BK BH 1994/580
BK BH 1994/580
1994.11.01.
A közúti baleset gondatlan okozásának vétsége nem állapítható meg annak az autóbuszvezetőnek a terhére, aki a főútvonalra ráhajtás előtt az elsőbbségadási kötelezettségét megfelelően teljesítette, és a baleset kizárólag a védett útvonalon haladó személygépkocsi vezetőjének sebességtúllépésben megnyilvánuló KRESZ-szabályszegése miatt következett be [Btk. 187. § (1) bek.; KRESZ 3. § c) pont, 28. § (2) bek. b) pont és (3) bek., 26. § (1) bek. a) pont III. ford.].
A városi bíróság végzésében megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlott elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét, és ezért őket 1 évre, próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott 1992. szeptember 17-én 6 óra 15 perc körüli időben a menetrend szerinti autóbusszal közlekedett a mellékútvonalon. A főút kereszteződéséhez érve a vádlott a járművével megállt, majd mintegy 10-15 km/óra sebességgel kezdte meg az áthaladást a főútvonal szilárd útburkolatán. Szándéka az volt, hogy a mellékútvonalon folytassa tovább az útját. Az I. r. vádlott - figyelmetlensége folytán - későn észlelte, hogy a haladási irányát tekintve jobbról az általa vezetett személygépkocsival mintegy 103-115 km/óra sebességgel közlekedik a II. r. vádlott. A II. r. vádlott észlelve az I. r. vádlott behaladását a kereszteződésbe - a járművét fékezte, ennek ellenére a gépkocsijával nekiütközött az I. r. vádlott által vezetett autóbusz jobb oldali hátsó kerekének.
A baleset következtében a személygépkocsiban helyet foglaló két személy és a II. r. vádlott 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Az autóbuszon ülő utasok közül senki sem sérült meg, és nem sérült meg az I. r. vádlott sem.
A baleset helyszínén a mellékútvonal „Elsőbbségadás kötelező!” közúti jelzőtáblával volt alárendelve a főútvonalnak. A baleset helyszínén a főút szilárd útburkolatának szélessége 7 méter. A baleset időpontjában derült időjárási körülmények voltak, a távolbalátást zavaró körülmény nem korlátozta, az aszfalt borítású úttest felülete száraz volt.
Az ütközés a főútvonal, illetve a mellékútvonal kereszteződésében, az I. r. vádlott haladási irányát tekintve a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávban következett be. Az ütközést megelőzően a II. r. vádlott személygépkocsijától mintegy 45,3 méter hosszú, állóra fékezett, iránytartó féknyom maradt vissza mind a jobb, mind pedig a bal oldali kerekektől.
Amennyiben a II. r. vádlott a lakott területen kívül maximálisan engedélyezett 80 km/óra sebességgel vezetette volna a járművét, azt meg tudta volna állítani a busszal történt ütközés nélkül.
Az I. r. vádlott autóbuszának az útkereszteződésbe való behaladása - a II. r. vádlott által vezetett gépkocsi tényleges sebességéhez viszonyítottan - féktávolságon belül történt meg.
Az I. r. vádlott megszegte a KRESZ 28. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt szabályokat, míg a II. r. vádlott a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának III. fordulatában írt szabályt.
A megyei bíróság az ügyész által mindkét vádlott terhére bejelentett fellebbezés alapján az elsőfokú végzést felülbírálta, és azt akként változtatta meg, hogy az I. r. vádlottat az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a II. r. vádlott vonatkozásában pedig azt helybenhagyta.
A bejelentett perorvoslat kapcsán a megyei bíróság megállapította, hogy a városi bíróság végzése a tényállás felderítetlensége okából részben megalapozatlan. Felderítetlen a tényállás abban a részében, hogy az autóbusz érkezési irányából az úttest a személygépkocsi érkezési irányából mennyire volt belátható; milyen értékre adódik a személygépkocsi haladási sebessége a még valószínűsíthető 8 m/s2 átlag lassulási érték alapulvételével; a figyelembe vehető adatok alapján a balesetben részes járművek helyzete hogyan valószínűsíthető az út-idő függvényében; az autóbusz megjelenése a kereszteződés előtt és mozgása a védett úton a közlekedő személygépkocsi vezetője számára milyen távolságból volt észlelhető és ennek a távolságnak megtételéhez szükséges idő tartama mennyi volt.
A megállapított adatok szerint a személygépkocsi vezetőjének reális lehetősége lett volna a járművének a megállítására és az összeütközés elkerülésére, amennyiben azt az engedélyezett legnagyobb sebességgel (80 km/óra) vezeti.
A megyei bíróság álláspontja szerint az autóbusz vezetőjét a kereszteződésbe történő behaladás előtt olyan - a gépjármű közlekedésben jelentős időt igénybe vevő - kötelezettségek terhelték, amelyek teljesítése mellett irreális, és az elvárhatóság kereteit túllépő magatartást állapítottak meg a terhére, a folyamatos jobbra figyelés előírásával. Kötelezettségeinek teljesítése - miután a körbetekintés és a látottak feldolgozása több másodperc időt igényel -, lehetetlenné tenné számára a veszély nélküli áthaladást olyan esetben, amikor a jobbról közeledő személygépkocsi ilyen nagy sebességgel közelíti meg az útkereszteződést.
A bekövetkezett eredmény önmagában nem nyújt alapot annak megállapítására, hogy az autóbuszvezető I. r. vádlottnak a felróható szabályszegése volt a baleset oka. Az ugyanis egyértelmű adatokkal bizonyított, hogy a baleset azért következett be, mivel a személygépkocsi vezetője az engedélyezett sebességet messze túllépve, nem kellő figyelemmel és körültekintéssel közlekedett. Magatartásával az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt közúti közlekedési szabályszegésen túl a KRESZ 28. §-ának (3) bekezdésében és 3. §-ának c) pontjában írtakat is megszegte. Az I. r. vádlott tehát a fentiek szerint neki felróható, a balesettel okozati kapcsolatban levő közúti közlekedési szabályt nem szegett meg. Az elsőbbséggel rendelkező jármű vezetőjének is kellő figyelemmel és körültekintéssel kell az útkereszteződést megközelítenie, mert számítani kell arra, hogy lassításra vagy nem hirtelen kormányzásra kényszerülhet.
Az irányadó tényálláshoz képest a városi bíróság helyesen következtetett a II. r. vádlottnak a balesetén fennálló büntetőjogi felelősségére, és cselekményét az anyagi jogszabálynak megfelelően minősítette.
A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésére a megyei bíróság a Be. 271. §-a alapján bizonyítás lefolytatását rendelte el. Ennek keretében a fentebb írt kérdések megválaszolásával az igazságügyi gépjármű szakértőt a nyomozás során adott szakértői véleménye kiegészítésére hívta fel. A szakértő írásban benyújtott és a tárgyaláson szóban kiegészített véleményében rögzítette, hogy az autóbusz érkezési irányát alapul véve a kereszteződésben a főútvonal a személygépkocsi érkezési irányában - jobbra - 240 méterre volt belátható. A személygépkocsi esetében a 8 m/s2 lassulási érték alapulvételével a személygépkocsi fékezés előtti haladási sebessége 114-120 km/óra értékre adódik. A szakértő a helyszínen autóbusszal és tehergépkocsival végzett kísérlet mérési eredményei alapján az autóbusznak az ütközés helyére történt beérkezése idejét az elindulástól 5,3 s-ban állapította meg. A nyomozás során adott eredeti szakértői véleményben a személygépkocsi esetében 6-7 m/s2 lassulási érték figyelembevételével került megállapításra a 103-115 km/óra haladási sebesség és ennek az adatnak az alapulvételével tartalmazta a szakértői vélemény azt is, hogy a személygépkocsi az autóbusz elindulásakor a későbbi ütközési helytől kb. 140-158 méter távolságra volt. Az engedélyezett 80 km/óra sebességgel történt haladás esetén lassító fékezéssel (3,5-4,5 m/s2 alapulvételével) a személygépkocsi féktávolsága 77-97 méterre adódik. Az elindulástól az ütközésig 11,3 méter utat megtett autóbusznak a kereszteződésből való teljes kihaladásához még további 1,45 s-ra lett volna szüksége.
A megyei bíróság a kiegészítő szakértői véleményt a tényállás alapjául elfogadta. A fentiek szerint ezzel kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, és az elsőfokú bíróság végzése felülbírálatra alkalmas.
E tényálláshoz képest tévedett a városi bíróság, amikor az I. r. vádlott esetében megállapította, hogy elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét. Esetében az elsőfokú bíróság a KRESZ 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt szabályszegést látta okozati összefüggésben állónak a bekövetkezett balesettel. Ennek lényege szerint a baleset oka részben - a személygépkocsi sebességén túl - az volt, hogy az autóbusz vezetője nem biztosított elsőbbséget a védett útról érkező személygépkocsi részére.
Az I. r. vádlott az autóbusszal „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával védett utat keresztezett. Az oda történt behaladás előtt megállt, teljesítette azt a kötelezettségét, hogy körbetekintéssel meggyőződjék az áthaladás veszélytelenségéről. Ezt a kötelezettségét az I. r. vádlott teljesítette, a bekövetkezett baleset kizárólagos oka az volt, hogy a személygépkocsi vezetője a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel közelítette meg az útkereszteződést. Ezért a megyei bíróság az I. r. vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól. Az elsőfokú bíróság a helyesen figyelembe vett bűnösségi körülmények alapján - de figyelemmel a cselekmény elkövetése óta eltelt igen hosszú időre is -, megalapozottan, kellő tartamban bocsátotta próbára a büntetlen, eddig kifogástalan közlekedési magatartású II. r. vádlottat a terhére megállapított bűncselekmény miatt.
A fentiek alapján a megyei bíróság büntetés kiszabására alapot nem látott, ezért az elsőfokú bíróság végzését a II. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Bf. 648/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás