PK BH 1994/534
PK BH 1994/534
1994.10.01.
Közös tulajdon megszüntetése során az ingatlan beköltözhető forgalmi értékének megállapításánál nincsen ügydöntő jelentősége a tulajdonostárs elköltözése indokának [Ptk. 147. §, 148. §, PK 10. sz.].
A perbeli lakóház és udvar megjelölésű ingatlan a peres felek osztatlan közös tulajdona, egymás között egyenlő arányban. A felek, akik házastársak voltak, ebben a közös tulajdonú ingatlanban volt lakásuk használatát bírósági egyezséggel rendezték a házasság felbontása kapcsán. Ennek alapján a felperes kizárólagos használatába egy nagy szoba, míg az alperes kizárólagos használatába egy nagy szoba és egy félszoba került, a lakás többi helyisége közös használatban maradt.
A városi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét is. Mindkét fél keresete - egyebek mellett - eredetileg arra irányult: a bíróság a közös tulajdonban levő ingatlanon fennálló tulajdonközösséget úgy szüntesse meg, hogy a felperes tulajdoni illetőségét adja az alperes tulajdonába.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, majd a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság - megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét - a tulajdonközösséget akként szüntette meg, hogy a felperes 1/2 tulajdoni illetőségét 220 000 forint megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta. Feljogosította az alperest, hogy a megváltási árba 37 200 forintot számítson be elmaradt tartásdíj címén. Így az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 182 800 forintot 30 napon belül. A marasztalási összeg megfizetésének igazolása esetén jegyezhető be a felperes tulajdonszerzése az ingatlan-nyilvántartásba közös tulajdon megszüntetése jogcímén. A másodfokú bíróság szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az idő alkalmatlanságára alapítottan hozott elutasító döntést. A perben rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis az állapítható meg, hogy az alperes a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jogát nem gyakorolta visszaélésszerűen, ezzel nem sértette a felperes méltányos érdekeit. A megváltási árat a megyei bíróság az aggálytalannak tekintett szakértői véleményben meghatározott 440 000 forintos forgalmi érték alapulvételével határozta meg. Ennek megfelelően az ingatlan beköltözhető forgalmi értékére figyelemmel, a felperes tulajdoni illetőségének ellenértéke: 220 000 forint. Utalt a másodfokú bíróság az ítélete indokolásában arra is, hogy a felperes csatlakozó fellebbezése azért nem tekinthető alaposnak, mert a közös tulajdon megszüntetése során az ingatlanból történő elköltözése indokának nincs ügydöntő jelentősége. Tényként állapította meg, hogy a felperes nem lakik az ingatlanban, lakása szociális otthonban megoldott.
A jogerős másodfokú határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, eredetileg olyan tartalommal, hogy a bíróság a megváltási árat magasabb összegben állapítsa meg. Majd a pártfogó ügyvéd által előterjesztett felülvizsgálati kérelem szerint a felperes azt tartaná egyedüli "jogszerű megoldás"-nak, ha arról történne rendelkezés, hogy a közös tulajdonban levő ingatlanban a lakhatása megfelelően biztosítva legyen, a számára hátrányos az, ha el kell hagynia a lakását.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azt azonban a felülvizsgálati tárgyaláson visszavonta. A felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályban tartására irányult.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben nem jelölte meg egyértelműen azt a törvénysértést, amire alapítottan kéri a jogerős határozat hatályon kívül helyezését. A lakáshasználat biztosításával kapcsolatos kérelem érdemi elbírálását nem igényelt. A perben rendelkezésre álló adatok alapján - különös tekintettel a felperes keresetlevelében előadott arra a határozott tényállítására, miszerint ténylegesen nem lakik a perbeli ingatlanban - nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor tényként fogadta el azt, hogy a felperes elhelyezéséről nem kell gondoskodni, lakhatása megfelelően biztosított. Ez indokolta azt is, hogy a beköltözhető forgalmi ár alapulvételével állapítsa meg a bíróság tulajdoni illetősége ellenértékét. (Ptk. 147-148. §, Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalása).
A felülvizsgálati kérelemnek az a további érve, hogy a bíróság nem határozta meg megfelelően a felperesi tulajdoni illetőség ellenértékét, ugyancsak alaptalan. A bizonyítékok okszerű mérlegelésével, így K. B. igazságügyi szakértő véleményének elfogadásával, a másodfokú bíróság helyesen határozta meg, hogy az alperes beruházásaitól eltekintve a beköltözhető forgalmi értéke a teljes ingatlannak 440 000 forint. A felperes érdekét szolgálja az a döntés is, amely szerint nem adott helyt a másodfokú bíróság annak az alperesi kérelemnek, hogy a közös gyermekeknek a perbeli ingatlanban való lakhatására tekintettel a bíróság ne a beköltözhető forgalmi értéket vegye figyelembe a marasztalási összeg meghatározásánál.
Az előzőekben kiemeltekre tekintettel a felperes nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy jogszabálysértő lenne a másodfokú bíróság általa támadott ítéleti rendelkezése, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 720/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás