BK BH 1994/584
BK BH 1994/584
1994.11.01.
A szolgálatban kötelességszegés vétsége nem valósul meg, ha az őrszolgálatot teljesítő katona a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseket súlyosnak nem tekinthető módon szegi meg, mely a feladatának teljesítésében nem korlátozza [Btk. 348. § (1) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a honvéd vádlottat a szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól felmentette. A tényállás szerint a sorkatona vádlott 1993. október 12-én az alakulatnál őrszolgálatot teljesített, mint őrhelyen felállított őr. Feladata közé tartozott az alakulat kerítésének őrzése, valamint a kerítéstől nem messze levő fegyverraktár óránkénti ellenőrzése, hogy a pecsétek a zárakon érintetlenek-e.
A vádlott 18.30 óra körül az őrtoronyból járőrözés céljából és a raktárak ellenőrzése végett lement. Ekkor találkozott két katonatársával, akik a vádlott mozgási körzetében tartózkodtak. A vádlott megkérte őket, hogy részére cigarettát és üdítő vigyenek az őrtoronyhoz. Nem sok idő elteltével a társai a kérését teljesítették. A vádlott az őrtorony lépcsőjén állva az üdítőt elfogyasztotta és egy szál cigarettát elszívott, eközben az őrtorony közelében tartózkodó katonatársaival beszélgetett. Katonatársai kb. 5 percig tartózkodtak az őrtoronyban.
Az alakulat törzsfőnöke látta, hogy az őrnél többen tartózkodnak. Ezt az alakulat részére jelezte, majd a kapuügyeletes a vádlott őrhelyét kívülről megközelítette. Látta a vádlottat a két sorkatonával beszélgetni, különösebb intézkedést azonban nem tett, hanem az esetet jelentette az ügyeletes tisztnek, aki a vádlottat a későbbiekben az őrségből leváltotta.
A katonai tanács a felmentés indokaként rámutatott, hogy a vádlott az őrszolgálatra vonatkozó szabályokat többszörösen megszegte: őrhelyére illetéktelen személyeket odaengedett, tőlük meg nem engedett tárgyakat átvett, és velük beszélgetett. Ezek a szabályszegések nem tekinthetők a társadalomra oly fokban veszélyesnek, melyet a törvény bűncselekményként értékelne. Nem volt figyelmen kívül hagyható e körben, hogy a vádlott katonatársait engedte őrhelyére, katonatársainak nem volt szándéka az alakulat elhagyása, nem szeszes italt fogyasztott, és a katonatársakkal való beszélgetés viszonylag rövid ideig tartott. Az üdítőital fogyasztása, valamint egy cigaretta elszívása s mindössze kb. 5 percig tartó beszélgetés a bíróság megítélése szerint az őrfeladatok ellátását, figyelmét nem akadályozta, kötelességét eközben is teljesítette.
Vizsgálta a bíróság, hogy a vádlott a szolgálati helyét elhagyta-e. A vádlottnak nem csupán az őrtoronyban kellett szolgálatot teljesítenie, hanem onnan - nemcsak engedéllyel, hanem - saját elhatározásából is lejöhetett, és az alakulat kerítését el is kellett hagynia ahhoz, hogy a fegyverraktárak pecsétjének a sértetlenségét ellenőrizze. A bíróság vizsgálta azt is, hogy a vádlott által védett tárgy lehetett-e az alakulat szempontjából fontos. Nevezetesen hogy a vádlottnak milyen feladata volt a lőszerraktárral kapcsolatosan. A vádlottnak elsőrendű feladata az alakulat kerítése egy meghatározott szakaszának az őrzése volt, hogy oda illetéktelen személyek ne hatolhassanak be, illetve, hogy az alakulatot senki ott el ne hagyhassa. A lőszerraktárral kapcsolatban nem kifejezetten őrzési feladatai voltak, minthogy a fegyverraktár külön elkerítve nem volt, ott az alakulatnál szolgálatot teljesítő személyek jogosan tartózkodhattak, feladata csupán az volt, hogy a zárak sértetlenségét ellenőrizze óránként.
Ezekre figyelemmel a vádlott csupán fegyelemsértést valósított meg, melyért legfeljebb fegyelmi felelősségére vonásnak lehet helye, így a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a bűnösség megállapítása és intézkedés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést, amelyet a katonai főügyész is fenntartott.
A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján megállapította, hogy megyei bíróság a tényállást kellően felderítette, és azt a lényeges tények tekintetében helyesen állapította meg. A helyesen megállapított tényállás alapján a megyei bíróság katonai tanácsa okszerűen jutott arra a következtetésre, mely szerint a vádlott vétett ugyan az őrszolgálat ellátására vonatkozó kötelmek ellen, de magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. E helyes következtetést levonva, törvényesen mentette fel a vádlottat a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vétség miatt ellene emelt vád alól.
A bűnösség megállapítása és intézkedés alkalmazása végett bejelentett ügyészi fellebbezés szerint az őrszolgálat olyan kötött formájú harcfeladat, amely fokozott éberséget kíván, és ha e követelmény ellen az őr - miként a jelen ügy vádlottja - vét, úgy veszélybe kerül az őrzés célja és az ilyen szabálytalanságok más esetben már súlyosabb következményekre - például az őr fegyverének megszerzésére - is vezettek. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal a következők miatt nem értett egyet.
Kétségtelen, hogy az őrszolgálat kötött formájú harcfeladat, amelynek előírásait a szolgálati szabályzat külön nevesíti, és azok betartásához fokozott elvárásokat fűz. A 24 órás fegyveres őrszolgálat követelményeinek betartását mindig fontos szolgálati és fegyelmi érdekek követelik meg. Az őrszolgálatra vonatkozó előírásoknak a megszegése korábban mindig bűncselekmény megállapítására volt alkalmas. A Btk. 348. §-ának az 1993. évi XVII. törvény 74. §-ával megállapított (1) bekezdése azonban nem minden, hanem csupán a törvényben konkrétan felsorolt kötelességszegés esetén teszi lehetővé a bűncselekmény megállapítását. A szóban levő törvényhely ennek megfelelően az őr, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálat szabályainak megszegése közül az elalvást, a szeszes ital fogyasztását, a rendeltetési hely elhagyását vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezés más módon történő súlyos megszegését rendeli büntetni.
A megállapított tényállás szerint a honvéd vádlott az őrhelyén nem aludt el, szeszes italt nem fogyasztott, és rendeltetési helyét sem hagyta el. E feltételek megvalósulásának hiányában vele szemben bűnösség megállapítására csak a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezés más módon történt súlyos fokú megszegése esetén lett volna lehetőség. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a nevezett az őrszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket - a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében fel nem sorolt - más módon megszegte, de ez a szabályszegés súlyosnak nem volt tekinthető, ezért a vádlott bűncselekményt nem valósított meg.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai tanácsnak ezt a ténymegállapítását és az annak indokolásában kifejtetteket helyesnek találta. Az elsőfokú bíróság erre a megállapításra az eljárás során közvetlenül megvizsgált és értékelt bizonyítékok alapján jutott. Az ítéleti megállapítás helyessége közvetlenül következett a törzsfőnök tanúvallomásából, aki az adott objektum és a szolgálat körülményeinek megfelelő ismeretével rendelkezett.
A szabályszegés súlyának ilyenkénti megítélésén az a tény sem változtatott, hogy a honvéd vádlott őrszolgálatának részfeladata volt a mozgási útvonalával érintett fegyverraktár zárai sértetlenségének az ellenőrzése. Ez utóbbi feladatának ugyanis a vádlott maradéktalanul eleget tett. Az őrszolgálati kötelem megszegésének jellegét kétségtelenül befolyásolja az őrzött objektum fontossága. Ez utóbbi tény azonban önmagában a szabályszegést nem teszi oly mértékben súlyossá, hogy az a Btk. 348. §-ának (1) bekezdése szerinti tényállásszerű magatartás megvalósulásához elegendő legyen. A kötelességszegés mértékének megítélése viszonylagos természetű, melyet mindig az adott szolgálat előírt követelményeihez, az őrzött objektum szolgálati fontosságához és ahhoz mérten kell megítélni, hogy az elkövetői magatartás az őrzés célját meghiúsította, vagy lényegesen megnehezítette-e.
A honvéd vádlott fegyelmezetlensége a szolgálat feladatainak elvégzését nem hiúsította meg, az őrzés-védelem maradéktalanul megvalósult, és arra sem merült fel adat, hogy az őr a tőle megkívánt éberséget ne tudta volna tanúsítani. Mindezek következtében nem állapíthatók meg azok a körülmények, amelyekből a kötelességszegés súlyos fokára lehetett volna következtetni.
A Legfelsőbb Bíróság ekként a katonai tanács ténymegállapítását és az abból levont jogi következtetést megalapozottnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 73/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás