BK BH 1994/586
BK BH 1994/586
1994.11.01.
Az a körülmény, hogy a terhelt korábbi büntetőügyében a bírák kizárására vonatkozó rendelkezés folytán a Legfelsőbb Bíróság azonos hatáskörű más városi bíróságot jelölt ki, egymagában nem eredményezheti azt, hogy ugyanazon terhelt újabb büntetőügyében is a korábbi városi bíróság járjon el, a bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazásának indokoltságát ugyanis mindegyik büntetőügyben külön-külön kell vizsgálni (Be. 35. §, 40. §).
A Ny.-i Városi Bíróság a vádlottat lopás vétsége miatt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 80 forintban állapította meg. A tényállás szerint a vádlott 1993. január 6-án 16 280 forint értékben vöröshere-szénát és borsószalmát tulajdonított el.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentés végett jelentette be fellebbezését, amelyet a másodfokú tárgyaláson is fenntartottak.
A főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a tárgyalás előkészítése során nem vizsgálta meg a Be. 167. §-a (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja alapján azt, hogy az ügy elbírálására van-e illetékessége, és nem rendelkezett a Be. 168. § alapján az ügy tárgyalására illetékes bírósághoz történő áttételről. Az ügyben a nyomozást a városi rendőrkapitányság folytatta a vádlott ellen, aki h.-i lakos, és a cselekmény elkövetésének a helye is H. város, így a H.-i Városi Ügyészség nyújtotta be a vádindítványt a H.-i Városi Bírósághoz. A Be. 28. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános illetékességi szabályok szerint az eljárás lefolyatatására a H. i Városi Bíróságnak volt illetékessége. A H.-i Városi Bíróság azonban 1993. február 23-án az ügyet a Ny.-i Városi Bíróságnak küldte meg arra hivatkozással, hogy a vádlott ellen korábban folyamatban volt büntetőeljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Ny.-i Városi Bíróságot jelölte ki eljáró bíróságként. Ezt követően a Ny.-i Városi Bíróság nem állapította meg az illetékességének hiányát, hanem lefolytatta a büntetőeljárást. Ezzel eljárási szabályt sértett. A Legfelsőbb Bíróság korábban hozott kijelölő végzése - amellyel az eljárás lefolytatására a Ny.-i Városi Bíróságot, illetve másodfokú eljárásra a Sz.-i Megyei Bíróságot jelölte ki - 1992. december 10. napján kelt, és a vádlott ellen egy más ügyben, folyamatban volt büntetőügyre vonatkozott. A jelen ügyben vád tárgyává tett cselekmény elkövetésének ideje a Legfelsőbb Bíróság fenti határozatának a kelte utáni időre, 1993. január 6-ra esett.
A megyei bíróság álláspontja szerint mindkét elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a Legfelsőbb Bíróságnak az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó végzését az újabb büntetőügyben is irányadónak tekintette... A kizárásnak a Be. 35. §-ában írt általános szabályait, továbbá a bíró kizárására a Be. 40. §-ában meghatározott szabályokat valamennyi ügyben külön-külön kell elbírálni. Az eljárási szabályok helyes értelmezéséből nem vonható le olyan következtetés, hogy ha egy ügyben a bíróságok elfogultságot jelentenek be, és ennek következtében más megye területén levő, azonos hatáskörű bíróság folytatja le az eljárást, akkor minden külön vizsgálódás nélkül valamennyi, az azonos személyre vonatkozó újabb büntetőeljárásra a későbbikben is irányadó lesz a kizárás.
A H.-i Városi Bíróság akkor járt volna el az eljárási szabályoknak megfelelően, ha a vádlottal szemben folyamatban levő újabb büntetőügyben megvizsgálja, hogy a kizárás feltételei fennállnak-e. Amennyiben a városi bíróság bírái ebben az ügyben is olyan nyilatkozatot tesznek, hogy hozzájárulnak a kizárásukhoz, úgy a kizárás elbírálására hatáskörrel rendelkező megyei bírósághoz kellett volna az iratokat felterjeszteni. Ezt követően a megyei bíróságnak ismét állást kellett volna foglalnia abban a kérdésben, hogy hozzájárulnak-e a kizárásukhoz. Amennyiben a megyei bíróság bírái is hasonló tartalmú nyilatkozatot tesznek, úgy az ügyet elbírálás végett fel kellett volna terjeszteni a Legfelsőbb Bíróságra.
Mindezek észrevételezése mellett azonban ez az eljárási szabálysértés nem tekinthető olyannak, amely az ügyet felülbírálatra alkalmatlanná tenné, az ügy elbírálására nincs kihatással, így a Be. 261. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hatályon kívül helyezési okot nem valósított meg. A megyei bíróság ezért az ítéletet érdemben felülbírálta és azt helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 200/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás