BK BH 1994/64
BK BH 1994/64
1994.02.01.
Csalás bűntetténél a minősítés megváltoztatása, a többszörös visszaesői minőség megállapításának és a feltételes szabadságból történő kizárásának a mellőzése a Btk. módosított rendelkezéseire tekintettel [Btk. 318. §, 2. §, 137. § 12. pont, 47. § (3) bek., 48. § (2) bek., Btk. 27. §, 27/A. §]
L. BH 94/2/64
A megyei bíróság az I. r. vádlottat különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. vádlottat jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzését követően a szüleivel lakott, állandó munkája nem volt. Egy gyermeke van.
A II. r. vádlott - aki az I. r. vádlottnak távoli rokona - az általános iskola négy osztályát végezte el. Segédmunkásként dolgozott. A vádbeli időben munka nélkül volt. Előző büntetései a következők:
1982-ben csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre;
az 1987-ben elkövetett lopás vétsége miatt, mint különös visszaesőt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélték, melyből 1988. január 1-jén kedvezménnyel szabadult, és a feltételes szabadság 1989. február 11-én telt le, végül
1987-ben visszaesőként elkövetett lopás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélték.
Az I. r. vádlott 1991. február 26-án kiskereskedelmi tevékenységre, főfoglalkozásban palackozott italok, dohányáruk árusítására megkapta a vállalkozói igazolványát. Ezután az OTP-fióknál bankszámlát nyitott, de a számlájára pénzt nem tett. Cégbélyegzőt is csináltatott. Ezt követően 1991. július 17-én megjelent a T.-i V. Művekben és az ügyletkötésekkel megbízott üzletkötőnek bejelentette azt a szándékát, hogy mosóport szeretne elvinni úgy, hogy 8 napon belül a számlájáról a vételárat átutalja. A vádlott ekkor elhallgatta azt, hogy a vételárat nem szándékozik megfizetni. A vállalatnál ebben az időben nagy mennyiségű eladatlan mosópor halmozódott fel, ezért a vállalat úgy döntött, hogy fedezetigazolás nélkül is adható áru 30 napos fizetési határidővel, mert ha a vevőnek esetleg a teljes összeg nem állna rendelkezésére, úgy ennyi idő alatt az árut eladja, és a vételár visszafizetésére lehetőség nyílik. A vádlott az általa rendelt teherautóra felpakoltatott 6600 doboz mosóport összesen 1 078 721 forint értékben, és kötelezte magát arra, hogy a vételárat 30 napon belül megfizeti.
A vádlott szülei lakásán nem volt kialakítva raktár, sem üzlethelyiség, ezért az árut az udvaron pakolták le, majd a családtagok segítségével folyamatosan értékesítették.
A befolyt pénz saját céljaikra felhasználták. A vádlott a vállalat felszólításaira nem is reagált. A vállalat ekként 1 078 721 forint kárt szenvedett.
A II. r. vádlott 1991. március 14-én - többszörösen büntetett előélete ellenére - szintén vállalkozói igazolványt kapott. Az igazolvány ruházati cikkek, palackozott italok és dohányáruk árusítására, főfoglalkozásban kiskereskedelmi tevékenységre jogosította. Az adóigazolás beszerzése után ő is az OTP-fióknál nyitott bankszámlát, amelyen azonban pénzt nem helyezett el, de csináltatott egy bélyegzőt, mert tudta, hogy a szerződések kötésénél az is szükséges. Az I. és a II. r. vádlott egy újsághirdetésből értesült, hogy egy kft. gyermekkerékpárokat értékesít. 1991. szeptember 24-én a két vádlott megjelent a kft. megbízottjánál, és bejelentették, hogy 5 napos fizetési határidővel 511 db kerékpárt vennének meg. Mivel fedezetigazolást nem tudtak felmutatni, de kijelentették, hogy van pénzük a számlájukon, az eladó hajlandónak mutatkozott 100-100 db kerékpárt 30 napos fizetési határidővel a vádlottaknak eladni. A szerződés és a számla megkötésekor egyik vádlott sem tárta fel azt a szándékát, hogy a vételárat a megadott határidő után sem kívánják megfizetni. Ezért a kft. üzletkötője az I. r. vádlottnak 100 db, összesen 275 000 forint értékű és a II. r. vádlottnak ugyanilyen mennyiségű, és értékű gyermekkerékpárt kiadott, amelyeket a vádlottak a saját lakásukra szállítottak, és a folyamatos, a vételárnál alacsonyabb összegben történt értékesítésből befolyt pénzt megélhetésükre elköltötték. Ezáltal a kft.-nek fejenként 275 000 forint kárt okoztak. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette; a vádlottak és védőjük enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A megyei bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. Feltárt és értékelési körébe vont minden olyan bizonyítékot, amely az ügy elbírálása szempontjából jelentős. Egyes bizonyított tényekből a logika szabályainak helyes alkalmazásával vont következtetést más, nem bizonyított tényekre, és maradéktalanul eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének is. A megalapozottan megállapított tényállás ezért irányadó volt a másodfokú eljárás során.
Nem tévedett, amikor megállapította a vádlottak bűnösségét és az ítélet meghozatala idején hatályban volt büntetőjogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette a bűncselekményeket.
A cselekmények jogi minősítése és a büntetés kiszabása során a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt abból indult ki, hogy az 1993. május 15. napján életbe lépett, a Btk. módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény rendelkezéseit az adott ügyben a Btk. 2. §-ára figyelemmel azért kell alkalmazni, mert ezek szerint a vádlottak cselekménye enyhébb elbírálást eredményez.
Az említett törvény 84. §-a, illetve 85. §-a módosította a Btké. 27. §-ában és a 27/A. §-ában foglalt értékhatárokat a vagyon elleni bűncselekmények esetében. Ennek megfelelően az I. r. vádlott cselekménye a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, jelentős kárt okozó csalás bűntettének, valamint a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, nagyobb kárt okozó csalás bűntettének, míg II. r. vádlott cselekménye a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, nagyobb kárt okozó csalás bűntettének minősül.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a II. r. vádlottat többszörös visszaesőnek jelölte meg, miután az ítélet meghozatala idején hatályban volt jogszabály szerint e vádlott csupán különös visszaeső volt.
Az 1993. évi XVII. törvény 34. §-ának (2) bekezdése két vonatkozásban módosította a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerinti visszaesésre vonatkozó rendelkezést: egyrészt a korábbi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésnek a 30 napot meg kell haladnia, másrészt a büntetés kitöltésétől vagy a végrehajthatóság megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig nem 5, hanem 3 év a törvényben megállapított időtartam.
Tekintettel arra, hogy a II. r. vádlottnak a korábbi szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadsága 1 évnél rövidebb volt, aminek az elrendelésére nem került sor, ezért a Btk. 48. §-ának (2) bekezdése alapján a 3 évi időtartamot a szabadságvesztésből hátralevő része utolsó napjával, azaz 1988. február 22-től kell számítani. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben több mint 3 év telt el a most elbírált bűncselekmény elkövetéséig, a vádlottat sem különös visszaesőnek, sem többszörös visszaesőnek nem lehet tekinteni. Ennek megfelelően a többszörös visszaesői minőség megállapítását és ezzel egyidejűleg a feltételes szabadság kedvezményéből való kizáró rendelkezést is mellőzni kellett.
A jogszabályi változás folytán lecsökkent büntetési tételre, valamint a visszaesői minőség mellőzésére figyelemmel, a bűnösségi körülmények ismételt, részletes felülvizsgálata vált szükségessé. Az elsőfokú bíróság által helyesen számba vett súlyosító körülményeket az I. r. vádlott esetében azzal kell kiegészíteni, hogy vele szemben halmazati büntetés kiszabására került sor, a II. r. vádlottnál pedig a büntetett előélet róható a terhére.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, hogy az enyhítő körülmények sorából ki kell rekeszteni azt a megállapítást, amely szerint a sértettek magatartásukkal megkönnyítették a bűncselekmények elkövetését. Az üzleti élet területén ugyanis nem róható fel senkinek, ha bizalommal viseltetik a partnerével szemben. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint pedig a csalás sértettjeinek esetleges könnyelmű magatartása enyhítő körülményként a vádlottak javára nem vehető figyelembe.
A bűncselekmények megváltozott jogi minősítését és a bűnösségi körülmények fenti alakulását figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kiszabott fő- és mellékbüntetések eltúlzottak. Azokat az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, valamint az elkövetők személyében rejlő, társadalomra veszélyesség fokára tekintettel az I. r. vádlottal szemben 1 évi börtönt és 1 évre a közügyektől eltiltást, a II. r. vádlottal szemben 6 hónapi börtönt és 1 évre a közügyektől eltiltást állapított meg. (Legf. Bír. Bf. III. 545/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás