BK BH 1994/581
BK BH 1994/581
1994.11.01.
A szeszes italt fogyasztott, de alkoholos befolyásoltság alatt nem álló személy részére a járművezetés átengedése akkor valósítja meg a járművezetés tiltott átengedésének vétségét, ha az átvevő ténylegesen alkalmatlan volt a jármű vezetésére; ennek hiányában az átengedő magatartása szabálysértést valósít meg [Btk. 189. § (1) bek.; Sztv. 116/A. § (1) bek. a) pont; KRESZ 4. § (1) bek. c) pont és (2) bek.].
A F.-i Bíróság katonai tanácsa a honvéd I. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége és közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 5 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 1 évre a „B” kategóriájú járművezetéstől eltiltásra;
a tartalékos őrvezető II. r. vádlottat járművezetés tiltott átengedésének vétsége miatt - önálló büntetésként - 1 év 6 hónapra a „B” kategóriájú járművezetéstől eltiltásra;
a honvéd III. r. vádlottat pedig szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 30 napi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a honvéd vádlottak sorkatonai szolgálatot teljesítettek. Az I. r. vádlott 1993. július 31-én reggel 8 órától 24 órás tűzriadó gépkocsivezetői, míg a III. r. vádlott ugyanezen időben, alegység-ügyeletes szolgálatban volt. A nap folyamán a két vádlott megállapodott az őrvezető II. r. vádlottal - akinek 17 órától másnap reggelig kimaradási engedélye volt -, hogy az est folyamán az alakulat kerítésénél találkoznak, ahol a II. r. vádlott már várni fogja őket a tulajdonában levő személygépkocsival. Ilyen előzmények után 22.30 óra körüli időben az I. r. és a III. r. vádlott a kerítésen keresztül a szolgálati helyét önkényesen, engedély nélkül elhagyta, és az előzetes megállapodásnak megfelelően találkoztak a II. r. vádlottal. Ezután a II. r. vádlott által vezetett és az ő tulajdonában levő gépkocsival a községbe utaztak, ahol szórakozás céljából betértek egy diszkóba. Itt először a II. r. vádlott rendelt italt, és az I. r. vádlott - többek között - egy kis üveg sört fogyasztott el, amit látott a II. r. vádlott is.
A vádlottak másnap, augusztus 1-jén hajnali 2.30 óra körüli időben indultak vissza a szolgálati helyükre, de az indulásuk előtt a személygépkocsiba ült még egy polgári személy azzal, hogy őt a lakására szállítják. Elindulás előtt az I. r. vádlott a személygépkocsi indítókulcsát elkérte a II. r. vádlottól, aki az elfogyasztott italmennyiségtől gépjárművezetésre képtelen állapotba került. Az I. r. vádlott mellett az első ülésen foglalt helyet a II. r. vádlott, míg a hátsó ülésen ült a III. r. vádlott valamint a polgári személy.
Az I. r. vádlott által vezetett személygépkocsival kb. 70-80 km/óra sebességgel éjszakai sötétségben, száraz, kavicsos, egyenetlen burkolatú, útburkolati jelek nélküli aszfalt úttesten haladtak. 2.45 óra körüli időben egy balra ívelő útkanyar előtt a vádlott fékezéssel próbálta csökkenteni a személygépkocsi sebességét, miközben az a kavicsos úton megcsúszva a kanyarban lehaladt a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára, és ott tovább haladva az útpadkán álló telefonpóznának ütközött.
A közúti baleset időpontjában az I. r. vádlott vérében 0,65-0,78 ezrelék alkoholkoncentráció volt, amely nála igen enyhe alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A baleset következtében az I. r. vádlott enyhe fokú agyrázkódást, a jobb oldali kulcscsont törését, valamint a fej és a fül zúzott sérülését; a II. r. vádlott agyrázkódást, jobb oldalon a 3. és 7. borda törését, vérmell kialakulásával járó jobb oldali lapockatörést, az ágyéki csigolyák haránt nyúlványainak törését, jobb oldali singcsont és a jobb oldali gyűrűsujj alappercének a törését; a III. r. vádlott enyhe fokú agyrázkódást, a bal térd zúzódását és a jobb fülkagyló anyaghiányos szakított zúzott sebzését szenvedte el. A vádlottak sérüléseinek gyógytartama 8 napon túli volt. Az I. r. vádlott azzal a magatartásával, hogy nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette a személygépkocsit, megszegte a KRESZ 25. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést, míg a II. r. vádlott azzal, hogy szeszes italt fogyasztott személynek engedte át a gépjármű vezetését, megszegte a KRESZ 4. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést.
Az I. r. vádlott KRESZ-szabályszegése és a bekövetkezett közúti baleset, valamint az ennek során létrejött testi sérülések között szoros okozati összefüggés állapítható meg. A II. r. vádlott tulajdonában levő személygépkocsi a baleset során ún. totálkáros lett.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a katonai ügyész által az I. r. és a III. r. vádlott tekintetében súlyosításén előterjesztett, illetőleg a II. r. vádlottnak és védőjének felmentésre irányuló fellebbezése alapján bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács - a Be.-nek a próbára bocsátások esetén az ügyek egyesítését előíró 374. §-a kivételével - az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta, és egyéb vonatkozásban az ügyet kellően felderítette. Mivel a III. r. vádlott tekintetében az elsőfokú tárgyaláson tisztázta, hogy őt időközben jogerősen próbára bocsátották, akkor járt volna el helyesen, ha a tárgyalást elnapolja, az iratok beérkezése után a próbára bocsátást elrendelő határozatot tartalmazó ügyet ide egyesíti, és a III. r. vádlott cselekményeit együttesen bírálja el. Ehelyett az egyesítést elmulasztotta, és a vonatkozó iratokat pótlólag terjesztette fel.
A Legfelsőbb Bíróság - a BK 111. sz. állásfoglalás (az állásfoglalás újabb száma: BK 149. szám) iránymutatására is figyelemmel - ezt az eljárási szabályszegést a két ügy egyesítésével kiküszöbölte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság körültekintően foglalkozott azzal, hogy az I. r. vádlott mennyi szeszes italt fogyasztott, és ennek eredményeként a járművezetés során vérében milyen alkoholszint volt. Figyelemmel az alkoholkoncentráció 0,5-0,8 ezrelék közötti voltára, kiemelten vizsgálni kellett, hogy a katonai tanács ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett-e. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis konkrét esetekben az ilyen alkoholkoncentráció is eredményezhet szeszes italtól befolyásolt állapotot, s ez különösen akkor vizsgálandó, ha az elkövető közúti balesetet is okozott (BJD 9000 és 10 113. számú eseti határozatok). Az ítélkezési gyakorlat szerint a szeszes italtól befolyásolt állapot ténye 0,5 és 0,8 ezrelék közötti véralkohol-koncentráció esetében a bizonyítékok mérlegelésével akkor állapítható meg, ha egyértelmű, hogy az érintett személy magatartását észlelő tanúk, terhelttársak, illetve a vizsgálatot végző orvos a szeszes italtól befolyásoltság tüneteiről számot tudnak adni. Mindezek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság a tényállás e részét is kellően felderítettnek találta. Sem a vádlott-társak, sem pedig a balesetet szenvedett gépjárműben utazó tanúnak a vallomásából nem vonható olyan következtetés, hogy az I. r. vádlott a járművezetés során szeszes italtól befolyásolt állapotban lett volna. Erre a - gyorshajtásból bekövetkezett - baleset sem ad elegendő következtetési alapot. Végül - bár a sérülések miatt a legfontosabb befolyásoltsági próbák nem voltak végrehajthatók - a vádlottat a vizsgáló orvos sem tekintette ittasnak.
Ilyen körülmények között a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a katonai tanács, hogy bár az I. r. vádlott a járművezetés előtt szeszes italt fogyasztott, ez az italfogyasztás nála a járművezetéskor 0,65-0,78 ezrelék közötti - vagyis minden kétséget kizárólag legalább 0,65 ezreléknyi - véralkoholszintet eredményezett, ettől azonban szeszes italtól befolyásolt állapotban nem volt.
Arra sem merült fel adat, hogy a vádlott egyéb okból ténylegesen alkalmatlan lett volna a gépjármű vezetésére. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjának alkalmazásával a tényállást kiegészítette a III. r. vádlott korábbi próbára bocsátással lezárt ügyének tényállásával, valamint azzal, hogy a szórakozóhelyen az I. r. vádlott 2 kisüveg (3,3 dl-es) sört fogyasztott, mely italfogyasztásnál a II. r. vádlott is jelen volt. Az ekként irányadó tényállásból - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok hiányában - törvényesen vont következtetést a katonai tanács az I. r. és a III. r. vádlott bűnösségére.
A III. r. vádlottat a korábbi próbára bocsátás hatályon kívül helyezése mellett [Be. 374. § (2) bek. h) pont] bűnösnek mondotta ki a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) pontjára tekintettel a (4) bekezdésének b) 1. pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett lopás bűntettében is.
Tévedett azonban a katonai tanács, amikor a II. r. vádlottat bűnösnek találta a Btk. 189. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés tiltott átengedésének vétségében. Az ezzel kapcsolatos jogi indokolás szerint a vádlott a bűncselekményt a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjára és (2) bekezdésére tekintettel, azzal valósította meg, hogy gépjárműve vezetését olyan személynek - az I. r. vádlottnak - engedte át, akiről tudta, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.
A Btk. 189. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetés tiltott átengedését az követi el, aki a vasúti vagy légi jármű, valamint gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép, avagy közúton gépi meghajtású jármű vezetését szeszes italtól befolyásolt állapotban levő vagy a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek engedi át.
A módosított 1968. évi I. törvény (Sztv.) 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja pedig akként rendelkezik, hogy ittas vezetés szabálysértését valósítja meg az, aki gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen személynek engedi át.
A vezetés átengedésének a Btk.-ban szabályozott tiltása tehát kétféle kritériumhoz kapcsolódhat: akinek a vezetést átengedik, az vagy szeszes italtól befolyásolt állapotban van, vagy egyéb okból alkalmatlan a jármű vezetésére. Miután az irányadó tényállásból kitűnően a járművet vezető I. r. vádlott nem volt szeszes italtól befolyásolt állapotban, ugyanakkor viszont ez időben szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt található, az adott esetben a bűncselekmény és szabálysértés elhatárolásánál az igényelt vizsgálatot, hogy a nevezett a cselekmény elkövetésekor egyéb okból a vezetésre alkalmatlan volt-e, s ha igen, erről a II. r. vádlott tudott-e.
Az állandó bírói gyakorlat szerint az elsőfokú bíróság által ennek tekintett körülmény - vagyis az, hogy a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve (2) bekezdése szerint szeszes italt fogyasztott, de befolyásoltság alatt nem levő személynek is tiltja az ott meghatározott esetben a járművezetést, illetve a vezetés részére átengedését is - igazgatási szempontból jelent járművezetői alkalmatlanságot. Hasonlóan ahhoz, ha a ténylegesen vezető személy járművezetői vizsgát nem tett, avagy járművezetői engedélyét visszavonták, ugyanakkor a járművezetéshez szükséges ismereteknek és gyakorlottságnak megfelelően birtokában van (BJD 1138., 1142. és 9014. számú eseti határozatok). Ilyen esetben a vezetést átvevő járművezetőnek az átadó tekintetében bűncselekményt megalapozó vezetésre való alkalmatlansága csak akkor állapítható meg, ha nem igazgatási okból, hanem ténylegesen, az adott körülmények között nem volt alkalmas a járművezetői tevékenység biztonságos kifejtésére, pl. gyakorlatlansága, fáradtsága, betegsége vagy más ok miatt.
Mivel az adott ügyben az I. r. vádlottnál ez nem merült fel, a II. r. vádlott terhére sem állapítható meg a járművezetés tiltott átengedésének vétsége.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mivel a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény - felmentette. Ugyanakkor felelősségét a módosított Sztv. 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti ittas vezetés szabálysértésében a Be. 216. §-a (1) bekezdésének h) pontjára is tekintettel - megállapította.
A büntetések súlyosítása iránti fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság az I. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában az alábbiak szerint alaposnak találta.
A büntetéskiszabási körülményeket a katonai tanács az ő vonatkozásukban alapvetően helyesen tárta fel. Az I. r. vádlott terhére azonban további súlyosító körülmény a bűncselekmények halmazata, és igen nyomatékos súlyosító körülmény, hogy a baleset során a II. r. vádlott igen súlyos - bár maradandó fogyatékosságot nem eredményező - sérüléseket szenvedett; a III. r. vádlott tekintetében pedig szintén súlyosító körülmény a bűncselekmények halmazata.
A Btk. 83. §-a szerinti büntetéskiszabási elvekre figyelemmel törvényesen alkalmazott a katonai tanács 5 hónapi fogházbüntetést az I. r. vádlottal szemben, és törvényes az eltiltásnak járműkategóriára korlátozása és annak tartama is. Tévedett azonban - különösen az általános visszatartás céljait szem előtt tartva -, amikor a jelentősebb tárgyi súlyú vétségeket megvalósító vádlottal szemben a büntetési célt a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésével is elérhetőnek találta. Alapvetően az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottsága miatt, de a sorkatona elkövetők hasonló - katonai és köztörvényi - bűncselekményektől visszatartása végett is, a büntetési cél csak a szabadságvesztés végrehajtásával érhető el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felfüggesztést mellőzte, és figyelemmel arra is, hogy a vádlott a katonai szolgálatban megtartható, továbbá szabadságvesztésének végrehajtási fokozata a Btk. 44. §-a szerint fogház, a szabadságvesztést a Btk. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján katonai fogdában rendelte végrehajtani.
Emellett is törvényesnek találta a vádlott előzetes mentesítését, az erre vonatkozó rendelkezés azonban a BK 137. sz. állásfoglalására is figyelemmel a Btk. 136. §-án alapul. A III. r. vádlottnál a bűnösség körének bővülése új, halmazati büntetés kiszabását tette szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési célt 3 hónapi börtönbüntetés [Btk. 43. § a) pont] szolgálja megfelelően, s emellett - az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott indokokra figyelemmel - a büntetés célja a szabadságvesztésnek próbaidőre felfüggesztésével is biztosítható. Ezért a vádlottat halmazati büntetésként a fenti tartamú szabadságvesztésre ítélte, s annak végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján felfüggesztette.
Ugyanakkor, mivel a vádlott elítélésére lopás bűntette miatt is sor került, őt az előzetes mentesítésre érdemtelennek találta, ezért azt mellőzte.
A II. r. vádlott tekintetében az Sztv. pénzbírság kiszabására vonatkozó szabályai szerint (Sztv. 17. §-a) - az irányadó tételkeret figyelembevételével - a vádlott és mások hasonló szabálysértések elkövetésétől való visszatartásához 5000 forint pénzbírság alkalmazását látta indokoltnak. A vádlott javára vette figyelembe büntetlen, szabálysértési tekintetben is kifogástalan előéletét, fiatal felnőtt korát és azt, hogy a cselekményével összefüggően is bekövetkezett balesetben igen súlyosan megsérült. Terhére értékelte viszont az ittas járművezetés közlekedési szabálysértések elterjedtségét.
A pénzbírságot - amennyiben azt nem fizeti meg, és behajtására sincs mód - 500 forintonként kell elzárásra átváltoztatni [Sztv. 18. §-ának (3) bekezdése). (Legf. Bír. Bf. V. 3570/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás