BK BH 1994/62
BK BH 1994/62
1994.02.01.
A közúti baleset okozója és az intézkedő rendőr között a baleset folytán megrongálódott gépkocsira vonatkozóan létrejött adásvételi szerződésre tekintettel a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés, illetőleg hivatali vesztegetés megállapítása [Btk. 250. § (1) bek., 253. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének, a II. r. vádlottat a hivatali vesztegetés vétségének vádja alól felmentette. Az I. r. vádlott rendőr, a II. r. vádlott parkgondozó a temetkezési vállalatnál. Többször volt büntetve. 1990. december 21. napján 1 óra 20 perckor a II. r. vádlott a tulajdonában levő személygépkocsival K. külterületén, a 4-es számú főútvonalon közlekedési balesetet okozott úgy, hogy a gépkocsijával elütötte dr. K. K. román állampolgárt. A baleset következtében dr. K. K. 8 napon túl gyógyuló sorozat-bordatörést, valamint a jobb lábszára nyílt törését szenvedte el. Ezért a cselekményéért a II. r. vádlottal szemben a városi bíróság jogerős határozatával 7200 forint pénzbüntetést szabott ki.
A baleset után a II. r. vádlott szeszes italt fogyasztott, majd a személygépkocsijával tovább közlekedett a 4-es számú főúton. 4 óra 35 perckor meg akarta előzni az előtte haladó pótkocsis teherautót, az előzést azonban nem tudta befejezni, és visszakényszerült térni a saját forgalmi sávjába, eközben azonban a gépkocsijának jobb hátsó része a teherautó bal oldali elülső lökhárítójának ütközött, megpördült, és az út menti árokba zuhant, ahol felborult. Az ütközés következtében a II. r. vádlott gépkocsija megrongálódott, személyi sérülés azonban nem történt. A vádlottal szemben 4 óra 50 perckor került sor rendőri intézkedésre, majd a vezetői engedélyének az elvétele után 5 óra 45 perckor előállították vérvételre. A II. r. vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 1,29-1,42 ezrelék közötti alkohol volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. Ezért a cselekményéért a II. r. vádlottat főbüntetésül 4500 forint pénzbüntetésre, mellékbüntetésül a közúti járművezetéstől 1 év 3 hónapi eltiltásra ítélték. A II. r. vádlottnak a fenti, második baleseténél az egyik intézkedő rendőr az I. r. vádlott volt, a másik pedig F. T., mindketten a t.-i rendőrkapitányság beosztottjai. A tulajdonképpen intézkedő rendőr az I. r. vádlott volt, ő szondázta meg mind a II. r. vádlottat, mind a balesettel érintett tehergépkocsi-vezetőt, F. J.-t is, míg az intézkedés alatt F. T. a forgalmat irányította.
Mivel F. J.-nél az alkoholszonda nem színeződött el, az I. r. vádlott F. J.-t tovább engedte, a II. r. vádlottól azonban elvette a vezetői engedélyét, és vérvételre vitte. Velük tartott F. T. is.
A II. r. vádlott már útban a rendelőintézet felé mondogatta, hogy a roncs kocsijával nem tud mit kezdeni, és ha tudná, eladná. Ezt a kijelentését a rendelőintézetben is megismételte, többek között a portás és az ügyeletes nővér előtt. Amíg az orvosra vártak, F. T. visszament a baleset helyszínére, a vérvétel megtörténte után ugyanezt tették a vádlottak is.
Ekkor már a helyszínre érkezett az autómentő is, aki közölte a II. r. vádlottal, hogy kb. 15 000 forintért szállítaná fel Budapestre a gépkocsiját. Azt is megtudta a II. r. vádlott tőle, hogy az autóbontóban kb. 5000 forintot fizetnének a megrongálódott személygépkocsijáért. A II. r. vádlott erre megint csak az iránt érdeklődött a jelenlévőktől, hogy tudnak-e valakit, aki megvenné a gépkocsiját, mivel neki pénze nincs és így sem a szállítást, sem a tárolást nem tudja megoldani. Végül is a kocsironcsot felrakták a szállítójárműre, és azt a t.-i rendőrkapitányság elé szállították, majd a két vádlott, valamint F. T. és az autómentő bementek a rendőrkapitányság épületébe.
Itt vetődött fel az, hogy mivel a II. r. vádlott a gépkocsival nem tud mit kezdeni, az I. r. vádlottnak pedig pénze nincs ugyan, de sertései vannak, az I. r. vádlott egy 120 kg-os feldolgozott sertésért megvenné a gépkocsit, minthogy neki is ilyen típusú gépkocsija van. Miután ebben megegyeztek, az I. r. vádlott ellenőrizte a gépkocsi adatait, majd legépelte az adásvételi szerződést, amelyben a gépkocsi ellenértékeként 8000 forintot tüntettek fel, és amelyet tanúként F. T. és az autómentő írt alá.
Ezt követően a II. r. vádlott Budapestre utazott, az I. r. vádlott pedig leadta a II. r. vádlott vérdobozát, és az autómentő a gépkocsironcsot az I. r. vádlott lakására szállította, ahol az jelenleg is található. Az I. r. vádlott feljelentését a II. r. vádlottal szemben ittas járművezetés vétsége miatt a rendőrkapitányságon 1990. december 22. napján iktatták. Még ezen a napon az I. r. vádlott egy 120 kg-os feldolgozott sertést adott fel a II. r. vádlott címére a helyi MÁV-állomáson.
A II. r. vádlott gépkocsija a baleset következtében csak bontásra volt hasznosítható, a gépkocsi javítása gazdaságtalan lett volna, a baleset utáni forgalmi értéke pedig 25 000 forint.
A vádbeli időben egy 120 kg-os sertés feldolgozott állapotban kb. 11-12 000 forintot ért.
A vádbeli esetkor a II. r. vádlott közölte az I. r. vádlottal, hogy szüksége lenne a jogosítványára, de hogy ez mikor történt - a vérvétel előtt vagy azután -, azt nem lehetett megállapítani. Az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak ezt a kérését elutasította.
A megyei bíróság az elsőfokú ítélet tényállásának személyi részét az I. r. vádlott vallomása alapján - a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint - akként egészítette ki, hogy az I. r. vádlott 1992 júliusa óta nyugdíjas, nyugdíjának havi összege nettó 17 500 forint. Kiegészítette továbbá a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást - az iratok tartalma, ezen belül az I. r. vádlott vallomása alapján - azzal is, hogy az I. r. vádlott a II. r. vádlottól megvásárolt - a baleset folytán erősen megrongálódott - személygépkocsi alkatrészeit kívánta felhasználni alkalomadtán saját, azonos típusú személygépkocsijához. Az így kiegészített tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, és az irányadó volt a felülbírálatnál. A városi bíróság a tényállást a megfelelő körben felvett bizonyítás eredményeként állapította meg, a bizonyítékokat kellően mérlegelte, indokolási kötelezettségének eleget tett. Valamennyi bizonyítékot vizsgálta külön-külön és egymással való összefüggéseiben is.
Tévedett azonban a városi bíróság akkor, amikor az általa helyesen megállapított tényállás alapján - a jogszabály helytelen alkalmazása folytán - a vádlottakat az ellenük emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. A felmentő rendelkezésre - az elsőfokú ítélet jogi indokolásából következően - azért került sor, mert a városi bíróság sem az előny fennállását, sem a vádlottak által kötött ügyletnek a hivatalos személy működésével kapcsolatos voltát nem látta bizonyítottnak.
Az irányadó tényállás szerint ugyanis 25 000 forint értéket képviselő gépkocsihoz jutott a hivatalos személyként eljáró I. r. vádlott egy 120 kg-os, kb. 11-12 000 forintot érő sertés ellenében. Az is megállapítható, hogy az I. r. vádlottnak ebben az időszakban egy ugyanolyan típusú személygépkocsija volt, mint amilyet megvásárolt az intézkedése alá vont II. r. vádlottól, és a megvásárolt, balesetben megrongálódott járművet nem eladni szándékozott, hanem az alkatrészeit felhasználni. Azt pedig maguk a vádlottak sem vitatták, hogy az egyébként totálkárossá vált, javításra már nem alkalmas gépkocsi épen maradt alkatrészei csak külön-külön használhatóak, és azok - az igazságügyi műszaki szakértői vélemény szerint - kb. 25 000 forint értéket képviselnek, következésképpen nincs jelentősége annak, hogy a totálkáros jármű a szabadpiacon mennyiért kelt volna el az adott időszakban. Nincs jelentősége a bűnösség megállapítása és a cselekmény jogi minősítése körében annak sem, hogy az előnyt adó - ez esetben a II. r. vádlott - milyen helyzetben volt az ügylet megkötését megelőzően, és milyen helyzetbe került ezt követően. A Btk. 250. §-ának (1) bekezdésében meghatározott előny lényege ugyanis az, hogy a ténylegesen fennálló helyzetnél a hivatalos személyre nézve közvetlenül vagy közvetve kedvezőbb állapot jön létre. Habár az előny lehet nehezebben körülhatárolható személyes, illetve akár erkölcsi természetű is, ez esetben pénzben pontosan meghatározható, kb. 13 000 forint értéket képviselő vagyoni előnyhöz jutott az I. r. vádlott a megkötött, aránytalan visszterhes ügylet folytán. Nem vitatható az sem, hogy a vádlottak tudata pontosan átfogta azt, hogy szerződésük folytán korántsem egyenlő értékek cserélnek gazdát, hiszen az adásvételi szerződésben a gépkocsi vételáraként 8000 forintot tüntettek fel.
Tévedett a városi bíróság akkor is, amikor nem látta bizonyítottnak az általa rögzített tényállás alapján azt sem, hogy az esetleges előny elfogadása a hivatalos személy működésével összefüggésben történt. Az állandó bírói gyakorlat szerint az előny és a hivatalos személy működése közti kapcsolat legtipikusabb formája az, amikor az előny adójának ügyében éppen eljár a hivatalos személy (BH 1981/7. sz. - 268. sorsz. jogeset). Ez esetben a hivatali eljárás alatt, annak befejezése előtt történt a hivatalos személy, az I. r. vádlott részére előnyt jelentő ügyletkötés, az említett körülmények folytán nem vitás a hivatali működéssel való összefüggés.
Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy az intézkedés melyik szakaszában történt az ügylet megkötése, ígért-e a hivatalos személy bármit az előnyért cserébe. Az eljárás alá vont személy ettől függetlenül bízhatott az ügyének előnyös lezárásában, az I. r. vádlott terhére megállapítható cselekmény jogi minősítése szempontjából azonban ennek sincs jelentősége.
Ami az előnyt nyújtó II. r. vádlott magatartását illeti, a II. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy hivatalos személynek, a vele szemben éppen intézkedő rendőrnek adta el a gépkocsiját, tisztában volt a járműve és - a megkötött szerződésben rögzített vételárra tekintettel - az ellenszolgáltatás értékével is. Tudata átfogta azt is, hogy hivatalos eljárás alatt történik az előny nyújtása, amely objektíve alkalmas arra, hogy a hivatalos személyt működésében a közérdek kárára befolyásolja.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság - miután a városi bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott - a Be. 260. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a következők szerint változtatta meg. Megállapította, hogy a tényállásban írt cselekményével az I. r. vádlott megvalósította a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét, a II. r. vádlott pedig megvalósította a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés vétségét. Figyelemmel az I. r. vádlott büntetlen előéletére, eddigi kifogástalan életvitelére, az elkövetés és az elbírálás között eltelt hosszabb időre - tekintetbe véve az általa elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát is -, alaposan feltehető, hogy a büntetés célja a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztása esetén is elérhető I. r. vádlottal szemben, ezért a bíróság az I. r. vádlottat a Btk. 72. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján kétévi időtartamra, próbára bocsátotta.
A II. r. vádlott - aki négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik - a cselekményt, egy baleset elszenvedését követően, rossz idegállapotban, anyagilag is szorult helyzetben követte el. Minderre, valamint az elkövetés és elbírálás között eltelt hosszabb időre is figyelemmel, az elbíráláskor a cselekménye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. Így a II. r. vádlott ellen a hivatali vesztegetés vétsége miatt indult büntetőeljárást a bíróság a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, és a II. r. vádlottat a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerint megrovásban részesítette.
A Btk. 258. §-ának (1) bekezdése szerint el kell kobozni azt a dolgot, amely a Btk. 250-256. §-ok eseteiben az adott vagyoni előny tárgya, a (2) bekezdés szerint azonban, ha a vagyoni előnynek nem dolog a tárgya, az elkövetőt az előny értékének megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. A jelen esetben a vagyoni előny értéke az ügylet tárgyául szolgált gépkocsi és az ellenérték, a feldolgozott sertés közötti értékkülönbözet, amely kb. 13 000 forint, így az I. r. vádlottat a bíróság kötelezte a vagyoni előny értékének megfelelő összeg megfizetésére a Btk. 258. §-ának (2) bekezdése alapján. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 102/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás