BK BH 1994/61
BK BH 1994/61
1994.02.01.
A sértett lapockáján tőrkéssel legfeljebb közepes erejű szúrással ejtett, 8 napon belül gyógyuló sérülés életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete helyett súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősül [Btk. 170. § (2) bek., (5) bek. I. ford. 16. §].
A megyei bíróság a vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt, mint többszörös visszaesőt 2 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
A vádlott szakképzettséggel nem rendelkezik. 1991. november 30. napja óta munkanélküli, de segélyben nem részesül. Vagyontalan, nőtlen, gyermektelen. Háromszor ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A vádlott 1989. évtől 10 hónapig élt élettársi kapcsolatban B. M.-nével. 1990. márciusában a kapcsolatot megszakították, ekkor a vádlott testvére - a sértett - létesített élettársi kapcsolatot B. M.-nével. A vádlott elköltözött, és a testvérére haragudott, mert az élettársát "elvette" tőle, és mert - állítása szerint - őt többször bántalmazta, előfordult, hogy megöléssel fenyegette, gyermekkorában pedig úgy megütötte, hogy az egyik fülére nagyothalló lett. Az elköltözését követő egy hónap elteltével a vádlott esetenként meglátogatta testvérét és B. M.-nét. A vádlott B. M.-nével egyébként egy munkahelyen is dolgozott. B. M.-né egyre többet panaszkodott a sértettre, hogy rosszul bánik vele.
A vádlott 1991. július hó 12. napján, a délutáni órákban ment el hozzájuk. B. M.-né a kislányát volt meglátogatni, későn ment haza, ezért a sértett veszekedett vele, ennek tanúja volt a vádlott is. Este kb. 19.45 órakor mindhárman átmentek a háztulajdonos - K. S.-né - lakrészébe televíziót nézni. Eközben a sértett B. M.-nét küldte, hogy az ő lakrészükből cigarettát vigyen neki, helyette azonban kb. 20 órakor a vádlott ment át cigarettáért. Ekkor a komód tetejéről magához vette a fivére tulajdonában levő, kb. 15 cm pengehosszúságú és 1,5 cm pengeszélességű kétélű, hegyes, éles tőrkését, és azt a nadrágjának a korcába tette. Visszament, és kb. 23.45 óráig nézték még a televíziót. Közben közöttük semmilyen szóváltás, veszekedés nem volt.
Miután K. S.-né lakrészéből kimentek, a nyitott folyosón haladtak. A vádlott testvére haladt elöl, majd rövid idő múlva K. S.-né a világítást lekapcsolta, és így teljesen sötét lett. A vádlott a fivére mögé került kb. két lépés távolságra, akkor bal kezével elővette a nadrágja korcából a kést, és marokra fogva úgy, hogy a pengéje a kisujjánál állt ki, azt vállmagasságig felemelte, és legfeljebb közepes erővel a sértett hátának jobb oldalát a lapocka területén megszúrta. A sértetten felsőruházat nem volt. A szúrás után a vádlott elszaladt a helyszínről, keresztülugrott a kerítésen, és a kést eldobta.
A szúrás következtében a sértett testén, a jobb lapocka közepe fölött függőleges irányú, 1,5 cm-es seb keletkezett, melynek szúrcsatornája ferdén, az izomzatba 3,5 cm mélyen volt követhető. A két sebzugból a test középvonala felé két párhuzamosan haladó vonalas, 3-3 cm-es hosszú hámhorzsolásos sérülés keletkezett. A sérülések tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt. A mellüreg megnyílásának és így életveszélyes sérülés keletkezésének a reális lehetősége fennállt, ami azért nem következett be, mert a kés pengéje a lapockán elakadt.
A vádlott nem tekinthető kifejezetten gyengeelméjűnek, de személyiségszerkezete annak határán mozog. Ez fennállt a cselekmény elkövetésekor is. Beszámíthatósága vonatkozásában azonban ennek nincs jelentősége, csupán megkönnyítette a cselekmény elkövetését. Beszámíthatóságot érintő kóros elmeállapotban nem szenved, de a cselekmény alatt tudata, élettani mértékben, szűkültebb volt. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállás a sérülés keletkezésének a körülményeit illetően nincs kellően felderítve. Az eseti orvos szakértő szakvéleményében azt a megállapítást tette, hogy "a kés pengéje a lapockán elakadt, és ezért nem hatolt be a mellüregbe". A bíróság a szakvélemény kiegészítésére hívta fel a szakértőt, a kiegészítő véleményben pedig az áll, hogy "a szúrcsatorna ferdén az izomzatban 3,5 cm mélyen követhető. Arra a kérdésre, hogy a csonthártyát sértette-e, vagy netán a csontba benyomatot okozott-e a tőr hegye, csak akkor lehetne választ adni, ha a sebész a sebet priméren teljes szélességében feltárta volna." Ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében a Legfelsőbb Bíróság az elrendelt bizonyítás keretében a másodfokú tárgyaláson meghallgatta az eseti orvos szakértőt. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy a sebészi feltárás hiányában nem állíthatja határozottan, legfeljebb csak valószínűsíteni tudja, hogy a penge megakadt a sértett lapockájában, illetve azt, hogy a tőr hegye a csontban akadt el. Ez a szakértői nyilatkozat nyilván nem elegendő megalapozott tényállás megállapításához, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében - a bizonyítás eredményéhez képest - mellőzi a tényállásból azt, hogy "életveszélyes sérülés azért nem következett be, mert a kés pengéje a lapockán elakadt".
Egyebekben az elsőfokú bíróság minden olyan tényt és bizonyítékot felderített, amely az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából jelentősnek mondható. Megállapításai iratszerűek, és ténybeli következtetései megfelelnek a logika szabályainak. Miután maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének, a fenti módon helyesbített tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban.
A megyei bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A tényállás módosítása folytán a Legfelsőbb Bíróság nem látta alaposnak az elsőfokú bíróság álláspontját a cselekmény jogi minősítését illetően. A vádlott egy kétélű tőrkéssel a sértettet hátulról, a lapockája magasságában, közepesnél kisebb, legfeljebb közepes erővel megszúrta. Vannak olyan adatok, amelyek esetleg arra utalnak, hogy a vádlott tudatában felmerült egy súlyosabb, akár életveszélyes eredmény bekövetkezésének a lehetősége. Ugyanakkor viszont a tényállás ismert módosulása után nem zárható ki az sem, hogy azért következett be a mindössze nyolc napon belül gyógyuló sérülés, mert a vádlott csak egészen kis erejű szúrást adott le. Ebben az esetben pedig már nem állítható, hogy felmerült a tudatában: életveszélyes sérülést is okozhat. Ugyanakkor azonban az alkalmazott eszköz jellegét és a megtámadott testtájékot figyelembe véve, a nyolc napon túl gyógyuló sérülés lehetőségét látnia kellett, aminek a bekövetkezésébe belenyugodott. A cselekmény helyes jogi minősítése a fentiekre tekintettel tehát a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során alapvetően helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket. Döntő jelentősége van azonban a büntetés tartamának meghatározásánál a cselekmény eltérő jogi minősítésének és annak, hogy a kísérlet távoli volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott főbüntetését 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre enyhítette. Álláspontja szerint ugyanis ez áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, illetőleg a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. (Legf. Bír. Bf. II. 1654/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás