BK BH 1994/577
BK BH 1994/577
1994.11.01.
A jogos védelmi helyzet nem állapítható meg annak a javára, aki provokatív magatartásával maga idézi elő azt a helyzetet, amelyben a testi épsége a sértett részéről veszélybe kerül, majd a sértettet megöli [Btk. 29. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 6 év börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott 60 éves, nyugdíjas. A vádlott gyermekkorától ismerte a sértettet, akivel együtt járt iskolába, és egy utcában lakott. 1993. június hónapjáig a vádlott és az ugyancsak 60 éves sértett között nézeteltérés nem volt.
1993. június 23. napján a délutáni órákban a vádlott kerékpárral ment a helyi eszpresszóba, ahonnan egy fél dl pálinka elfogyasztását követően távozott, amikor észlelte, hogy a kerékpárját valaki elvitte. A vádlott a sértettet gyanúsította a kerékpárja eltulajdonításával, és annak keréknyomait felfedezni vélte a sértett lakása előtt. A vádlott szólt a sértettnek, hogy adja vissza a kerékpárját, aki tagadta, hogy azt eltulajdonította volna, sőt egy késsel a vádlottat megfenyegette. Később a vádlott bement a sértett udvarára, ott szétnézett, de a kerékpárját nem találta meg. Ezt követően a vádlott és a sértett között a viszony feszültté vált. Amikor a faluban találkoztak, mindig szóba került a kerékpár, és emiatt kölcsönös, sértő kijelentések is elhangzottak. A vádlott annak ellenére, hogy nem tett feljelentést, biztos volt abban, hogy a kerékpárját a sértett tulajdonította el, és nem mondott le arról, hogy azt visszaszerezze.
1993. szeptember 15. napján délelőtt és délután a vádlott a lakásán kb. másfél dl pálinkát fogyasztott, 16 óra körül határozta el, hogy ismét elmegy a sértetthez, és visszakéri a kerékpárt. Ismerve a sértett agresszivitását és tartva annak korábbi fenyegetésétől, magához vett egy fekete műanyag nyelű, 7,9 cm nyélhosszúságú, 13 cm pengehosszúságú konyhakést, és azzal 18 óra körül a sértett lakásához ment. A vádlott megállt a lakás előtt, és kérte az udvaron tartózkodó sértettet, hogy adja vissza a kerékpárját. A sértett azt visszautasította, és fenyegető kijelentést tett.
Ezt követően a sértett az udvaron magához vett egy 131 cm hosszú, átlagosan 14 cm kerületű falécet, és azzal a vádlott irányába indult. Ezzel egy időben a kapun kívül álló vádlott kivette zsebéből a konyhakést, és a kést maga előtt tartotta, arra gondolva, hogy ennek hatására a sértett megijed. A sértett felesége - aki szintén az udvaron tartózkodott - látta a kést, kiáltott is férjének, hogy „vigyázz, kés van nála”, de a sértett ezzel nem törődött, a lécet a feje fölé emelve azzal kilépett a kapun, és kisebb erővel a vádlott feje irányába ütött. A vádlott a kezét felemelte, az ütés a kezét és a fejét csak érintőlegesen érte, de ittassága miatt megingott, fél térdre esett, majd ebből a helyzetből nagy erejű, döfő mozdulattal a sértettet hasba szúrta.
A vádlott ezután a helyszínről eltávozott, a sértett pedig megfordult, és az utcáról a lakásába indult, de a kiskapun belépve 10 méter megtétele után összeesett, és rövid idő múlva meghalt. A vádlott szúrása átmetszette a haránt vastagbelet, a nagy csepleszt, és behatolva a főverőér hasi szakaszába, azt átszúrta. A szúrás iránya balról jobbra és enyhén alulról felfelé irányult. A főverőér sérülése következtében a hasüregbe nagy tömegű vér került, és ez a heveny belső elvérzés okozta a sértett halálát.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor enyhe-közepes fokú, míg a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
A megyei bíróság a vádlott cselekményét - a váddal egyezően - a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítette. A vádlott a 13 cm pengehosszúságú konyhakéssel, nagy erővel, döfő mozdulattal szúrta meg a sértettet. Kerékpárjának az eltulajdonítása, a sértett fenyegető kijelentései, az általa leadott ütés és a vádlott ittas állapota együttesen eredményezték azt, hogy indulatos állapotba került, a szúrás leadásakor pedig belenyugodott abba, hogy a sértett halála is bekövetkezhet. A vádlott szándékára nemcsak a cselekmény elkövetési eszközéből, az elkövetés módjából és a sérülés helyéből vonható következtetés, hanem a vádlottnak a cselekmény elkövetése utáni magatartásából is, aki a helyszínt elhagyta, és a lakására ment, nem törődve azzal, hogy milyen sérülést okozott.
A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott a tényállásszerű ölési cselekményt a Btk. 29. §-ában meghatározott jogos védelmi helyzetben követte el. A vádlottat ugyanis jogtalan támadás érte, ez a támadás azonban a vádlott életét nem veszélyeztette. A sértett által használt eszköz ugyan élet kioltására is alkalmas volt, de a sértett szándéka legfeljebb csak testi sértés okozására irányult. Ezt támasztja alá, hogy a sértett a 131 cm hosszúságú faléccel csak kisebb erővel és csak egy alkalommal ütött.
A vádlott azonban felindult állapota és ittassága folytán aránytalan védekezési módot választott, mert a sértett által a testi épsége ellen irányuló támadást annak élete kioltásával hárította el. A túllépés alapja nem menthető felindulásból vagy ijedtségből eredt, és ezért a Btk. 29. §-a (2) és (3) bekezdésének az alkalmazása kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság azt a legfőbb ügyészi indítványt, mely szerint a tényállás olyan értelmű kiegészítése indokolt, hogy „a sértett által a terhelt megtámadásához eszközül használt faléccel fejre történt ütés esetén halálos eredmény okozható”. Kétségtelen, hogy az igazságügyi orvos szakértő az elsőfokú tárgyaláson feltett kérdésre akként nyilatkozott, hogy „faléc a fejre történő ütés esetén akár emberélet kioltására is alkalmas”. A szakértő a nyomozati eljárás során adott teljes véleményét - melyet a tárgyaláson is fenntartott - tekintve azonban a tényállás indítványozott tartalmú kiegészítése olyan következtetések levonására adna alapot, amely nem állna összhangban az első fokú ítéletben megállapított helyes ténybeli következtetésekkel. A fényképfelvételen is látható - az előzőek szerint tisztázottan - ún. csíkhúzó léc a konkrét esetben csak jelentéktelen módon veszélyeztette a vádlott testi épségét, és sérülést nem is okozott. A sértett által felvett léc objektíve alkalmas lehet az élet kioltására (pl. a fej különösen érzékeny területére - halántékra - célzottan leadott nagy erejű ütés esetén), de a konkrét ügyben a sértett által használt módon semmiképpen sem. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ügyészi indítvány szerinti kiegészítéseket nem találta indokoltnak. A megalapozott tényállásból a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekményének a jogi minősítését illetően sem.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket, valamint a legfőbb ügyésznek a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése alkalmazására vonatkozó indítványát. Az elsőfokú bíróság tévedett ugyanis, amikor az irányadó tényállás alapján a vádlott javára a jogos védelmi helyzetet megállapította.
Az ítéleti tényállásból is kitűnően a vádlott feltételezte, hogy a sértett a kerékpárját eltulajdonította. Erre a feltevésre azonban semmi kézzelfogható bizonyítéka vagy hitelt érdemlő tudomása nem volt. A kerékpár visszaszerzésének törvényes útját nem kísérelte meg, feljelentéssel a hatóságnál nem élt. Kerékpárja eltűnését követően már járt a sértett házánál, és követelte annak a visszaadását. A sértett a gyanúsításon már akkor is felháborodott, de - kisebb szóváltást követően - a vádlottat házába beengedte, aki ekkor meggyőződhetett arról, hogy kerékpárja nincs a sértett birtokában. Ennek ellenére nem hagyott fel a sértett gyanúsításával és csökönyösen ragaszkodott ahhoz a gondolatához, hogy őt a sértett károsította meg.
1993. szeptember 15-én szeszes italt fogyasztott, majd elhatározta, hogy visszaszerzi kerékpárját. Ezzel a szándékkal indult a sértetthez úgy, hogy előtte magához vette a l3 cm pengehosszúságú konyhakését. Ezt - saját beismerése szerint is - ijesztésére akarta használni. A kés ijesztésre történő használata az adott helyzetben csak fenyegetést valósíthatott volna meg. Ebből következik, hogy vádlott számolt az önbíráskodás lehetőségével is. A sértettet a saját otthona előtt - mások által jól hallhatóan - ismét meggyanúsította, mert kerékpárja visszaadását kellő alap nélkül követelve, ténylegesen lopással vádolta. Vidéki életviszonyok között - kisebb közösségben - az ilyen híresztelés különösen becsületcsorbító lehet. Ezek az okok vezettek odáig, hogy a sértett felháborodásában felvette a lécet, és támadólag indult a vádlott felé.
A vádlott tehát kiprovokálta a sértett fellépését, erőszakosságát, és azt felkészülten - a magával vitt kést a kezében tartva - fogadta. A vádlott és a sértett között mindkét részről elfogadott kihívás történt, amelynek elindítója a vádlott provokatív magatartása volt. A sértett indulatból, rögtönös szándékkal ragadta meg a lécet, a vádlott pedig az erőszakos fellépés lehetőségére eleve számítva, a sértett közeledését kézben tartott késsel fogadta. A vádlott tehát az általa kiprovokált kihívást elfogadta, így maga idézte elő azt a helyzetet, amelyben testi épsége veszélybe került. Mivel az erőszakosságra a vádlott és a sértett kölcsönösen készültek, mindketten a jogtalanság talaján álltak, és ezért a jogos védelmi helyzet egyikük javára sem állapítható meg (BJD 2473., 3626.), ez pedig kizárja a jogos védelem túllépésének a vizsgálhatóságát is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a jogos védelmi helyzetre utaló megállapítását mellőzte.
Az elsőfokú bíróság egyébként helyesen sorolta fel és súlyuknak megfelelően értékelte a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket. A jogos védelmi helyzet megállapításának mellőzése mellett a kiszabott büntetés azonban inkább enyhe, mint eltúlzott. Erre is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére lehetőséget nem látott.
Nem tévedett a megyei bíróság, amikor a jelentős tárgyi súlyú, élet elleni bűncselekményt elkövető vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától eltiltotta. A cselekmény jellegére is figyelemmel ugyanis a vádlott e jogok gyakorlására méltatlan.
Az első fokú ítéletet ezért a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 428/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás