BK BH 1994/588
BK BH 1994/588
1994.11.01.
Az előzetes letartóztatás egy éven túli indokoltságának a felülvizsgálata iránti különleges eljárásban, a törvényben írt egyéves időtartam az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése szakában hozott végzése meghozatalától - nem pedig e határozat jogerőre emelkedésétől - számítandó;
ha azonban a megyei bíróság előtt első fokon folyamatban levő büntetőügyben a Legfelsőbb Bíróság a vádlott, illetó1eg a védő fellebbezését elutasította, vagy pedig az előzetes letartóztatást fenntartó elsőfokú bírósági végzést helybenhagyta: az egyéves határidőt a legfelsőbb bírósági végzés meghozatalának a napjától kell számítani [Be. 92. § (1) bek. a)-c) pont, 95. § (3) bek. b) pont, 380. § (3) bek.].
A megyei főügyészség 1993. március 5. napján a megyei bírósághoz benyújtott vádiratában terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt vádat emelt az 1992. július 19. napja óta előzetes fogva tartásban levő I. r. és II. r. terheltekkel, valamint az 1992. július 20. napja óta fogvatartásban levő III. r. terhelttel szemben.
I. A megyei bíróság az 1993. március 9. napján kelt végzésével mindhárom terhelt előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának a kihirdetéséig fenntartotta.
E végzés ellen a terheltek által bejelentett fellebbezést elbírálva, a Legfelsőbb Bíróság az 1993. április 16. napján kelt határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
2. A megyei bíróság az 1993. március 25. napján kelt végzésében - megállapítva a hatáskörének hiányát - az ügyet a városi bírósághoz tette át, megállapítva, hogy a terheltek előzetes letartóztatása a városi bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig tart.
A megyei bíróság végzése ellen az ügyész, valamint az I. és III. r. terhelt jelentette be fellebbezést, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság az 1993. április 29. napján kelt végzésével - tévesnek ítélve meg a megyei bíróság hatáskörének a hiányát megállapító és az áttételt elrendelő végzését - azt hatályon kívül helyezte, a megyei bíróságot az eljárás folytatására utasította, egyben megállapította, hogy a terheltek előzetes letartóztatása az első fokon eljáró megyei bíróság érdemi határozatának a meghozataláig tart.
3. A II. r. és a III. r. terheltnek az előzetes letartóztatás megszüntetése iránt benyújtott kérelmét a megyei bíróság az 1993. június 8. napján kelt végzésével elutasította, és e végzés ellen a terheltek által bejelentett fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság az 1993. július 6. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
4. A II. r. terhelt ismételt szabadlábra helyezése iránti kérelmét a megyei bíróság az 1993. december 8. napján kelt végzésével elutasította, a II. r. terhelt fellebbezése nyomán a végzést a Legfelsőbb Bíróság az 1994. február 10. napján kelt határozatával helybenhagyta.
5. Ezt követően a megyei bíróság által 1994. február 16. napján megtartott tárgyaláson az I. r. és a III. r. terheltek terjesztettek elő szabadlábra helyezés iránti kérelmet, amelyet a megyei bíróság elutasított. A terheltek és a védőik által bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság az 1994. március 23. napján kelt végzésével alaptalannak találva, az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
6. A megyei bíróság a Be. 380. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozással a büntetőügy iratait 1994. április 8. napján a terheltek előzetes letartóztatása indokoltságának a felülvizsgálata végett ismételten felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz.
A megyei bíróság a vádirat benyújtása után, a tárgyalás előkészítése során 1993. március 9. napján tartotta fenn a terheltek előzetes letartóztatását az ügyben hozandó elsőfokú érdemi határozat meghozataláig, és a Be. 380. §-ának (3) bekezdése alapján - a Be. 95. §-ának (3) bekezdésére utalással - a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy ettől az időponttól számítandó az az egy év, amelynek elteltével a Legfelsőbb Bíróságnak a fogva tartás indokoltsága kérdésében határoznia kell, annak ellenére, hogy a terheltek, illetőleg a védőik szabadlábra helyezés iránti kérelmének az elutasítása miatt benyújtott fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság 1994. február 10. napján a II. r. terheltet, 1994. március 23. napján pedig az I. r. és a III. r. terhelteket érintően már állást foglalt a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek fennállása kérdésében, amikor az elsőfokú bíróság végzéseit helybenhagyta.
A legfőbb ügyész 1994. április 22. napján érkezett átiratában indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terheltek előzetes letartóztatása fenntartásának indokoltsága kérdésében hozzon újabb határozatot. Átiratában utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy hónappal korábban már állást foglalt abban a kérdésben, hogy mindhárom terhelt esetében változatlanul fennállanak a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt okok, de a Büntető Jogi Döntvénytárban 10 406. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettek folytán ez a felülvizsgálat nem mellőzhető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás egy éven túli indokoltsága felülvizsgálatának a törvényben írt feltételei ez idő szerint nem állanak fenn. A Be. 380. §-a (3) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezés tartalmazza azt a főszabályt, amely szerint, ha az előzetes letartóztatásnak a vádirat benyújtása után történt elrendelésétől vagy annak fenntartásától számítottan a szóban levő kényszerintézkedés tartama az egy évet meghaladja [Be. 95. § (3) bek. h) pont], a Legfelsőbb Bíróság annak az indokoltságát felülvizsgálja. Ebből a törvényi rendelkezésből egyértelmű, hogy nem az előzetes letartóztatást elrendelő vagy fenntartó végzés jogerőre emelkedésének az időpontja az irányadó az egy éven túli meghosszabbítás szempontjából, hanem a tárgyalás előkészítése szakában az elsőfokú bíróság végzése meghozatalának a napja.
Ez alól a főszabály alól a Be. 380. §-a (3) bekezdésének második mondata egyetlen kivételt tesz: ha a szóban levő felülvizsgálaton kívül az előzetes letartóztatás kérdésében a Legfelsőbb Bíróság már döntött, az említett egyéves határidőt a legfelsőbb bírósági határozat keltétől kell számítani. Ez az eset azokban az ügyekben a leggyakoribb, amikor a büntetőügy a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik, és a terhelt szabadlábra helyezése iránt benyújtott indítványt elutasító megyei (fővárosi) bírósági fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találva, a végzést helybenhagyja. Elvileg előfordulhat azonban hasonló eset a rendkívüli perorvoslatok (perújítás vagy felülvizsgálati eljárás) eseteiben is.
A határidő speciális számításának a törvényi indoka nyilvánvalóan az, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság előzetes letartóztatás kérdésében fellebbezést elbíráló döntésének a meghozatalára kerül sor, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt okok fennállását vizsgálja, ezért indokolatlan lenne ilyen esetekben a Be. 95. §-a (3) bekezdésének h) pontja szerinti időponttól számítani az egy éves felülvizsgálati határidőt.
A Legfelsőbb Bíróságnak a BJD-ben 10 407. szám alatt közzétett, 1984. évben hozott eseti határozata ettől eltérő álláspontra helyezkedett. Az ebben kifejtettek szerint az előzetes letartóztatás egy éven túli tartama indokoltságának a felülvizsgálata szempontjából a terhelt, illetőleg a védő által az előzetes letartóztatás megszüntetése végett beadott kérelmet elutasító határozat nem tekinthető az előzetes letartóztatást „elrendelő”, illetőleg „fenntartó” határozatnak, következésképpen az ilyen kérelmet elutasító határozatot felülbíráló legfelsőbb bírósági végzés sem tekinthető olyan „döntésnek”, amely azt jelentené, hogy az egyéves felülvizsgálati határidőt a Legfelsőbb Bíróság e határozatának a napjától kellene számítani, ezért nem alkalmazható a Be. 380. §-a (3) bekezdésének második mondatában írt törvényi szabályozás. A szabadlábra-helyezési kérelmek elbírálásánál az előzetes letartóztatás megszüntetését eredményező körülmények vizsgálata nem járhat a felülvizsgálati határidő kitolódásával.
A fent említett határozat ellentétes a Be. 380. §-a (3) bekezdése második mondatának a rendelkezésével, indokai pedig tévesek, ezért Legfelsőbb Bíróság a jövőben el kíván térni az ebben kifejtettektől. Mind a szabadlábra helyezés iránti kérelem, mind pedig az említett kényszerintézkedés indokoltságának a felülvizsgálata során a bíróság azonos körülményeket vizsgál, nevezetesen: fennállanak-e az előzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában - fiatalkorú esetében pedig ezenfelül a Be. 302. §-ának (1) bekezdésében - foglalt feltételek. Amennyiben a kényszerintézkedés időtartama olyan jelentős, hogy eléri az egy évet: a törvény a Legfelsőbb Bíróságra bízza az indokoltság megvizsgálásának a feladatát. E felülvizsgálati eljárás keretében a Legfelsőbb Bíróság nem érvényesít eltérő szempontokat, akár a terhelt, illetőleg a védő által előterjesztett szabadlábra helyezési kérelmet elutasító végzés elbírálása, akár a Be. 95. §-a (3) bekezdésének h) pontja szerint felülvizsgálata során jár el. A Be. 380. §-a (3) bekezdésének második mondatában gondolatjel között szereplő az a kitétel, hogy „a felülvizsgálaton kívül” hozott legfelsőbb bírósági határozattól számítandó a további egyéves felülvizsgálati határidő, egyértelműen arra utal, hogy az eljárásjogi rendelkezés a Legfelsőbb Bíróságnak bármely okból a kényszerintézkedés jogszerűsége kérdésének a vizsgálata során hozott határozata teremti meg az alapját, amelyre egyébként a Be. 380. §-ának (4) bekezdése is utal.
Ettől eltérő álláspont azt eredményezné - mint az adott ügyben is -, hogy a Legfelsőbb Bíróság indokolatlanul egymáshoz közel eső időpontokban kényszerülne ugyanannak a kérdésnek a tekintetében határozatokat hozni, amely az iratok felterjesztése folytán az alapügyben eljáró bíróságokra is indokolatlan terhet róna.
A Be. 380. §-a (3) bekezdésének második mondata és a (4) bekezdésben foglalt rendelkezés összevetése alapján nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő felülvizsgálati határidő a II. r. terhelt esetében 1995. február 10. napjában, az I. r. és a III. r. terheltek esetében pedig 1995. március 23. napjában határozható meg; amennyiben azonban eddig az időpontig a terheltek újbóli szabadlábra helyezési kérelmét elutasító megyei bírósági végzés ellen a fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság érdemben elbírálja: a Be. 380. §-a (4) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés folytán ez a felülvizsgálati határidő újabb eltolódását eredményezheti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a terheltek előzetes letartóztatása indokoltságának a felülbírálatát mellőzve, az iratokat a megyei bírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. Bel. III. 939/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás