PK BH 1994/600
PK BH 1994/600
1994.11.01.
I. A lakáshasználati jog megvonásánál irányadó szempontok [Csjt. 31/B. § (4) és (5) bek.].
II. A jogerős ítélet felülvizsgálata csak az annak meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat [Pp. 270. § (1) bek.].
A felek 1984-ben kötöttek házasságot, amelyből 1985-ben Katalin nevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk a három szobából és mellékhelyiségekből álló házas ingatlanban volt, amelyet a felek - a perben nem tisztázott anyagi forrásokból - az életközösség fennállása alatt szereztek. Az ingatlan a felperes előző házasságából származó két gyermeke és a közös gyermek tulajdonában áll, azon a házastársakat haszonélvezeti jog illeti meg.
A bíróság a felperes előző házasságából 1977-ben született László és az 1979-ben született Mónika nevű gyermekeit a felperes anya szüleinél helyezte el.
A felek életközössége 1992 márciusában úgy szakadt meg, hogy a felperes a közös gyermekekkel együtt átmenetileg a szüleihez költözött. Visszatérése után 1992. június 15-én az alperes költözött el.
A felperes a keresetében a házasság felbontását, a gyermek nála való elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését, valamint a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte. A házasság megromlásának okaként az alperes italozó, durva, tettleges magatartását jelölte meg, és ugyanerre alapította a kizárólagos lakáshasználatra való feljogosítása iránti igényét. Az alperes a házasság felbontását maga is kérte, a gyermekre vonatkozó kereseti kérelmek teljesítését nem ellenezte, a lakáshasználat tárgyában azonban osztott lakáshasználat elrendelése iránti ellenkérelmet terjesztett elő. Tagadta, hogy a felperest fenyegette, vagy bántalmazta volna, ezért az osztott használatra egyébként alkalmas lakás egyik szobájának használatára tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság a házasságot felbontotta, a közös kiskorú gyermeket a felperes anyánál helyezte el, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és rendezte a kapcsolattartást. A házas ingatlanban levő lakás használatát úgy osztotta meg, hogy a nagyszobát a felperes, az ún. kisszobát az alperes kizárólagos használatába adta, az egyéb helyiségek a telekingatlan és a melléképületek közös használata mellett. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a házasság mindkét fél alkoholfogyasztása és a köztük ittas állapotban lezajlott veszekedések miatt romlott meg. A szóváltások során az alperes 1991 karácsonyán az ablaküveget betörte, 1992 februárjában pedig a felperest tettleg bántalmazta. A felperes - minthogy a gyakori alkoholos befolyásoltság rá is jellemző volt - nem hivatkozhat arra, hogy a konfliktusok kezdeményezője kizárólag az alperes volt. Az elfajuló veszekedések kiváltó okát nem lehetett megállapítani, az alperes ezért az osztott használatra egyébként alkalmas lakás kizárólagos használatára jogszerű igényt nem tarthat. A lakáshasználat módjának meghatározása ennélfogva a Csjt. 31/B. §-a (4) bekezdésének első fordulatán alapul. Az ítélet ellen a felperes a kapcsolattartás időpontjának a módosítása és a lakás kizárólagos használatára való feljogosítása érdekében fellebbezett. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a lakáshasználat módja tekintetében helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az elkülönült használatra alkalmas lakás osztott használatától abban az esetben lehet eltérni, ha a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár. Az ilyen magatartást a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a kizárólagos lakáshasználatra való feljogosítás alapjául szolgáló tényt a bíróság valónak fogadja el. A felperes az alperesnek az együttlakás lehetőségét kizáró összeférhetetlen magatartását sem az elsőfokú, sem a fellebbezési eljárásban nem bizonyította.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezte, hogy a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, és a bizonyítékokból okszerűtlen következtetést vont le, ezzel megsértette a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését. Arra is hivatkozott, hogy 1992 januárja óta mindhárom gyermeke vele él, az alperes lakáshelyzete pedig az édesanyjánál megoldott. Az alperes a házasság felbontása óta még züllöttebb életet él, tűrhetetlen magatartása az együttlakást kizárja. Kérte figyelembe venni, hogy a perbeli lakóház a gyermekek tulajdona, őt és az alperest annak csupán a haszonélvezeti joga illeti meg. Felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróságnál előterjesztett beadványában azzal egészítette ki, hogy az általa az alperes ellen P. 20. 943/1993. szám alatt indított perben a K.-i Városi Bíróság az alperesnek a közös gyermekekkel való kapcsolattartási jogát megvonta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a helytálló következtetésre, hogy a feltárt peradatok nem alkalmasak annak a többlettényállásnak a megállapítására, amelynek alapján a felperes lakáshasználati jogát a Családjogi törvény (Csjt.) 31/B. §-a (4) bekezdésének második mondata, illetőleg (5) bekezdése szerint megvonhatná.
A bíróság a megalapozott tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást megfelelően lefolytatta. Az alperes 1992. február 8-i tettlegességét és az azt megelőző eseményt, amikor az alperes az üveget ittasan betörte, nem az egyéb körülményekből kiszakítva, hanem az érdeksérelem megfelelő értékeléséhez képest a felek kölcsönös magatartásának folyamatában és összefüggéseiben értékelte. A tanúk ugyanis közvetlen észlelésük alapján tett tanúvallomásukkal nemcsak az alperes tettleges, durva magatartását, hanem azt is bizonyították, hogy az alperes mellett a felperes is italozott. Arra vonatkozó bizonyíték azonban, hogy mi volt a felek közti konfliktusok kiváltó oka, illetőleg hogy az alperes erőszakos cselekményei és durva magatartása kizárólag az ő (alperes) terhére volna róható, nem áll rendelkezésre.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a felülvizsgálati kérelme kiegészítésében említett azt a tényállást, hogy az alperes a házasság felbontása óta a korábbinál is züllöttebb életet él, és emiatt a bíróság a közös gyermekekkel való kapcsolattartását jogerős ítélettel megszüntette, nem vonta vizsgálódási körébe. A Pp. 270. §-a (1) bekezdésének megfelelő értelmezéséből következik, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálata csak az annak meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre szorítkozhat.
A felperesnek az a hivatkozása, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjoga a közös gyermeket, valamint az ő két másik gyermekét illeti, a jogerős ítélet törvényessége szempontjából súlytalan. A felek a perbeli ingatlant haszonélvezeti joguk alapján önálló, egymással azonos jogcímen használják. E jogosultságuk fennállása alatt a gyermekek a Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése értelmében a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatják, amennyiben ők - a haszonélvezők - e jogukkal nem élnek. Végül, de nem utolsósorban annak, hogy a felperes a szüleinél jogerős ítélettel elhelyezett két idősebb gyermekét a házastársi volt közös lakásban, befogadta, az alperes lakáshasználati jogosultsága szempontjából nincs jelentősége. Egymagában ez a tény a gyermekek korábbi bírósági elhelyezésének jogerős ítélettel történt megváltoztatása nélkül megfelelő bizonyítottság esetén sem eshet az alperes terhére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 788/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás