BK BH 1994/6
BK BH 1994/6
1994.01.01.
I. Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete esetében a jogos védelmi helyzet megállapításának mellőzése, mivel a vádlottat a sértettel — testvérével — szemben kitérési kötelezettség terhelte [Btk. 170. § (5) bek. 1. ford., 29. § (1) és (3) bek.].
II. A lopás vétsége helyett lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés megállapítása a módosított büntetőtörvény rendelkezésére figyelemmel [Btk. 316. § (1) bek. (2) bek., a) pont, 2. §, Sztv. 105. § (1) bek. a) pont]
A megyei bíróság a vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és folytatólagosan elkövetett lopás vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - 1 évi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, egyidejűleg megállapította, hogy az Sz.-i városi bíróság ítéletéhez kapcsolódó közkegyelem hatályát vesztette. A tényállás lényege a következő.
A vádlott alkalmi munkás, családi élete rendezetlen. Élettársi kapcsolatából 1990-ben született gyermeke után tartásdíjat nem fizet, a házasságából született gyermeke után a gyermektartásdíjat az utóbbi időben rendszeresen fizeti. A vádlott évek óta italozik. A korábbi években önkéntes elvonó kezelésen esett át. A vádbeli cselekmény idején súlyos fokú alkoholos állapotban volt (csaknem 4 ezrelék alkoholtartalom), amely heveny alkoholmérgezéses állapotot eredményezett. A vádlott többször volt büntetve: legutóbb lopás és tartás elmulasztásának vétsége miatt 8 hónapi börtönre ítélték, közkegyelem folytán a büntetés az egynyolcadával csökkent.
A vádlottnak 4 testvére van, akik közül az 1961-ben született öccsével - a sértettel - jó kapcsolatban volt. Az albérletben lakó vádlott több esetben az éjszakát az öccse családjánál töltötte. A sértett is italkedvelő ember hírében áll. Lakókörnyezetében úgy ismerik, hogy erőszakos jellegű cselekmény miatt büntetve volt, és ittas állapotban agresszív, kötekedő természetű.
A vádlott a következő bűncselekményeket követte el: 1. 1992. május 9-én a vádlott és a sértett egész nap kettesben italoztak. Nagy mennyiségű bort, sört és tömény italt fogyasztottak. A déli órákban a vádlott hazament, megebédelt, majd visszament a testvéréhez, és az italozást különböző szórakozóhelyeken folytatták. Az italozást 21 óra körül egy sörözőben fejezték be, amikor már mindketten súlyos fokú alkoholos állapotban voltak. Az utcán haladtak a sértett lakása felé. A sértett az utcán akarta elvégezni a szükségletét, ezért a vádlott rászólt, hogy vonuljon félre. Emiatt az ittas testvérek között vitára került sor, amely tettlegességbe torkollott. A sértett vállon ütötte a vádlottat, majd többször rúgott feléje. A vádlott hátrált, a rúgások részben ezért, részben a sértett ittassága miatt célt tévesztettek, így a vádlottat nem érték el. A vádlott kérte az öccsét, hogy támadó magatartását fejezze be, de a feldühödött sértett változatlanul puszta kézzel ütött, illetve cipős lábbal rúgott a vádlott teste irányába.
Eközben a vádlott a nadrágzsebéből elővette a 7 cm pengehosszúságú zsebkését, az élét kipattintotta, és figyelmeztette a sértettet, hogy a további támadás esetén védekezni fog. A kést - a sértett által is látható módon - a jobb kezében, csípőmagasságban tartotta úgy, hogy a penge a hüvelykujj felé állt. Az egyre dühödtebb sértett a figyelmeztetés ellenére folytatta a korábbi magatartását. Ekkor a már felindult állapotban levő, ideges vádlott - bár a támadás elől más módon is kitérhetett volna, így pl. módjában volt a súlyosan ittas, közel 100 kg testsúlyú testvére elől egyszerűen elszaladni - a feléje rúgó, mozgásban levő sértettet egy alkalommal pontosan meg nem állapítható erővel egy egyenes, döfő mozdulattal mellbe szúrta. A szúrást megelőző pillanatban a vádlott is tett egy lépést a sértett irányába, így a szúrás pillanatában mindketten ellenirányú mozgásban voltak. A szúrás a sértett felsőteste felé irányult. A szúrás pillanatában a sértett felsőteste a tengelye körül elfordult.
A szúrás következtében a sértett a mellkasán baloldalt az V. borda magasságában a szegycsont szélénél, a bőrön áthatoló, de a mellkasfalon át nem hatoló szúrt sérülést szenvedett. Amennyiben a kés pengéje nem akad el a szegycsont szélében, úgy a mellkasba behatolva, szúrt sérülést is okozhatott volna. Ez esetben életveszélyes sérülés kialakulására lehetett számítani. Így az elszenvedett sérülés 8 napon belül, következmények nélkül gyógyult. A sértett a szúrás elszenvedése után elfutott, a vádlott pedig értesítette a mentőket.
2. 1991. augusztus 31-én a vádlott a helyi ÁFÉSZ egyik boltjából eltulajdonított egy doboz cigarettát 36 forint 50 fillér értékben, majd 1991. november 21-én ugyanezen ÁFÉSZ egyik boltjából 7 db édességet 50 forint 40 fillér értékben. A vádlottat mindkét esetben tetten érték, az eltulajdonított árukat lefoglalták, így az okozott kár megtérült.
A fenti ítélet ellen a vádlott és védője felmentés, illetőleg enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A perorvoslatok részben az alábbiak szerint alaposak.
A megyei bíróság megalapozottan rögzítette a tényállást, amelyből a testi épség elleni bűncselekmény kapcsán okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Tévedett viszont, amikor a vádlott javára a jogos védelmi helyzet fennállását megállapíthatónak s ennek folyományaként a Btk. 29. §-ának (3) bekezdését alkalmazhatónak látta. Az irányadó tényekből kitűnik egyfelől, hogy a vádlottat a testvére - a sértett - részéről testi sértéssel fenyegető folyamatos, jogtalan támadás érte; másfelől pedig a vádlottat semmi nem akadályozta abban, hogy a támadás elől - akár a helyszín elhagyásával - kitérjen. A vádlott azonban azt a megoldást választotta, hogy - az eredménytelen figyelmeztetést követően - a sértettet mellbe szúrta. A jogos védelem körébe eső elhárító magatartás célja a jogtalan támadás leküzdése, következésképpen csupán az ehhez szükséges és emellett az arányosság követelményének is megfelelő védekező tevékenység ismerhető el megengedettnek.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvére épülő következetes ítélkezési gyakorlat - alapelvként kezelve a védekezőnek azt a jogát, hogy a jogtalan támadást, bűncselekmény tényállását megvalósító magatartással is elháríthassa - a menekülési kötelezettséget csak kivételesen írja elő. Így - amennyiben erre objektíve lehetőség nyílik - köteles kitérni a megtámadott akkor, ha a támadó a felmenője, a testvére vagy a házastársa.
Minthogy a vádlott az említett - büntetőjogilag közömbös elhárítási mód megválasztására vonatkozó - kötelezettségének teljesítését még csak meg sem kísérelte: az elhárító tevékenysége nem tekinthető szükségesnek, ebből eredően a jogos védelmi helyzetnek a javára történő megállapításáról nem lehet szó.
A vagyon elleni bűncselekményt az elsőfokú bíróság az elbírálás idején hatályos büntető anyagi jogi szabályokkal összhangban értékelte a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének e) pontja szerint minősülő lopás vétségének, bár a két bűncselekménynek a folytatólagosság törvényi egysége alá vonása meglehetősen aggályos, hiszen úgy tűnik, hogy ennek részint a szubjektív feltétele (az egységes elhatárolás), részint az egyik objektív feltétele (az időköz rövidsége) is hiányzik. Időközben azonban - 1993. május 15. napján - hatályba lépett az 1993. évi XVII. törvény, amelynek 34. §-ának (2) bekezdése a Btk. 137. §-ának 12. pontját akként módosította, hogy a visszaesés (különös visszaesés) szempontjából irányadó időtartamot 3 évben határozta meg, ugyanakkor a 103. §-ának (1) bekezdése pedig a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének e) pontját hatályon kívül is helyezte.
Ehhez képest viszont a vádlottnak a szabálysértési értékre véghezvitt lopási cselekménye az idézett újabb büntetőjogi rendelkezés értelmében már nem bűncselekmény, ezért a Legfelsőbb Bíróság - a Btk. 2. §-ára tekintettel az új törvényt alkalmazva - az elsőfokú bíróság ítéletét e részében oly módon változtatta meg, hogy a vádlottat a folytatólagosan elkövetett lopás vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulatára alapozottan felmentette.
Mindez nem változtat azon, hogy a vádlott a 36 forint 50 fillér, illetve 50 forint 40 fillér összértékű áru jogtalan eltulajdonításával 2 rb., az Sztv. 105. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt tulajdon elleni szabálysértést valósított meg. E szabálysértéseknek azonban az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleteként felrótt bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentőségük, erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jelzett 2 rb. tulajdon ellen szabálysértés miatti eljárást a Be. 216. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette. A büntetéskiszabási tényezők - a fentebb részletezett változtatások folytán - mindössze annyiban igényelnek helyesbítést, hogy a bűnhalmazat immár értelemszerűen nem súlyosít, további enyhítő körülmény ellenben a sértett alapvetően kifogásolható, közreható magatartása. E módosítások ellenére a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a Btk. 97. §-ának (4) bekezdésében írt különös méltánylás keretében a Btk. 87. §-a (2) bekezdése c) pontjának kimerítő alkalmazásával meghatározott tartamú szabadságvesztés s az ehhez megfelelően igazodó mértékű mellékbüntetés korántsem tekinthető eltúlzott mérvű büntetésnek, így tehát enyhítésre nincs lehetőség. Ezért az ítélet idevonatkozó, valamint egyéb - törvényes - rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 376/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás