Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

GK BH 1994/552

GK BH 1994/552

1994.10.01.
A bankszámlaszerződés megszegése a bank részéről azáltal, hogy a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül teljesít kifizetést a számláról, önmagában a kifizetett összegnek megfelelő mértékű kártérítést nem von maga után. A számlatulajdonosra háruló bizonyítási teher [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 529. § (1) bek.; Pp. 164. § (1) bek.; 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (3) bek.*; 3/1992. (MK 34.) MNB rek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén összesen 4 470 079 Ft tőkét, ennek kamatait, valamint 338 205 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes vezeti a felperes bankszámláját, amellyel szemben a beavatkozó 4 470 079 Ft összegre 1992. szeptember 17-én határidős megbízást nyújtott be. A felperes az inkasszó ellen kifogást emelt, az alperes azonban a felperessel kötött bankszámlaszerződést megszegve a kifogásolást figyelmen kívül hagyta és a felperes számláját az inkasszóban írt összeggel 1992. szeptember 25-én megterhelte. A szerződésszegéssel, valamint a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében, továbbá a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés szabályainak megsértésével az alperes a felperesnek az átutalt összeggel azonos összegű kárt okozott, amelyet a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek megtéríteni, ennek a Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése, valamint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet alapján járó késedelmi kamataival együtt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésének indokolásában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a felperesnek nem az alperes, hanem a P. Bank Rt. ellen kellett volna a keresetet megindítania, az alperes ugyanis az inkasszóban szereplő követelés teljesítésében a P. Bank Rt. teljesítési segédjének minősül. Eljárása a P. Bank Rt. eljárásának tekintendő, következésképpen a Ptk. 315. §-a szerint az alperes tevékenységéért a felperessel szemben a P. Bank Rt.-nek kellett volna helytállnia. Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak az alperessel szemben a keresetet a jogviszony hiányára hivatkozással el kellett volna utasítania.
Arra az esetre, ha a számlaszerződés megszegése miatt a bíróság az alperes kártérítési felelősségét megállapítaná, előadta, hogy bár nem vitatja a felperessel kötött bankszámlaszerződés formális megszegését, álláspontja szerint azonban ez önmagában az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg. A hozzá benyújtott iratokból azt állapította meg, hogy a felperes megtérítési váltóadósa a P. Bank Rt.-nek, ez a felperessel szemben támasztott olyan érvényes követelés volt, amit a felperesnek mindenképpen teljesítenie kellett. A felperes nem is állította, hogy ez a tartozás nem áll fenn, és pert indított a P. Bank Rt. ellen az átutalt összeg visszatérítése iránt. Álláspontja szerint kártérítés megfizetésére csak kimutatható vagyoncsökkenés esetében kerülhet sor, az alperesi teljesítés viszont - a fennálló felperesi tartozásra figyelemmel - nem tekinthető a felperes vagyonában előállott olyan csökkenésnek, amely az alperes kártérítési felelősségét megalapozná. Arra az esetre, ha a bíróság a fizetési kötelezettségét mégis megállapítaná, kármegosztás alkalmazását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, a P. Bank Rt. ellen ugyanis pert nem indított, és nem kérte a téves könyvelés helyesbítését sem. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségekben marasztalását kérte.
A beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be. A fellebbezés a következők szerint alapos.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy közötte és a felperes között nem jött létre olyan jogviszony, amelynek alapján - egyéb feltételek fennállásától függően - a kártérítési felelőssége megállapítható lenne.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerint bankszámlaszerződés jött létre, és hogy a számláról való kifizetésekre vonatkozó kikötések megsértése miatt a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk.-nak az ez alapján alkalmazandó 339. § (1) bekezdése szerint a számlavezető pénzintézet kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes a felperessel kötött bankszámlaszerződést kétségkívül megszegte, ezt az alperes az eljárás folyamán maga sem vitatta. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy önmagában a szerződésszegés ténye kellő jogi alapot nyújt az általa leemelt összegnek az alperessel szemben kártérítésként történő megítélésére. A szerződésszegésen kívül a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek azt is bizonyítania kellett volna, hogy az alperes a szerződésszegéssel neki kárt okozott, és hogy az általa elszenvedett kár milyen összegű.
A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A károsult vagyonában beálló értékcsökkenés megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vagyon meglévő vagyontárgyak és követelések, mint aktívák, és az azokat terhelő tartozások, mint passzívák egyenlege. Az ügy mikénti elbírálása szempontjából ezért nem közömbös, hogy az alperes a felperesnek egy fennálló tartozását egyenlítette-e ki, vagy tartozatlanul fizetett. Amennyiben az alperes a felperes helyett a perbeli esetben annak egy fennálló tartozását egyenlítette ki, az alperes vagyona az átutalt összeggel nem csökkent, mert a kifizetett tartozás a felperes vagyonának összértékét nem befolyásolta, tekintve, hogy a fennálló tartozás az egyenlegben kifizetés nélkül is a csökkentő tényezők között szerepelt.
Amennyiben tehát az alperes a felperes helyett annak fennálló tartozását egyenlítette ki, a felperes vagyona az átutalt összeggel nem csökkent, következésképpen a felperes a kifizetett összeg kártérítés címén történő visszafizetésére csupán a bankszámlaszerződés megszegése miatt az alperessel szemben jogszerű igényt nem támaszthat. Amennyiben az átutalt összeget az alperes visszafizetné a felperesnek, az alperes kerülne abba a helyzetbe, hogy ő fizetné ki a felperes egyébként fennálló tartozását. Ugyanakkor a P. Bank Rt.-tól az átutalt összeget nem követelhetné vissza, egyrészt mert a P. Bank Rt.-vel nem áll jogviszonyban, másrészt pedig azért sem, mert a P. Bank Rt. alappal hivatkozhatna vele szemben arra, hogy részére tartozatlan fizetés nem történt, az alperes csupán a felperes egy fennálló tartozását egyenlítette ki. Az összeget tehát nem jogalap nélkül tartja birtokában, ezért annak visszafizetésére sem kötelezhető. Annak bizonyítása nélkül tehát, hogy az alperes a felperes számlájáról a P. Bank Rt.-nek tartozatlanul fizetett, és ezáltal a felperes vagyonában csökkenés állt elő, az alperes a bankszámlaszerződés megszegése esetében sem kötelezhető kártérítés címén az átutalt összeg visszafizetésére. A felperes ezért az alperessel szemben a számlájáról leemelt összeget kártérítés címén jogszerűen csak az esetben igényelheti, ha bizonyítja, hogy a tartozása a P. Bank Rt.-vel szemben nem állt fenn, az alperes az átutalással tartozatlanul fizetett, és ezáltal az átutalt összeggel a vagyonában csökkenés állt be. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez azonban a P. Bank Rt. perben állása is szükséges, a P. Bank Rt. a jelen perben viszont peres félként nem vesz részt. A fentebb kifejtettek azonban nem jelentik azt, hogy a felperesnek - a tartozása fennállására tekintettel - az összeg átutalásával semmiféle kára nem merült fel. A kára mibenlétét és annak összegszerűségét viszont a felperesnek kell megjelölnie. Ilyen kára keletkezhetett például abból, hogy az alperes által átutalt összeget egy - a perbeli 6%-os váltókamattal és 3 -es váltódíjjal terhelt - tartozás helyett egy lényegesen terhesebb tartozása kiegyenlítésére szánta. Kár érhette azáltal is, hogy ha az összeg a birtokában maradt volna, azt használhatta és gyarapíthatta volna. Az ily módon elérhető haszon és a váltókamat, valamint váltódíj közötti különbözet olyan elmaradt haszon, aminek a megtérítésére jogszerűen igényt tarthat. Ha pedig az eset összes körülményének mérlegelése alapján bizonyítható, hogy a szerződésszegés a felperesnek kárt okozott, de annak összege pontosan nem számítható ki, a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése, és a Legfelsőbb Bíróság GK 34. sz. állásfoglalása szerint általános kártérítés megítélésére is sor kerülhet. A tényállás tisztázásához azonban a másodfokú eljárás kereteit meghaladó nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása szükséges, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és a Pp. 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított 22. §-ának (1) bekezdése, a 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a 36. §-ának (1) bekezdése szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 822/1993. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére