GK BH 1994/551
GK BH 1994/551
1994.10.01.
Kölcsönszerződés esetén a szerződésben kikötött ügyleti kamat is ,,tőkésedik'', ha azt az esedékességkor nem fizetik ki. Késedelme következményeként az adós az ügyleti kamatösszeg figyelembevételével is a speciális jogszabályban meghatározott mértékű késedelmi kamatot köteles a kölcsönbeadónak megfizetni [Ptk. 301. § (1) és (4)bek., 523. § (1) bek., 528. § (2)bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 12. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kölcsöntartozás címén 2 000 000 Ft tőkét, ennek - a felperes által a szerződés szerint módosított mértékű - ügyleti kamatait, és 1% kezelési költséget. Kötelezte továbbá, hogy a tőketartozást és az ügyleti kamat után a kifizetés napjáig terjedő időre fizessen meg évi 6% késedelmi kamatot. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1990. augusztus 2-án kötött kölcsönszerződés alapján a felperes ugyanezen a napon 2 000 000 Ft összegű beruházási kölcsönt nyújtott az alperesnek évi 28% ügyleti kamat és 1% kezelési költség felszámítása mellett azzal, hogy az ügyleti kamat mértékét a felperes jogosult a pénzpiaci viszonyok függvényében megváltoztatni. A szerződés 9. pontja szerint az adós a lejárt, de ki nem egyenlített tartozások után a késedelem idejére az ügyleti kamaton felül további 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. Az alperes a szerződés szerinti részletezésben 1994. december 20-ig lett volna köteles a kölcsön összegét részletekben, és az ügyleti kamatokat a felperesnek megfizetni. Az alperes a fizetési kötelezettségét elmulasztotta, ezért a felperes 1991. október 30-án a kölcsönszerződést felmondta, ezzel a szerződés megszűnt.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerint a felek között létrejött bankkölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására a felperesnek a Ptk. 525. §-a alapján törvényes lehetősége volt, ezáltal a hitelszerződés megszűnt. A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése szerint viszont a szerződés megszűnése esetén a megszűnése előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni. Erre figyelemmel kötelezte az alperest a felvett kölcsön, az ez után járó évi 1%-os mértékű kezelési költség és a szerződés szerint felszámítható ügyleti kamat megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat mértéke tekintetében nem osztotta a felperes álláspontját. A szerződés 9. pontjában írt kikötést akként értelmezte, hogy amennyiben az adós a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, minden - a szerződésben megjelölt - tartozás után, amelyek kifizetését elmulasztotta, a késedelembe esés időpontjától köteles évi 6%-os mértékű késedelmi kamatot is fizetni. Az alperes szerződésből eredő kötelezettsége a tőketartozás, az ügyleti kamat és a kezelési költség megfizetése. Ehhez képest az alperes a tőketartozás és az ügyleti kamatok után is egyaránt 6%-os mértékű késedelmi kamatot köteles a felperesnek megtéríteni. A felperesnek ezért az ügyleti kamatok után járó évi 20%-os mértékű késedelmikamat-követelését 6%-ot felülhaladó részében megalapozatlannak találta, és a keresetet e tekintetben elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az ügyleti kamat után évi 20% késedelmi kamat megítélését kérte. Előadta, hogy a felek a szerződésben a késedelmi kamat mértékét évi 6%-ban csupán a tőkekövetelés után határozták meg. A szerződés 19. pontja utalt arra, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadóak. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a szerződéskötés időpontjában a késedelmi kamat mértéke a Ptk. 30l. §-ának (4) bekezdése és az ez alapján alkalmazandó a 301. §-ának (1) bekezdése szerint évi 20% volt, ehhez képest az alperes az ügyleti kamat után évi 20% késedelmi kamatot köteles fizetni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben az 1990. augusztus 2-án kötött bankkölcsönszerződést mindkét fél szerződésszerűen teljesíti, úgy az alperes a kölcsön címén átvett tőkét, annak ügyleti kamatait és a kikötött kezelési költséget tartozott a felperesnek a szerződésben meghatározott időpontokban megfizetni. A szerződés 9. pontjában a felek csupán azt rögzítették, hogy a fizetés elmaradása esetében az alperes 6% késedelmi kamat fizetésére köteles, és nem tettek különbséget aszerint, hogy az alperes a tőketartozás, avagy a lejárt ügyleti kamat határidőben történő megfizetését mulasztotta el, és arról sem rendelkeztek, hogy valamennyi lejárt tartozás, vagy csak a tartozások egy része után számíthat fel a felperes a késedelem időtartamára késedelmi kamatot. Szerződéses kikötés hiányában a késedelmikamat-fizetési kötelezettség és annak mértéke tekintetében a hatályos jogszabályok rendelkezései az irányadóak.
A Ptk. általános szabályai, azaz a 301. § (1) bekezdése szerint pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától akkor is tartozik 20% késedelmi kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A (4) bekezdés akként rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről jogszabály eltérően rendelkezhet. Ez a jogszabály a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet, amelynek 1. § (1) bekezdése szerint a késedelmi kamat mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. A Ptk. általános szabályai és az említett Korm. rendelet azonban csak akkor irányadó, ha speciális, a Ptk. különös részében írt szabály eltérően nem rendelkezik.
A peres felek között a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott bankkölcsönszerződés jött létre. A Ptk. 528. §-ának (3) bekezdése értelmében a bankhitel- és a bankkölcsönszerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. Ez a külön jogszabály a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet. A rendelet 12. §-a szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. A tőkekövetelés vagy egyes részleteinek esedékessége a szerződésből pontosan megállapítható, annak esedékessége vita tárgyát nem képezheti. A felperes a tőkekövetelés után megítélt kamatok mértékét nem is sérelmezte. A kölcsönszerződések az ügyleti kamat esedékességét is úgy rögzítik, hogy időszakonként visszatérően a felgyülemlett kamatok esedékessé válnak, és azokat az adós a tőketartozás meghatározott részösszegeivel együtt köteles megfizetni. A lejárat időpontjától kezdődően az addig felgyülemlett ügyleti kamatok megfizetésével is késedelembe esik a kötelezett, és a tőkésített ügyleti kamat késedelmes kifizetése miatt is jogszerűen igényelheti a hitelező a késedelmi kamat megfizetését. A fenti jogszabályhely helyes értelmezése szerint a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, mint speciális jogszabály a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-ában írt késedelmi kamat az irányadó, tehát nem alkalmazhatók a Ptk. általános szabályai és az azon alapuló külön jogszabály.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 818/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás