BK BH 1994/643
BK BH 1994/643
1994.12.01.
Az összbüntetés mértékének téves megállapítása számítási hiba címén nem helyesbíthető [Btk. 92. §, Be. 116. § (4) bek., 378. §].
A megyei bíróság katonai tanácsa az 1993. október 14. napján kelt ítéletével összbüntetésbe foglalta az elítélttel szemben a megyei bíróság által kiszabott 3 év 8 hónapi fegyházbüntetést, valamint a városi bíróság ítéletével kiszabott 5 hónapi börtönbüntetést.
Az összbüntetést 4 év 1 hónapi fegyházbüntetésben állapította meg azzal, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Ezt követően az 1993. október 25. napján kelt végzésével az összbüntetési ítélettel kiszabott fegyházbüntetést megállapító rendelkezését 3 év 10 hónapi fegyházbüntetésre javította ki, a Be. 116. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával. Az ítélet ellen az elítélt által enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján a Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács eredeti - 1993. október 14-én kelt - összbüntetési ítéletét bírálta felül érdemben, és az összbüntetést 3 év 9 hónapi fegyházbüntetésre enyhítette, az összbüntetési ítéletet kijavító végzést pedig hatályon kívül helyezte. A katonai tanács eljárási szabályt sértett, amikor az összbüntetés tartamát utólag kijavító végzéssel megváltoztatta és csökkentette. A Be. 116. §-ának (4) bekezdésében rögzítettek tartalmazzák a határozat kijavításának a lehetőségét. Garanciális szabály, hogy a hatóság - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - határozatához annak meghozatalától kötve van, és azt saját hatáskörében nem változtathatja meg és nem helyezheti hatályon kívül. Az ez alóli kivételeket a törvény előzőekben említett rendelkezése annyiban engedi meg, hogy névcsere, szám, számítási hiba és egyéb elírások esetén helye lehet a határozat kijavításának.
Az érdemi döntés azonban tartalmában nem módosítható, ha tehát a bíróság határozatának a rendelkező része a döntésének megfelelő adatokat tartalmazza, és maga ez a döntés bizonyul utólag helytelennek, ezt a bíróság a Be. 116. §-ának alkalmazásával nem módosíthatja. Amennyiben pl. a rendelkező részben a szám mellett betűvel is azonosan jelöli meg a bíróság a szabadságvesztés tartamát, úgy ez nem elírási hiba, nem tekinthető egyszerű elírásnak, s így a Be. említett rendelkezése alapján kijavítással nem változtatható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokon eljárt katonai tanács összbüntetési ítéletének felülbírálata során a 4 év 1 hónapi fegyházbüntetést tekintette a kiszabott összbüntetésnek, egyben a kijavító végzést - a részletezettekre figyelemmel - hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság az enyhítésre irányuló fellebbezést alaposnak találta.
A rendelkezésre álló összbüntetési és a csatolt alapiratokból kitűnően a megyei bíróság katonai tanácsa két alapítéletet foglalt a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésére alapítottan összbüntetésbe; a rendelkező rész 1. pontjában megjelölt 3 év 8 hónapi fegyházbüntetést tartalmazó ítélet is összbüntetés volt, amelynek alapjául négy ítélettel kiszabott büntetés szolgált; ezek 1 év 7 hónap börtönbüntetést (jogerős lett 1990. december 4-én), 2 év 2 hónap börtöntüntetést (jogerőre emelkedés időpontja 1992. május 6.), 1 év 6 hónap börtönbüntetést (jogerő időpontja 1992. június 11.) és 6 hónapos börtönbüntetést (jogerő időpontja 1992. május 6.) tartalmaztak.
Az elítélt a 2. pont alatti ítélet alapjául szolgált, felbujtóként megvalósított lopás vétségét 1991. május 13-án követte el, ezt az időpontot szem előtt tartva az elítélt utolsó elítélése az 1. pont alatti összbüntetés három alapítéletével ún. quasi halmazati viszonyban áll. Ezért az elengedés mértékével az elítéltet előnyösebb helyzetbe kell hozni. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben megállapított összbüntetési tartamot azért módosította, hogy az elítéltet a büntetések folyamatos töltése folytán rá háruló hátrányok alól - a részbeni quasi halmazatra is figyelemmel - mentesíthesse. Ezért az elsőfokú összbüntetést megváltoztatva, azt 3 év 9 hónapra enyhítette.
A katonai tanács tévedett továbbá, amikor az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárta. Az iratokból megállapítható, hogy az elítélt az újabb elítélés alapjául szolgált bűncselekményt a végrehajtási kegyelem hatálya alatt követte el. Ez az elítélés nem esik feltételes szabadságra bocsátás időtartama alá. Az 1. pont alatti összbüntetési ítéletben a terheltet a bíróság ugyan kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, ennek alapját azonban kizárólag a többszörös visszaesői minősége alapozta meg, ez az elkövetői minőség az 1993. évi XVII. törvény 103. §-ának (2) bekezdése értelmében a feltételes szabadságra bocsátást nem zárja ki; a közkegyelem hatályvesztése pedig önmagában nem eredményezheti a feltételes szabadság kedvezményéből történő kizárást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezését mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 3286/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás