KK BH 1994/628
KK BH 1994/628
1994.11.01.
Nem terheli áfa-fizetési kötelezettség a törvény alapján megszüntetett költségvetési szerv vagyonának másik vállalkozásba való bevitelét [1989. évi XL. tv. 8. § (2) bek. e) p.; 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) p.; 1991. évi XXXIII. tv. (Vtv.) 49. §].
Az elsőfokú adóhatóság 1992. évben adóellenőrzést végzett az 1991. június 30-án megszűnt V.-i Piac- és Vásárcsarnok Igazgatóságnál. A vizsgálat során megállapította, hogy a költségvetési szerv a megszűnésekor meglevő álló és fogyóeszközei után áfa-fizetési kötelezettségének nem tett eleget, így a záró-leltár szerint 3 976 000 Ft értékű vagyon alapján 994 000 Ft általános forgalmiadó-hiány keletkezett. Az elsőfokú adóhatóság határozatával az 1988-1991. évekre vonatkozóan a felperesi önkormányzat terhére összesen 2 837 000 Ft adóhiányt állapított meg, és ez után 1 101 000 Ft bírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a piac- és vásárcsarnok igazgatóság megszűnésével kapcsolatban előírt 994 000 Ft áfa-hiány és a hozzá kapcsolódó bírság és késedelmipótlék-fizetési kötelezettség törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy az igazgatóság megszűnése során sem tulajdonjog-, sem kezelőijog-átruházás nem történt, ezért az az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: ÁFA Tv.) 8. §-ának (2) bekezdése alapján nem minősíthető értékesítésnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasított. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az áfa-tv. 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján értékesítésnek minősül a termékeknek ellenérték nélkül egyéb, az adott vállalkozáson kívüli célra történő használata is. A vállalkozásból kivont eszközök utáni áfa-fizetési kötelezettségnek ezért nem feltétele a tulajdonváltozás, illetőleg a kezelői jog változása.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az áfa-fizetési kötelezettség az igazgatóság megszűnése következtében áll fenn, és a felperesi önkormányzat, mint jogutód az igazgatóság használatában levő vagyon tulajdonosaként tartozik áfa-visszafizetési kötelezettséggel.
A jogerős ítélet ellen a felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be. Kérelmében kifejtett álláspontja szerint az igazgatóság vagyona a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a helyi önkormányzat tulajdonába került. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 49. §-a értelmében pedig ez a vagyonátadás mentes az általános forgalmi adó alól is. Az igazgatóság megszüntetésével a vagyont a felperesi önkormányzat az azonos feladatokat ellátó Piac- és Vásárcsarnok Kft.-be vitte be apportként, ezért nem állapítható meg az adott vállalkozáson kívüli célra történő használat sem. Kérte ezért a megyei bíróság jogszabálysértő ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint a piac- és vásárcsarnok igazgatóság, mint önálló adóalany eszközeinek adott vállalkozáson kívüli használata az adóalanyiság megszűnésével bekövetkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az áfa-tv. 1. §-ának a) pontja értelmében általános forgalmi adó-köteles a terméknek az adóalany által történő belföldi értékesítése. A 8. § (2) bekezdésének e) pontja szerint értékesítés a terméknek ellenérték nélkül egyéb, az adott vállalkozáson kívüli célra történő használata, felhasználása, tulajdonjogának, kezelői jogának átruházása, illetve szolgáltatás nyújtása, ha az adóalany a belföldön vásárolt vagy importált termék és szolgáltatás után előzetesen felszámított adót [32. § (1) bekezdése] levont. Az alperes határozata szerint az általános fogalmiadó-fizetési kötelezettség az áfa-tv. 8. § (2) bekezdésének e) pontja alapján áll fenn, mivel a PM és az APEH közös állásfoglalása kimondja, hogy „amennyiben megszűnt vállalkozás eszközeit viszik be apportként - utóbb - egy másik vállalkozásba, a Tv. 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint kell eljárni, amikor a felszámolt vállalkozásból az eszközök kikerülnek, azaz áfa-kötelezettséggel számolni kell.” A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az alperes által hivatkozott állásfoglalásban kifejtett és az eljárt bíróságok által is elfogadott állásponttal a perbeni ügyben. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a V.-i Piac és Vásárcsarnok Igazgatóság megszűnése az áfa-tv. 8. §-a (2) bekezdésének e) pontjában szabályozott értékesítés körébe nem vonható, így áfa-fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Az áfa közgazdasági jellemzője, hogy piaci folyamatokat feltételez. Az adó az árut - a termelési-értékesítési folyamatban, a hozzáadott értéknek megfelelően - az egyes értékesítési pontokon terheli. Az értéknövekmény mértékét az értékesítéskor felszámított ár (ellenérték) fejezi ki. Az adó alanya, vagyis az adófizetésre kötelezett az, aki az adott forgalmi szakaszban az értékesítést végzi. Az adó azonban végső soron az utolsó felhasználót, a fogyasztót terheli, aki ezt a termék megvásárlásakor, illetve a szolgáltatás igénybevételekor - vagyis értékesítéskor - fizeti meg. A termék vagy szolgáltatás ellenérték nélkül egyéb, vállalkozáson kívüli célra történő felhasználásának az értékesítés körébe vonása olyan esetekre vonatkozik, amelyeknél az adóalany a termelési vagy értékesítési folyamatban úgy használ fel terméket vagy szolgáltatást, hogy azt kivonja a vállalkozás köréből. A perbeni esetben a piac és vásárcsarnok igazgatóság vagyona az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján került az önkormányzat tulajdonába. Az önkormányzatnak a költségvetési szervet a törvény rendelkezése folytán kellett megszüntetnie, és a vagyont - egyébként azonos célra - más jogi formában működtetni. Az igazgatóság megszüntetése tehát nem a piaci folyamatok által szabályozott gazdasági környezetben, az önkormányzatok gazdasági-vállalkozási tevékenysége körében történt, hanem attól független jogszabályi kötelezettség volt. Erre tekintettel írta elő a Vtv. 49. §-a, hogy az önkormányzatok törvényen és a bizottság döntésén alapuló tulajdonszerzése, illetve a tulajdonjog feladat- és hatáskör megváltozásával összefüggő átadása másik önkormányzatnak és az államnak adómentes. Sem az adóalanyként kezelt megszűnt igazgatóság, sem az önkormányzat a költségvetési szerv megszüntetésével nem a vállalkozásuk köréből vontak ki végső fogyasztás céljára terméket vagy szolgáltatást, hanem a törvény rendelkezése folytán az állami tulajdonban levő vagyon került a felperesi önkormányzat tulajdonába. Az igazgatóságot a törvény e rendelkezése alapján kellett megszüntetni, ez pedig az áfa-tv. hatálya alá tartozó értékesítésnek nem minősíthető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően ugyancsak hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően kell a megszűnt piaci- és vásárcsarnok igazgatóság 1988-1991-ig terjedő időszakra vonatkozó adófizetési kötelezettségét megállapítani. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 370/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás