GK BH 1994/556
GK BH 1994/556
1994.10.01.
I. Ha a váltóból eredő követelést a lejárat előtt megfizetik, a váltó összegét leszámítolással csökkenteni kell. A levonható kamat mértéke szempontjából nincs jelentősége, hogy milyen okból igénylik az esedékesség előtt a fizetést. A leszámítolási kamatlábakat a jegybank megállapíthatja, ennek hiányában a bíróság azt mérlegelési körébe vonhatja [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 43. § (2) bek., 48. § (1)–(2) bek.].
II. Ha az adós a váltótartozás leszámítolással csökkentett összegét az igényérvényesítés időpontjában nem fizeti meg, a fizetési késedelme miatt külön kamatot nem köteles fizetni. Fizetési késedelmének az a következménye, hogy a váltó eredeti lejáratáig a leszámítolási csökkentés mértéke egyre kisebb lesz, az eredeti lejáratkor pedig ez megszűnik [Vár. 43. § (1) bek., 2. pont, 48. § (1)–(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt 73 789 984 Ft tőkét, ennek évi 6% kamatát, a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő 221 370 Ft összegű váltódíjat, 300 000 Ft illetékköltséget és 850 000 Ft ügyvédi munkadíjat, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perben nem álló M. F. Kft. egy 4 651 000 Ft követelést tartalmazó 1993. szeptember 1-jei lejáratú, és 16 656 000 Ft követelést tartalmazó 1993. szeptember 1-jei lejáratú, egy 4 651 000 Ft követelést tartalmazó 1993. december 1-jei lejáratú, egy 6 202 000 Ft követelést tartalmazó 1994. március 1-jei lejáratú, egy 8 328 000 Ft követelést tartalmazó 1994. március 1-jei lejáratú, egy 6 822 000 Ft követelést tartalmazó 1994. június 1-jei lejáratú, egy 8 328 000 Ft követelést tartalmazó 1994. június 1-jei lejáratú, továbbá egy 3 331 000 Ft követelést tartalmazó 1994. szeptember 1-jei lejáratú forgatható saját váltót állított ki a felperes, mint rendelvényes javára. A kiállítóért az alperes a váltó előlapján feltüntetett cégszerű aláírással kezességet vállalt. Az ügyben illetékes megyei bíróság a kiállító felszámolását rendelte el, az erről szóló hirdetményt a Cégközlöny 1993. február 11-én megjelent számában tették közzé. Az elsőfokú bíróság meglapozottnak találta a felperesnek az alperessel, mint kezessel szemben a váltók esedékesség előtt történő kifizetése iránt előterjesztett keresetét. Úgy ítélete meg, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint a perbeli váltók a felszámolás közzétételének időpontjában esedékessé váltak, ezért azok kifizetését a felperes az alperestől, mint kezestől az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 32. §-ának (1) bekezdése szerint alappal igényelheti. A váltók azonban a felszámolás közzétételekor az eredeti lejáratuk szerint még nem voltak esedékesek, ezáltal a felperes előbb jut hozzá a váltóból eredő követeléseihez, mint ahogyan eredetileg a felszámolási eljárás megindítása nélkül hozzájuthatott volna. A kiállító ellen indított felszámolási eljárás nem eredményezheti a felperes jogalap nélküli gazdagodását, ezért az egyes váltókban szereplő követelés diszkontálása szükséges, azaz a felperes az eredeti lejáratot megelőzően kifizetett követelések csökkentett összegéhez juthat csak hozzá.
Az elsőfokú bíróság a csökkentés mértékének megállapításánál nem osztotta az alperesnek azt az előadását, miszerint a leszámítolást az érvényes váltóleszámítolási kamatláb figyelembevételével kell elvégezni. Álláspontja szerint a perbeli váltók jogszabály erejénél fogva váltak lejárttá, az alperes nem önként, hanem váltóadósi pozícióban fogadja be a váltókat. Ehhez képest az általa fizetendő összeg csak olyan mértékben csökkenthető, amilyen mértékű váltókamatot a Vár. a tartozás késedelmes fizetése esetére elismer. A váltótartozás késedelmes fizetése esetére a Vár. 48. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában írt évi 6%-kal csökkenthető az alperes által az eredeti lejáratot megelőzően kifizetett váltótartozás. Az általa ily módon kiszámított váltótartozás után az ítélethozatal időpontjától - 1993. augusztus 12. napjától - kötelezte az alperest évi 6% kamat, valamint a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő 221 370 Ft váltódíj megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a teljesítési határidőnek az egyes váltók lejáratának napjában történő megállapítását, a kamat és a váltódíj megfizetése alóli mentesítést és a perköltség leszállítását kérte. Arra az esetre, ha a bíróság a teljesítési határidőt a váltók lejárata előtti időpontban határozná meg, úgy a váltótartozás összegét az érvényes váltóleszámítolási kamatláb figyelembevételével kérte csökkenteni. Ez esetben is kérte azonban a váltódíj és a 6% késedelmi kamat megfizetése alóli mentesítését. Hivatkozott még arra, hogy a váltók kiállítója ellen felszámolási eljárás indult, ezért a perbeli váltótartozás is csak a kiállító elleni felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
A másodfokú eljárásban az alperes már nem vitatta, hogy a kezességvállalás a részéről érvényesen létrejött, és azt sem, hogy a felperes a kiállító ellen indult felszámolási eljárás közzétételétől kezdődően érvényesítheti a váltókból eredő igényét. Álláspontja szerint azonban a váltók eredeti lejáratát megelőzően a felperes sem a váltódíj, sem a késedelmi kamat fizetését alappal nem igényelheti, és a tartozás tényleges kifizetésére is csak a váltók eredeti lejáratának időpontjában kerülhet sor. Abban az esetben, ha a kezes mégis köteles a váltótartozást a lejárat előtt kiegyenlíteni, úgy ezen címen azt az összeget kell megfizetnie, mint amennyit akkor fizetett volna, ha a váltót annak lejárata előtt leszámítolja. A másodfokú eljárásban bejelentette, hogy az 1993. szeptember 1-jén esedékessé vált összesen 21 307 000 Ft váltótartozást 1993. szeptember 7én kiegyenlítette, ezért az általa fizetendő összeget a kifizetett 21 307 000 Ft-tal mindenképpen csökkenteni kell. A felperes fellebbezési ellenkérelmében elismerte, hogy a 21 307 000 összeg váltótartozás 1993. szeptember 7-én kiegyenlítették, ezért a keresetét ezzel az összeggel leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés a következők szerint részben alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a váltó kiállítójával - az egyenes adóssal - szemben a felszámolási eljárás közzétételével az 1991. évi IL. törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint a váltótartozás lejárt. Az egyenes adóst ennek ellenére sem lehetett volna fizetésre kötelezni, tekintve, hogy vele szemben az igény érvényesítésére csupán a felszámolási eljárásban kerülhetett volna sor. Az alperessel, mint kezessel szemben a felperes a váltókból eredő igényét nem az egyenes adós fizetésének elmaradása miatt, hanem az adós vagyoni helyzetének megrendülése miatt, az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 43. §-ának (2) bekezdése szerint érvényesíthette a váltóban írt határidő lejárta előtt. Nem hivatkozhat tehát az alperes kellő alappal arra, hogy az egyenes adós elleni felszámolási eljárásra tekintettel a váltókat csak az eredeti lejárat időpontjában lenne köteles megfizetni. A Vár. 48. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a megtérítési igényt az esedékesség előtt érvényesítik, a váltóösszeget leszámítolással csökkenteni kell. Ezt a váltóbirtokos lakóhelyén, a megtérítési igény érvényesítésének napján érvényes hivatalos kamatláb (bankkamatláb) alapján kell kiszámítani. E jogszabályhely helyes értelmezése szerint a váltókövetelést a lejáratig még hátralévő időre szóló kamatokkal csak akkor lehet csökkenteni, ha a váltókövetelést az adós a lejárat előtt ténylegesen ki is fizeti.
A perbeli esetben az alperes a perrel érintett 75 625 000 Ft követelést tartalmazó váltókból az 1993. szeptember 1-jén esedékessé vált 21 307 000 Ft összegű tartozást 1993. szeptember 7-én - hatnapi késedelemmel - kifizette. Mivel a fizetés a váltók lejáratát követően történt, az utóbbi összeget leszámítolással csökkenteni lehetett, az alperes az e váltókban foglalt teljes tartozást volt köteles kiegyenlíteni. A tartozás késedelmes kiegyenlítése miatt az alperes köteles a kifizetett összegnek a lejárat időpontjáról a kifizetés napjáig járó, a Vár. 48. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában írt évi 6% kamatot, és a 4. pont szerinti, a kifizetett összeg 3‰-ét kitevő, összesen 63 921 Ft váltódíjat is megtéríteni.
A másodfokú ítélet meghozatalának időpontjáig - 1993. december 1-jén - további 21 307 000 Ft követelést tartalmazó váltó kifizetése vált esedékessé. Nem vitás, hogy a lejárat időpontjáig az alperes ezt az összeget nem fizette ki, ezért ez utóbbi két váltótartozást leszámítolás nélkül köteles a felperesnek megfizetni a Vár. 48. §-a (1) bekezdésének 2. és 4. pontja szerint járó 63 921 Ft összegű váltódíjjal és az esedékesség napjától a kifizetés napjáig járó évi 6% kamatával együtt.
Az 1994. március 1-jén és azt követően esedékes váltók tekintetében a tartozások kiegyenlítésekor a váltókban szereplő követelésből az alperes levonhatja a tényleges kifizetés és az eredeti esedékesség időpontja közötti időtartammal arányos kamatot.
A levonható kamat mértéke vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját.
A Vár. 48. §-ának (2) bekezdése a levonható kamat mértéke tekintetében nem különböztet aszerint, hogy milyen okból igénylik az esedékesség előtt a váltótartozás kiegyenlítését. Valamennyi esetre egységesen úgy rendelkezik, hogy amennyiben a váltókból eredő követelést az esedékesség előtt érvényesítik, a váltóösszeget leszámítolással csökkenteni kell, a csökkentés mértékét a váltóbirtokos lakóhelyén, a megtérítési igény érvényesítésének napján érvényes hivatalos kamatláb (bankkamatláb) alapján kell kiszámítani. A hivatkozott jogszabályhely alapján tehát az alperes a 6% váltókamat helyett a mindenkor érvényes diszkont kamatlábnak megfelelően csökkentheti az általa - lejárat előtt - kifizetett összeget. A jegybank az érvényes leszámítolási kamatláb mértékét nem tette közzé, ennek hiányában azt a kamatlábat kell a csökkentésnél alkalmazni, amit a bankok általában a váltóleszámítolás kapcsán alkalmaznak. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az alperes által megjelölt évi 25%-ot, ez a hitelkamatok mértékénél köztudottan lényegesen alacsonyabb, a jegybanki alapkamatot az MNB által a 2/1993. (MK 135.) MNB közleményben írt évi 22%-ot alig haladja meg. A csökkentés összege azonban bizonytalan, mert az függ a tényleges kifizetés időpontjától, ezért a Legfelsőbb Bíróság az eredetileg 1994. március 1-jén és azt követően esedékessé vált váltótartozások tekintetében csupán a csökkentés mértékét határozta meg, azt a teljesítés időpontjában az alperesnek kell a megállapított évi 25%-os mértéket figyelembe véve összegszerűen kiszámítania.
Alaptalanul sérelmezte az alperes a váltódíjak megállapítását is. A Vár. 43. §-a (1) bekezdésének 2. pontja szerint a fennálló váltótartozás leszámítolással csökkentett összege az igény érvényesítésének időpontjában esedékessé vált, ezért a ki nem fizetett összeg után a Vár. 48. §-a (1) bekezdésének 4. pontja szerint az alperes a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő váltódíjat is köteles megfizetni.
Alappal sérelmezte viszont az alperes az évi 6%-os mértékű késedelmi kamat megítélését. A tartozás leszámítolással csökkentett összegét az igény érvényesítésének időpontjában az alperesnek ugyan valóban ki kellett volna fizetnie, amennyiben azonban a teljesítés későbbi időpontban történik, ennek a késedelemnek a váltó eredeti lejárata időpontjáig nem a késedelmikamat-fizetési kötelezettség a konzekvenciája, hanem az, hogy az idő előrehaladtával a csökkentés mértéke egyre kisebb lesz, míg a váltó eredeti lejáratának időpontjában már az abban foglalt követelést kell teljes egészében megtéríteni.
A felperes keresete csak részben volt alapos, ezért a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - figyelembe véve a pertárgy jelentős értéke mellett a kifejtett képviseleti tevékenységet is - a felperesnek járó elsőfokú ügyvédi munkadíjat 650 000 Ft-ban találta megállapíthatónak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontja és mértéke, valamint a képviseleti perköltség mértéke tekintetében megváltoztatta, egyebekben a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 33. 507/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás