PK BH 1994/605
PK BH 1994/605
1994.11.01.
A vagyonkivitel szempontjából a szövetkezeti tag üzletrészének eredete közömbös: a kiválni szándékozó tagnak bármely címen szerzett üzletrészét ki kell adni [1992. évi I. tv. (Szvt.) 56-57. §; 1992. évi II. tv. (Ámt.) 33. § (3) bek., 45. § (2) bek.; Ptk. 365. § (1) bek., 370. §].
Az alperesi szövetkezet az 1992. március 25-i közgyűlésen hozta meg határozatát a vagyonnevesítés tárgyában. Ezt követően, 1992. április 15-én az I. rendű felperes 1 323 000 forint, a II. rendű felperes 1 357 000 forint névértékű szövetkezeti üzletrészt vásárolt meg kívülálló személyektől. A szerződések megkötését - eleget téve a jogszabályban írt kötelezettségüknek - 1992. április 16. napján bejelentették a szövetkezetnek.
A szövetkezetben 1992. június 10-én tartották meg a vagyonmegosztást tárgyaló közgyűlést. Ezen a közgyűlésen a felperesek - az 1992. május 11-én bejelentett kiválási szándékukra alapítottan - azt kérték, hogy a vagyonnevesítés során megállapított vagyonrészükön felül, a kiválási szándékuk bejelentését megelőzően megszerzett üzletrészek névértékének megfelelő vagyont is adja ki az alperesi szövetkezet a részükre; megjelölték a kiadni kért vagyontárgyakat. A szövetkezet a felperesek kérelmét elutasította. Ezt a szövetkezeti határozatot támadták a felperesek keresetükben, kérve az alperes eredeti kérelmüknek megfelelő marasztalását. A városi bíróság ítéletében azt állapította meg: az alperes az I. rendű felperesnek a vagyonnevesítésben megállapított 234 000 forinton túl további 1 323 000 forint üzletrészt, a II. rendű felperesnek a vagyonnevesítésben megállapított 186 000 forinton túl 1 357 000 forint üzletrészt köteles kiadni, az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 39-47. §-aiban írtak szerint. Kimondta, hogy az ítélet alapján az említett körben bírósági végrehajtási eljárásnak nincs helye. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében helybenhagyó döntést hozott. Álláspontja szerint a perben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesek, mint szövetkezeti tagok az 1992. évi I. tv. (Szvt.) 56. és 57. §-ának megfelelően jártak el a másoktól megszerzett üzletrészek tekintetében. Az átruházás mindegyike átvezetésre került, így az 1992. évi II. tv. (Ámt.) 33. §-ának (3) bekezdése szerint a felperesek a jogszerűen tulajdonukban álló üzletrészeknek megfelelő értékű vagyonnal válhatnak ki a szövetkezetből, amelynél figyelembe kell venni a felperesek által az adásvétel címén szerzett üzletrészt, valamint a vagyonnevesítés során nyújtott üzletrészt is. Sem a szövetkezeti törvény, sem az átmeneti törvény nem tesz különbséget sajátjogú üzletrész, valamint a jogszerűen megszerzett üzletrész között, így a vagyonkivitel szempontjából az üzletrészek eredete vizsgálatának nincs jelentősége. Ezt az álláspontot támasztja alá az a tény is, amely szerint mind a szövetkezeti, mint az átmeneti törvény általános szabályozása a jogosultságokat nem az üzletrészekkel kapcsolatban állapítja meg, hanem olyan módon tesz különbséget, hogy az üzletrésszel rendelkező személy tag-e vagy pedig kívülálló személy.
A másodfokú bíróság határozata ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az ítélet hatályon kívül helyezését kérte és a felperesek keresetének teljes elutasítását. Álláspontját arra alapította, hogy törvényt sértett mindkét fokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta az Ámt. 33. §-a (3) bekezdésének azt az egyértelmű rendelkezését, amely szerint a szövetkezet vagyonából a kiváló tagokra jutó arányos részt kell kiadni. Az Ámt. különbséget tesz kívülállók és tagok üzletrésze között akkor, amikor a kiválást csak a szövetkezeti tagnak engedi meg, a kívülállók ezzel nem élhetnek. A kívülállók üzletrésze - a jogszabály erejénél fogva - nem kivihető üzletrész, és így amennyiben a kívülálló ezt az üzletrészét eladja, vagy másra átruházza, a vevők csak olyan jogot szerezhet, amely az eredeti tulajdonosnak is megvolt. A felperesek ezért a szövetkezetből a kívülállóktól vásárolt üzletrészt nem vihetik ki. Vevőként a vétel alapján annál több jogra nem jogosultak, mint ami az eredeti tulajdonosnak volt. Mindezekből következően a jogerős ítélet sérti a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdését, valamint a Ptk. 370. §-át is.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős határozat hatályban tartását kérték, valójában a jogerős ítéletben kifejtett indokokra alapítottan.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. Az Ámt. 33. §-ának (3) bekezdése szerint a szövetkezet vagyonából kiváló tagokra jutó arányos részt (jogokat és kötelezettségeket) ki kell adni, amelyről a közgyűlés határoz. Ennek a jogszabályi rendelkezésnek az eltérő értelmezéséből fakad a peres felek közötti jogvita.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú határozat jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes értelmezése nem fogadható el. A vitatott rendelkezés helyesen csak a törvény más rendelkezésével együttesen értelmezhető. A szövetkezeti üzletrész átruházására vonatkozó különös szabályok folytán a vevő jogszerzése nem ítélhető meg csak a Ptk.-nak az alperes által hivatkozott általános szabályai szerint. A felperesek, nem vitásan, jogszerűen vásárolták meg a kívülálló tagok üzletrészét. Ezzel minőségileg más jogi helyzet teremtődött annak folytán, hogy a kívülállók üzletrésze olyan, a kiválásra egyébként jogosult tagok tulajdonába került, akik ebből a jogosultságukból fakadóan - eltérő, illetőleg tiltó rendelkezés hiányában - a korábban nekik jutó üzletrészükkel együtt a perbeli módon megszerzett üzletrészeik kiadását is igényelhetik. Ezt az értelmezést erősíti meg az a tény is, hogy a kiválni szándékozó tagnak - eltérő nyilatkozata hiányában - a tagsági viszonya valójában akkor szűnik meg, amikor valamennyi üzletrésze bevonásra került, és annak értéke ellenében vagyontárgyakhoz vagy pénzbeli ellenértékhez jut. Nyilvánvalóan nem teremtődhet olyan helyzet, hogy a kiválni szándékozó tagnak bármely címen szerzett üzletrésze a szövetkezetnél maradjon [Ámt. 45. § (2) bekezdése]. Az előzőekben kiemeltekre is tekintettel, a Legfelsőbb Bíróság a támadott részében felülvizsgált jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 334/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás