PK BH 1994/603
PK BH 1994/603
1994.11.01.
I. Ha a szövetkezet megtagadja a kiválni szándékozók részére a vagyonmegosztás során nevesítéssel megállapított üzletrészük fejében vagyontárgyak kiadását, 30 napos elévülési határidőn belül keresettel a bíróságtól kérhetik a vagyonnevesítést [1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. § (2) bek.; 1992. évi II. tv. (Ámt.) 35. § (2) bek.].
II. A jogvita érdemében hozott jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem keretei nem kötik a Legfelsőbb Bíróságot, ha a pert a tárgyalás alapján meg kell szüntetni [Pp. 275. § (2) bek.].
Az alperesi termelőszövetkezet elnöke az 1992. április 21-i keltezésű irat megküldésével értesítette a felpereseket arról, hogy az 1992. április 21-én megtartott vagyonnevesítő közgyűlésen hozott határozat alapján az I. rendű felperes részére 448 500 forint, a II. rendű felperes részére 487 500 forint, a III. rendű felperes részére 409 500 forint és a IV. rendű felperes részére 468 000 forint értékű üzletrészt nevesítettek. Miután a felperesek az alperes tudomására hozták kiválási szándékukat, az alperes az 1992. július 14-i keltezésű válaszlevelében azt közölte a felperesekkel, hogy a kiválási szándékukat nem tudja tudomásul venni, mert az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 7. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt határidőt a felperesek elmulasztották. A szövetkezet álláspontja ugyanis az, hogy a „jogelőd” G.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel kötött földkiadási szerződés folytán a felperesek részarány-tulajdonukat kivitték a szövetkezetből, ezzel a tagsági viszonyuk megszűnt, annak helyreállítására pedig nem került sor.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az említett földkiadási megállapodás a tagsági viszonyukat nem szüntette meg, amiből az következik, hogy a jogvitájukra nem alkalmazható az (Ámt.) 7. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt rendelkezés. Utóbb az alperes arra történt kötelezését is kérték, hogy az általa megállapított üzletrészt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt adja ki a felpereseknek, az 1992. április 21-i terheltségi állapotnak megfelelően.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte. Részint arra hivatkozott, hogy az alperesi termelőszövetkezet nem jogutódja az 1974-ben egyesülés folytán létrejött G.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, ahonnan a felperesek nyugdíjba mentek; másrészt arra, hogy az előzetes földkiadási megállapodás megszüntette a felperesek tagsági viszonyát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt valamennyi felperesnek adja ki a részére megállapított üzletrészük értékét, az 1992. április 21-i terheltségi állapotnak megfelelően.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - utasítsa el a felperesek keresetét.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokaira utalással, hagyta helyben.
A jogerős másodfokú határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A támadott határozat hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az alperesnek a felülvizsgálati kérelmet részben visszavonó nyilatkozatára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság csak az alperes, valamint az I., III. és IV. rendű felperesek vonatkozásában vizsgálta felül a jogerős másodfokú határozatot. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján meg kell szüntetnie.
A Legfelsőbb Bíróságnak hivatalból kellett vizsgálnia azt, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyává tett érdemi határozat jogszerűen meghozható volt-e, vagy a perben bizonyítást nyertek-e olyan jogilag jelentős tények, amelyekre tekintettel már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania a felperesek keresetlevelét, illetve az eljáró bíróságnak permegszüntető végzést kellett volna hoznia.
Bizonyítást nyert az, hogy a felperesek az alperestől, az 1992. július 14-én megküldött levélből, tudomást szereztek arról: a kiválási szándékuk bejelentése ellenére a szövetkezet nem kívánja a vagyonmegosztás során számukra biztosítani azt, hogy a nevesítéssel részükre megállapított üzletészük fejében vagyontárgyakat kapjanak meg tulajdonul. A szövetkezet ennek indokát is megjelölte. A felperesek már ettől az időtől abban a helyzetben voltak - miután állították, hogy a szövetkezet tagjai, és ebből az okból gyakorolhatják a kiválási jogukat -, hogy kérjék - figyelemmel a törvényben írt egyéb feltételek megvalósulására is - az Ámt. 35. §-ának (2) bekezdésére alapított keresettel: a bíróság döntsön a vagyonmegosztásról, az üzletrészük ellenértékének megfelelő értékű vagyontárgyak kiadásáról. A keresetüket az említett értesítés közlésétől számított 30 napos határidőn belül kellett volna előterjeszteniük. A közlés tartalma ugyanis az, hogy a szövetkezet nem kívánja vagyonmegosztásban részesíteni őket. Ez a határidő elévülési határidő, ezért a mulasztásukat kimenthették volna mindaddig, amíg 1992. szeptember 21. napján, ekkor már jogi képviselővel eljárva, nem adta tudomásukra az alperesi szövetkezet azt, hogy az általuk emelt kifogásokat figyelmen kívül hagyva fenntartja azt az álláspontját; nem kívánja a kiválásukat tudomásul venni, nem kívánja őket vagyonmegosztásban részesíteni.
1992. szeptember 21-ét követően - a 30 napot jelentősen meghaladó idő után - 1992. október 29-én előterjesztett keresetük mindenképpen elkésetten érkezett, figyelemmel az ajánlott küldemény kézbesítésének határidejére is. Kimentésre azért sincs lehetősége a felpereseknek, mert az általuk becsatolt iratból kitűnően 1992. szeptember 15-én kelt a Földművelésügyi Minisztérium jogi főosztályának levele, amely tartalmazza azt a jogi álláspontot, amire a keresetüket alapították.
Nem tekinthető a felperesek keresete időben érkezettnek arra a körülményre tekintettel sem, hogy az eredeti kereseti kérelmük valójában kizárólag arra irányult: állapítsa meg a bíróság a tagsági viszonyuk fennálltát az alperesi szövetkezet álláspontjával, illetőleg a számukra sérelmes értesítésében közöltekkel szemben. Amennyiben a jogvitát a szövetkezet és a tagja közötti egyéb jogvitának tekinti a bíróság, eltérő és kizáró rendelkezés hiányában, a kifogásolt szövetkezeti döntés közlésétől számított 30 napos jogvesztő határidő irányadó a kereset előterjesztésére az 1992. évi I. tv. (Szvt.) 13. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával. 1992. július 14-től, illetőleg az irat átvételétől számított jogvesztő határidő mindenképpen eltelt, aminek elmulasztása kimentéssel sem orvosolható.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a felperesek keresetlevelében előadottakkal az eljáró bíróságok érdemben nem foglalkozhattak volna, mert azt a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, illetve az ügy érdemi tárgyalásának kitűzése folytán, a Pp. 157. §-ának a) pontja alkalmazásával, a pert meg kellett volna szüntetnie.
Minthogy a permegszüntetés oka a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, az eljárási szabálysértéssel meghozott jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és helyébe lépően hozta meg permegszüntető határozatát, utalással a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint irányadó 251. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is.
A permegszüntetés folytán a felpereseket a Legfelsőbb Bíróság költség megfizetésére azért nem kötelezte, mert az alperes úgy nyilatkozott, hogy a költségei megtérítését nem igényli [Pp. 275/B. §-a szerint irányadó 78. § (2) bekezdése]. (Legf. Bír. Pfv. 1. 22. 065/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás