GK BH 1994/550
GK BH 1994/550
1994.10.01.
A kötbér kárátalány jellege mellett sem lehet a jogszabályban biztosított s ezért nem jogellenes elállás esetén, a jogszabály szerinti kártérítési igény helyett, szankcióként meghiúsulási kötbért érvényesíteni [Ptk. 395. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) MT r. 18—21. §, GK 16.].
A felperes keresetében 2 316 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes a "D" napilap kinyomtatására megkötött szerződést minden előzetes értesítés nélkül felmondta. Előadása szerint az alperessel 1991. január 1. és 1991. december 31. napja közötti időtartamra abban állapodtak meg, hogy a felperes által leadott anyagok alapján az alperes készíti el a napilapot. A felperes a szerződés szerint teljesített, az alperes azonban a szerződést egyoldalúan "felmondta". A kötbér alapjaként az elmaradt árbevétel 19 300 000 Ft összegét vette alapul.
Az alperes védekezésében először a felperesi követelés jogalapját nem vitatta, csupán az összegszerűséget kifogásolta, később azonban bejelentette, hogy a felperes kifogásolható magatartása miatt kényszerült a szerződéstől való elállásra. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy a felperes nem tudta teljesíteni az oldalszám növelésével kapcsolatos igényeket, továbbá az előállított lap rendszeresen minőségileg hibás volt. Azt is kifogásolta, hogy a felperes az együttműködés időszakában a konkurens üzletfelekkel együttműködött. Határidőt kért a bíróságtól arra, hogy a felperes szerződésszegésére vonatkozó bizonyítékait csatolhassa. Az összegszerűséget tekintve azt az álláspontját fejtette ki, hogy a kötbérigény megalapozottsága esetén is csak az ún. műveleti költség képezheti a kötbér alapját, amely számítása szerint 6 160 000 Ft volt.
A felperes az első fokú eljárás során számítást csatolt az elmaradt árbevétel kimutatására, ennek összegét 19 079 822 Ft-ban munkálta ki, amelynek alapján - a kötbér maximális mértékét figyelembe véve - 2 318 808 Ft kötbérösszegre emelte fel a keresetét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 2 289 578 Ft kötbért, és rendelkezett a perköltségek megfizetéséről, illetőleg viseléséről. Az ítélet indokolásában a bíróság hivatkozott a 7/1978. (II. I.) MT. rendelet* 18. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. Megállapította, hogy az alperes a per tárgyát képező szerződést nem teljesítette, a szerződés 1991. szeptember 22. napjától meghiúsult. Az alperes a kötbérfizetési kötelezettség alól abban az esetben mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a szerződés meghiúsulásában felróhatóság nem terheli. Erre vonatkozó bizonyítékok előterjesztésére a bíróság az alperest felszólította, ennek ellenére az alperes bizonyítékokat nem szolgáltatott. A bíróság a kötbér alapjaként a felek közötti szerződésben meghatározott ellenszolgáltatást vette alapul, szemben az alperes által megjelölt, ún. műveleti költségekkel. A felperes számítását elfogadva a bíróság 19 079 822 Ft kötbéralap után a 12%-os mértékű kötbér megfizetésére kötelezte az alperest.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be és az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletében
- az első fokú ítélet megváltoztatásával - a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint arra tekintettel, hogy a felek szállítási szerződést kötöttek, továbbá hogy a Ptk. 381. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, megállapítható, hogy a megrendelővel szemben ilyen esetben a szerződésszegéshez fűződő jogkövetkezmények - mint pl. kötbér - nem érvényesíthetők. A peres felek közötti vita elbírálása körében tehát az nyert megállapítást, hogy mivel a szerződéstől a megrendelő állt el, a szállítónak a megrendelővel szemben nem keletkezett meghiúsulási kötbérigénye. Erre tekintettel a bíróság a fellebbezési tárgyaláson felhívta a felperest, hogy keresetét pontosítsa. Ennek alapján a felperes közölte, hogy kereseti kérelmét kizárólag meghiúsulási kötbérként tartja fenn, kártérítést nem kíván érvényesíteni. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes meghiúsulási kötbér iránti keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő és kérte a jogerős ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet "helybenhagyását". Kifejtette, hogy álláspontja szerint a per tárgyát képező szerződés határozott idejű vállalkozási szerződés volt, amelynek meghiúsulása miatt a felperesnek kára keletkezett. Utalt a 7/1978. (II. 1.) MT. rendelet 18., 19., 20., 21., valamint 41. §-ában foglaltakra, amely rendelkezésekből következik, hogy a szerződés meghiúsulása esetén kötbér és kártérítési követelés is érvényesíthető. Hivatkozott még a Ptk. 246. §-ában foglaltakra is. Hangsúlyozta, hogy az alperes szerződésszegése miatt nem tényleges kárt, hanem kötbért, mint kárátalányt igényelt, és kifogásolta, hogy ezt az igényét a Legfelsőbb Bíróság elutasította annak megállapítása mellett, hogy az alperesnek kártérítési kötelezettsége áll fenn. Szerinte a jogosult az általa hivatkozott jogszabályok rendelkezései értelmében választhat a kötbér és felmerült kárának megtérítése között, illetőleg a kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti.
A felülvizsgálati kérelemre az alperes ellenkérelmet közölt és kérte a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítéletének hatályban tartását. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem követett el szerződésszegést, hanem éppen a felperes szerződésszegő magatartására hivatkozva állt el a szerződéstől. Utalt arra, hogy a felperes a fellebbezési eljárásban is kizárólag meghiúsulási kötbér jogcímére alapította kereseti követelését, amelyet szerinte helyesen utasított el a Legfelsőbb Bíróság.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás eredménye alapján megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a jogszabályoknak és a kialakult bírósági gyakorlat elveinek megfelelő határozatot hozott, amikor az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetét elutasította, ezért az ítélet helyes indokai alapján hatályában fenntartható volt, az indokolás azonban a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel kiegészítendő az alábbiakkal. A felek között létrejött szerződés a vállalkozási szerződés elemeit tartalmazza (Ptk. 389. §) - amelyre a felperes a felülvizsgálati kérelemben helyesen utalt -, ennek azonban a szerződéstől való elállás jogi megítélése szempontjából nincs jelentősége. A Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis a megrendelő a vállalkozási szerződéstől is bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ennek figyelembevételével folytatta le az eljárást a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság, figyelmeztetve a felperest a kártérítési igénye előterjesztésének lehetőségére, a felperes azonban kijelentette, hogy keresetét kizárólag meghiúsulási kötbér jogcímén tartja fenn.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon felperesi álláspontot nem találta helytállónak, hogy a kötbér - annak kárátalány jellegére tekintettel - kártérítés helyett követelhető. A kötbér ugyanis azon túlmenően, hogy kárátalányként is szerepel, a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körében tartozik és kizárólag szerződésszegés esetén követelhető. A jogszabályban biztosított elállási jogosultság esetén pedig a szerződésszegő jelleg kizárt.
Annak a kérdésnek, hogy az alperes jogszerűen állt-e el a szerződéstől, a felperes szerződésszegésére hivatkozással, abból a szempontból lenne jelentősége, hogy az alperes a szerződésszegés miatt követelhetne-e kötbért, vagy kártérítést, illetőleg hogy a felperes követelhetne-e kártérítést az alperestől. A jelen perben azonban a felperes az alperestől meghiúsulási kötbért követelt. Ennek az igénynek az elbírálása körében viszont abból kell kiindulni, hogy a megrendelő elállása esetén vele szemben a törvényben az általános elállás esetére meghatározott kártérítésen kívül egyéb igény nem érvényesíthető.
A Legfelsőbb Bíróság GK 16. számú állásfoglalása szerint, ha a megrendelő a szerződéstől eláll, a másik félhez intézett nyilatkozatában az elállás okát, illetve jogcímét is közölnie kell. Ennek hiányában, vagy ha az eset körülményeiből az elállás különös jogcíme nyilvánvalóan nem következik, az elállási nyilatkozatot a megrendelő általános elállási joga alapján kell hatályosnak tekinteni. A megrendelő az elállás különös - szerződésszegésen alapuló - jogcímét azonban később is megjelölheti. Az állásfoglalás indokolási részében foglaltak szerint nincs akadálya annak sem, hogy a megrendelő később közölje a másik féllel, hogy valójában a szerződésszegésen alapuló különös jogcímen áll el a szerződéstől. Vita esetén a megrendelőnek kell bizonyítania, hogy az elállása ez utóbbi jogcímen jogszerű volt. Ha azonban ez a bizonyítás nem vezet eredményre, az általános elállás következményeit kell alkalmazni. Rámutat továbbá az állásfoglalás indokolási része arra, hogy a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésén alapuló elállás esetén nem vétkességen alapuló kötbér és kártérítési felelősség, hanem - lényegében - a vétkességtől független megtérítési, kártalanítási kötelezettség keletkezik. Ebből is adódik, hogy a vétkességen alapuló kötbérfizetési kötelezettsége az elálló megrendelőnek semmiképpen nem keletkezhet, mert a kötbér kárátalány jellege nem kártérítést jelent, hanem ilyenkor az elálló vétkessége vizsgálandó. Jogszabályt nem sértő elállás esetén - a "bármikori elállás" jogszerűsége adott esetben nem volt vitatható - viszont a vétkesség kérdése fel sem merülhet.
A fentiek értelmében tehát, annak ellenére, hogy a peres eljárásban az alperes a szerződéstől való elállása okaként hivatkozott a felperes szerződésszegésére, ennek bizonyítása azonban elmaradt, ezért a vitát az általános elállásra vonatkozó szabályok alapján kellett eldönteni. Arra tekintettel pedig, hogy a felperes kártérítési követelést nem terjesztett elő az alperessel szemben, a keresetét el kellett utasítani.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 31. 611/1992. sz.)
* A 7/1978. (II. 1.) MT. r.-t az 1993. évi XCII. tv. 40. §-a (4) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte 1993. november 1-jei hatállyal azzal, hogy a szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás