GK BH 1994/558
GK BH 1994/558
1994.10.01.
Az óvást pótló banki nyilatkozat érvényességi feltételei [1/1965. (I. 24.) IM r. 44. § (8) bek., 44/A. §, 85. §, 1991. évi XLI. tv. 145. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek a 2 437 500 Ft váltótartozás és járulékai megfizetése iránt indított keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy a N.-i Konzervgyár - 1992. január 27-én egy 1992. április 24-ei lejáratú -, az O. Rt. K.-i fiókjához telepített forgatható saját váltót állított ki az alperes, mint rendelvényes javára. Az alperes a váltót 1992. február 10-én a felperesre forgatta és leszámítoltatta. A lejárat napján a telepes a váltóra óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperesnek az alperes, mint megtérítési váltóadós ellen benyújtott keresetét. Álláspontja szerint a telepes által a váltóra vezetett feljegyzés nem felel meg az óvás jogszabályban írt kritériumainak, abból ugyanis nem tűnt ki, hogy az a közhitelű óvást helyettesíti. Amennyiben a feljegyzés mégis megfelelne az óvás kritériumainak, az akkor sem alapozná meg a felperesnek a II. r. alperessel szembeni igényét, tekintve, hogy azt nem a Vár. 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időtartam alatt, hanem azt megelőzően vették fel. Az óvás határidőben történő felvételének elmulasztása a visszkereseti váltóadóssal szemben jogvesztéssel jár, ezért az alperessel szemben a váltóból eredő igény jogszerűen nem érvényesíthető.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben a keresetet elutasító ítéleti rendelkezést nem sérelmezte, kérte viszont az ítélet részbeni megváltoztatását, a 90 000 Ft-ban megállapított perköltség 50 000 Ft-ra történő leszállítását. Vitatta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának azt a megállapítását, hogy a váltó hátlapján szereplő óvást pótló banki nyilatkozat nem felel meg a Vár. 44/A. §-ában foglalt előírásoknak.
Az alperes fellebbezési ellenkérelemben a perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése abban a részében alapos, amely az ítélet indokolása ellen irányul, a perköltség tekintetében alaptalan.
Az elsőfokú bíróság által az alperes részére megállapított 90 000 Ft perköltség 80 000 Ft ügyvédi munkadíjból és 10 000 Ft készkiadásból tevődik össze. A felperes az ügyvédi munkadíj összegét sérelmezte, és annak 40 000 Ft összegre történő leszállítását kérte.
A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az elsőfokú bírósági eljárásban a bíróság polgári peres ügyben legalább 1000 Ft, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő ügyvédi munkadíjat állapíthat meg. A jogszabály nem korlátozza összegszerűen a felső díjhatárt. A jogszabály által megadott szempontok nélkül a bíróság tág mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ezért a mérlegelés felülbírálása csak kirívó esetekben indokolt. A perbeli esetben a hivatkozott jogszabályhely alapján megítélhető - a pertárgy értékének 5%-át kitevő - ügyvédi munkadíj 121 800 Ft lett volna, ehelyett az elsőfokú bíróság 80 000 Ft-ot ítélt meg az alperes részére, amely összeg sem a pertárgy értékéhez, sem a kifejtett ügyvédi tevékenységhez viszonyítva túlzottnak nem tekinthető, ezért a Legfelsőbb Bíróság az annak leszállítása iránt előterjesztett fellebbezést megalapozatlannak találta.
Alapos a felperesnek az ítélet indokolása ellen benyújtott fellebbezése.
A hatályos váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 85. §-a szerint az óvás alakját és felvételének határidejét; valamint az idegen és a saját váltóra alapozott jogok gyakorlásához, vagy fenntartásához szükséges egyéb cselekmények alakját annak az országnak a törvénye szabályozza, amelynek területén az óvást fel kell vétetni, vagy a cselekményt végre kell hajtani. Ezzel a felhatalmazással a belföldi jogalkotás csak annyiban élt, hogy az egyezmény szövegét kiegészítette a 44. § (8) bekezdésével; eszerint az óvást közjegyző veszi fel, másrészt a 4/1985. (IV. 13.) IM rendelet 1. §-a beiktatta a Vár.-ba a 44/A. §-t, amely lehetővé tette a belföldiek közötti váltóforgalomban az óvásnak óvást pótló banki nyilatkozattal való helyettesítését, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást nem kívánt. Az óvás alakját, tartalmát azonban belföldi jogszabály nem szabályozza; sem a közhitelű óvásét, sem az óvást pótló banki nyilatkozatét.
A közjegyzőkről szóló 1991. november 1-jén hatályba lépett 1991. évi XLI. törvény 145. §-ának (1) bekezdése szerint a váltó és a csekk óvásának szabályait a váltótörvény, illetőleg a csekktörvény határozza meg. A váltótörvény viszont - fent idézettek szerint - ezt a belföldi szabályozásra bízta. Az 1/1984. (II. 29.) IM rendelet, amely a közjegyzőkről és az egyes közjegyzői eljárásokról rendelkezett, és melynek 27. §-a tartalmazott rendelkezéseket az óvásra, 1992. január 1-jén hatályát vesztette. A közjegyzőkről szóló törvény 184. §-a helyezte hatályon kívül. A tartalmi elemek jogszabályi meghatározásának hiányában abból kell kiindulni, hogy mi a váltó óvatolásának célja. A Vár. 44. §-ának (1) bekezdése szerint az óvás a váltó kifizetése elmaradásának tényét van hivatva bizonyítani. Amennyiben ezért a Vár. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében felvett óvást pótló banki nyilatkozatból a fizetés elmaradása megállapítható, és ezt a nyilatkozatot olyan harmadik személy, vagy szervezet (a váltón telepesként megjelölt pénzintézet) írja alá, aki erre jogosultsággal rendelkezett és azt dátummal ellátja, az óvást szabályszerűnek kell tekinteni. A perbeli esetben az óvást pótló banki nyilatkozatot arra jogosult gazdálkodó szervezet - a váltó fizetési helyéül megjelölt O. Rt. K.-i fiókja - vezette rá a váltóra, a nyilatkozat szövegéből pedig a fizetés elmaradása kétséget kizáróan megállapítható, ehhez képest az óvás megfelel a Vár. 44. §-a (1) bekezdésében szabályozott óvást pótló banki nyilatkozatnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának fellebbezéssel érintett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a fentiek szerint - megváltoztatta, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30. 094/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás