesek nem tartanak igényt. Erre az ítéleti ténymegállapításra alapítottan a használatidíj-fizetési kötelezettség jogszerűen nem mellőzhető, ennek megállapított mértékét pedig a felperesek nem tették vitássá, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem teljesíthető.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezéseit a hatályában fenntartotta. Tekintettel arra, hogy a felek egyikének kérelme sem vezetett eredményre, a Pp. 275/B. §-a szerint irányadó 81. §-ának (1) bekezdése alapján határozott úgy a Legfelsőbb Bíróság - figyelemmel az előlegezett költségek összegére is - hogy a felek mindegyike a saját felülvizsgálati eljárási költségét köteles viselni. (Legf. Bír. Pfv. 1 21. 345/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás